„Nem a »szeretlek« kimondásával fejezik ki a vietnámi nők a szeretetüket” – vallja „Az almafa virága” vietnámi sztárja

Nem idegen számodra a filmek világa, hiszen korábban már játszottál a Drakulics elvtársban. Az almafa virágában Song Ha-t, a fiatal egyetemista lányt játszod, aki egy régi családi titok felderítése miatt érkezik Vietnámból Budapestre. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy tiéd a főszerep?

Kedves barátom, Burai Kálmán casting-szervező hívta fel a figyelmem erre a filmes munkára még két évvel az előtt, hogy a forgatás elindult volna. Elmentem a meghallgatásra, aztán következett egy viszonylag hosszabb csend. Szinte már el is feledkeztem a dologról, amikor megcsörrent a telefonom. Szűcs Dóri volt az, a film rendezője, közölte, hogy engem választottak ki Song Ha szerepére. Örömmel mondtam igent, de amint letettük a telefont, rögtön tudatosult bennem, milyen nagy fába is vágtam a fejszém. Nem jártam színművészetire, sosem vettem részt beszédtechnika órán, ehhez képest olyan profi színészek közé válogattak be, amilyen Dunai Tamás, Kálloy Molnár Péter, Sütő András vagy Juhász Jázmin. Ez némileg feszélyezett. Ráadásul időközben lehozták a beharangozó cikkeket arról, hogy ez az első nagyszabású magyar-vietnámi koprodukció, tehát egyre magasabbra került a léc, amit meg kellett ugrani. A forgatás elején még nagyon éreztem a korlátaimat.

A stáb segített valahogyan eloszlatni a félelmeidet?

Igen, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velem. A filmbéli partneremet játszó Koltai-Nagy Balázs különösen sokat segített: ötleteket, tippeket adott a karakterem megformálásához, remekül megtaláltuk a közös hangot, ami a jelenetekhez erőt adott nekem.

Magyar és vietnámi nyelven egyaránt kellett beszélned?

Végig magyarul beszélek, de Vietnámban is forgattunk. Az almafa virága cselekménye két szálon fut, az egyik egészen a ‘70-es évek szocialista világába nyúlik vissza, a másik történet napjaink Budapestjén játszódik.

A történet szerint az általam játszott Song Ha egyik felmenője a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, pont, ahogy az én édesapám is, aki 1983-ban érkezett Magyarországra.

Akkoriban Vietnámban mélyszegénység volt, és édesapám úgy döntött, itt kezd új életet, mert fontos számára, hogy tanuljon, hogy munkát vállaljon, és hogy eltartsa a családját. Aztán jött a rendszerváltás, amikor is saját vállalkozásba tudott itt kezdeni. Nekem egyébként – épp miatta – a BME-n forgatott jelenetek lettek a kedvenceim. Kíváncsiam fürkésztem a tablókat, hátha megtalálom az egyiken apukámat.

Édesapád mesélt neked az egyetemi éveiről, és arról, hogy mennyire volt neki könnyű, vagy épp nehéz beilleszkednie?

Persze! A forgatásokon próbáltam magam beleképzelni az akkori időbe, az ő fiatalságába, valamint a vietnámi kultúrából is merítettem. Őt nagyon elfogadták az egyetemista társai, velük lakott ugye a kollégiumban is, barátság alakult ki köztük, és együtt töltötték a nyarakat.

Édesanyáddal hogyan ismerkedett meg?

Még Vietnámban egy szülinapi bulin találkoztak. Anyukám apu húgának volt a legjobb barátnője.

Te már Budapesten születtél, de adódik a kérdés: melyik nyelvre és kultúrára fordítottak a szüleid nagyobb hangsúlyt a nevelésed során?

Két kultúrában nőttem fel, a szüleim mindkettőt fontosnak és értékesnek tartják.

Kiskoromtól kezdve utaztam velük Vietnámba, hiszen ott él a család többi tagja. Amikor Budapesten elkezdtem az iskolát, csak nyaranta vagy háromévente tudtunk kilátogatni. Mióta felnőttem, ügyelek arra, hogy minden évben legyen időm meglátogatni a nagymamámat, és igyekszem még jobban elmélyülni a vietnámi kultúrában.

A filmbéli Song Ha személyisége, temperamentuma mennyiben hasonlít a tiédhez?

Nincs túl sok hasonlóság. Ő egy zárkózott lány, csakúgy, mint a legtöbb nő Vietnámban. Ők azt a szót, hogy „szeretlek”, nem nagyon mondják ki, legalábbis nem így fejezik ki a szeretetüket. A mi szeretetnyelvünk inkább a főzés, az étel. Abba tesszük szívünket-lelkünket, így fejezzük ki a gondoskodást. Én sokkal temperamentumosabb, szenvedélyesebb vagyok, mint Song Ha.

Kép

Nari Nguyen a filmben – Forrás: Vertigo Media

Ha már az ételek… A vietnámi szendvicsen kívül mit érdemes még megkóstolnom?

Az összes ételt! Mind nagyon finom. A mi konyhánk alapja a rizs, a hús, a zöldségek és a leves. Ha megfőzünk zöldségeket, például karalábét, akkor még a vizet is felhasználjuk, amiben főtt. Megisszuk, vagy levest készítünk belőle. Apu egyébként magyar ételeket is nagyon jól tud főzni.

Van olyan magyar fogás, amit szívesen fogyasztasz?

Nagyon szeretem a székelykáposztát, és a forgatáson volt alkalmam enni hortobágyi húsos palacsintát, ami szintén a kedvencem lett. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar ételek bár finomak, számomra jóval nehezebbek, fűszeresebbek, mint a vietnámi fogások, ezért ritkábban fogyasztok belőlük.

Na, igen, egy pacal vagy egy rakott krumpli nem éppen a könnyedségéről híres. Van olyan dolog, amit, ha Vietnámba látogatsz, nehéz megszoknod?

A közlekedés.

Gyorsan rávágtad.

Mert Vietnámban mindenki úgy közlekedik, ahogy akar, és ahogy tud. És ez nem túlzás. Rengetegen járnak robogóval, és elképesztően nagy a tömeg. Már az is komoly logisztikát igényel, hogy átjuss az út egyik oldaláról a másikra. Az a titok, hogy csak előre szabad nézni, nem szabad megállni, így a robogóval is kikerülnek.

A vietnámi nyelvet te az anyatejjel szívtad magadba, de nekünk, magyaroknak vajon mennyire lenne nehéz alapfokon elsajátítani?

Nem akarok senkit elkeseríteni, de szerintem a vietnámi és a magyar nyelv talán a két legnehezebb a világon. A vietnámiban a hangsúlytól kezdve számos dolgot figyelembe kell venni.

Például más nyelvtani szabályok érvényesek akkor, ha egy idősebbel beszélsz, és más, ha egy fiatalabbal.

Ha egy családban vagytok, akkor hiába vagy te idősebb a megszólított illetőnél, ha az ő szülei idősebbek az enyémeknél, akkor úgy kell viszonyulnom hozzá, mintha ő lenne az idősebb. Nem lehetetlen megtanulni, de elég nehéz.

Visszakanyarodva még Az almafa virágához: Valentin-nap után két nappal kerül a mozikba, hiszen romantikus történetről van szó. Te könnyen esel szerelembe?

Én nem kerestem a szerelmet, de valahogy mindig megtalált. Számomra nem is annyira a szerelem az elsődlegesen fontos, hanem az, hogy a társam a szó szoros értelmében társ legyen mellettem. Azt látom, hogy minden ember képes jól meglenni a másikkal, egészen addig, amíg a véleményük megegyezik, vagy amíg egyazon cél vezérli őket. Azt viszont csak kevesen képesek „túlélni”, ha arról is beszélni kell, ami a másiknak bántó, vagy ha valamiről más a vélemény. Márpedig az egót néha muszáj lenne egy kicsit lejjebb nyomni, a humort pedig növelni. Én legalábbis nem tudnék elképzelni egy olyan párkapcsolatot, amelyikben nem tudok jókat nevetni.

Kép

Jelenet a filmből – Forrás: Vertigo Media

A filmezés mellett a modellkedésbe is belekóstoltál már, illetve casting-direktorként is sikeres vagy. Mik a további terveid?

A nyugalom elérése. Hogy ne csináljak olyan dolgokat, amik boldogtalanná tehetnek. A jövőben is igyekszem törődni magammal, pontosabban arra törekszem, hogy szeressem magam, és ezt a szó jó, egészséges értelmében kell érteni. Mindez talán közhelynek tűnhet, de valójában ezek a fontos dolgok.

Természetesen én is szeretnék majd családot, de a nyugalom az, ami a legjobban összefoglalja azt, amire vágyom.