A Mikulás férfival csókolózik ahelyett, hogy ajándékot hozna

A karácsony közeledtével elindul az ünnepi reklámok szezonja. Éles a verseny ilyenkor: vajon melyik cég tudja a legtöbb könnyet csalni a nézők szemébe? Az elmúlt néhány évben a hirdetések – főleg azokban a társadalmakban, amelyek progresszívabbnak tartják magukat a magyarnál – új funkciót kaptak: már nem elégednek meg azzal, hogy karácsonyi hangulatot varázsolnak az emberek nappalijába, hanem mély, elgondolkodtató és világjobbító történeteket akarnak közvetíteni, vagyis a társadalom „érzékenyítésében” is aktívan ki akarják venni a részüket. Az érzékenyítés nemes cél, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen eszközökkel végeznek társadalomformáló tevékenységet.

Sejthető volt, hogy egyre több LMBTQIA témájú karácsonyi reklám készül majd évről-évre, de azt senki nem gondolta volna, hogy idén mindenki láthatja gyermekkora legkedvesebb piroskabátos, nagyszakállú barátját egy középkorú férfit megkívánni. Kivéve a norvég posta marketingeseit, akik elkészítették ezt a reklámot, megemlékezve arról, hogy ötven éve dekriminalizálták az országban a homoszexualitást, ami valóban fontos lépés volt az állam életében.

A The Guardian felidézte Monica Solberg, a posta marketing igazgatója az LGBTQ Nation-nek tett nyilatkozatát, mely szerint „A Posten egy befogadó munkahely nagy sokszínűséggel, és ezzel a remek szerelmi történettel szeretnénk megünnepelni az 50. évfordulót.” Mats Strandberg, aki a Harryt alakító színész, Johan Ehn házastársa pedig büszkén tweetelte: „A férjem megcsókolja a Mikulást!".

A norvég posta „When Harry Met Santa” című mintegy négy perces produkciójának nyitó jelenetében egy negyven év körüli férfi félmeztelenül rátalál a Mikulásra, aki éppen ajándékokat pakol ki a nappalijában a fa előtt álló asztalkára. A tekintetük összetalálkozik. Harry attól a pillanattól kezdve minden évben sóvárogva várja a Mikulást, szépen felöltözik, beparfümözi magát, de ahogy az lenni szokott, elalszik, mielőtt megérkezne a titokzatos látogató. „Horkolsz” – ébreszti őt a Mikulás egyik alkalommal, majd bizalmasan összemosolyognak, és Harry ígéretet kap arra, hogy piroskabátos barátja jövőre visszatér hozzá. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de egy évben csak egyszer találkoznak, és ez Harrynek annyira fáj, hogy sírva fakad. Végső kétségbeesésében Mariah Careyhez fordul segítségért, akinek jól ismert karácsonyi dalából kölcsönveszi azt a sort, hogy „csak téged akarlak karácsonyra”, és az üzenetet elküldi az Északi-sarkra. Izgatottan várja, hogy találkozzanak, és amikor megszólal a csengő, gyorsan odaugrik, hogy ajtót nyisson, de csak a postás jött az ajándékokkal. Csalódottan visszabattyog a nappaliba, ahol már ott vár rá a Mikulás, aki ebben az évben kért egy kis segítséget a postától, hogy végre vele lehessen. Harry leteszi az ajándékokat, egymás szemébe néznek, lassan lépkednek a beteljesülés felé, majd Harry érzéki csókolózásba kezd a Mikulással.

A norvég posta idén átlépett egy határt, hiszen egy olyan karaktert szexualizált, akit egy aszkéta életmódot követő, jótékonykodó püspökről mintáztak, akiben ráadásul a gyermekek védőszentjét tiszteljük.

Szent Miklós életét történelmi pontossággal leíró forrásról nem tudunk, ezért a katolikus portálokon megjelenő szócikkeket a 13. századi Legenda Aureában feltűnt leírások alapján fogalmazták meg. A legenda már csecsemőként is aszkétának ábrázolja Miklóst, aki állítólag böjti napokon csak egyszer ivott anyatejet. Felnőttkoráról pedig azt beszéli el, hogy amikor megtudta, hogy az egyik nyomorgó szomszéd nyilvánosházba akarja adni három lányát, úgy nyújtott segítséget, hogy éjszaka a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött'' segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett, mert mindenkinek jutott hozomány.

Miklóst Myra városa égi jel hatására püspöknek választotta. A leírás szerint kiválóan teljesítette egyházi feladatait, és részt vett a niceai zsinaton is. A püspök legendás alakjából fejlődött ki később a manapság népszerű, rénszarvasok húzta szánon érkező, kéményeken belopódzó, nagyszakállú Mikulás, a gyerekek jó barátja. Ezt figyelmen kívül hagyni tiszteletlenség!

Ráadásul a kicsik nem szívesen gondolnak arra sem, hogy hősük idén a postásra sózza az ajándékokat, hogy nyerjen egy pásztorórát egy másik férfival. Ez már önmagában is kiábrándító, hiszen a gyerekek tőle várják a csodát, neki írnak levelet, neki pucolják meg a csizmácskájukat, nem pedig a postai alkalmazottaknak. A Mikulásnak egyetlen küldetése van évről évre: mosolyt csalni a gyerekek arcára azáltal, hogy személyesen elmegy hozzájuk, és ezt kellene nekik is megmutatni. Még a liberálisok között is kevés szülőről gondolnám, hogy szívesen közvetítene olyan képet a Mikulásról óvodás korú gyermekének, amilyet most a norvég posta közvetít, és amelyik a brit The Guardiantől megkapta a „szívmelengető” jelzőt. 

A homoszexuális Mikulás ötlete egyébként nem új keletű, néhány évvel ezelőtt Amerikában már bemutattak egy mesekönyvet (Santa’s Husband/ A Mikulás férje címmel), amelyben két télapó küllemű alak – egy afrikai származású és egy kaukázusi  –  él együtt nagy szerelemben. De bevezették már a gendersemleges Mikulás emotikont is korábban, ami se nem férfi se nem nő, ezért az MX Claus nevet kapta.

Ezeket a reklámokat, illetve mesekönyveket érzékenyítésnek szánják, de valójában csak provokálnak és gerjesztik az indulatokat az átlagostól eltérő szexuális orientációjú emberek ellen, akiknek nagy része egyébként egyáltalán nem akarja a többségi társadalomra ráerőszakolni a meleg Mikulást.

A magukat progresszívnek vallókkal szemben meg kell védeni azt a jogot, hogy ki lehessen mondani: nem tetszik ez a produkció, anélkül, hogy bárkit megbélyegeznének emiatt. A legijesztőbb dolog a bolsevik tempót idéző újhullámos „haladásban” leginkább az, hogy összemossa bizonyos dolgok visszautasítását egy teljes csoport kirekesztésével és gyűlöletével. Nem tesz homofóbbá az, ha ízléstelennek tartjuk, ahogy a Mikulás erotikusan csókolózik egy reklámban, ahogy az sem, ha úgy gondoljuk, hogy tündér keresztanya nem lehet homoszexuális szakállas férfi varázspálcával, mert hitelteleníti a karaktert, egyszerűen nem illik a megformálni kívánt szerephez, aminek megvannak a maga specifikus vonásai. A másik férfi után sóvárgó, ajándékokat postázó bácsi pedig egyáltalán nem hasonlít ahhoz a mesés, önzetlen figurához, aki évről évre mindannyiunk számára elhozza a csodát decemberben.