Székely gyerekek a világiskolában – A háromszéki Tulit család Belső-Ázsiában
Kőrösi Csoma Sándor útján, Marco Polo nyomában, a Selyemutat követve, 268 napon át kisbuszban élve, huszonhárom országon át 51 067 kilométert megtéve szerzett életre szóló tapasztalatokat egy sepsiszentgyörgyi család. A szülők pedig, Tulit Zsombor és Tulit Éva ezzel a különleges utazással afféle világiskolába íratták be gyerekeiket, Esztert és Gergőt. Beszámoló egy rendhagyó tanulmányútról.

A csapat 2024. február 24-én kelt útra és november 18-án érkezett haza. A kalandot természetesen a szülők álmodták meg. A világjáróként ismert családfő, Tulit Zsombor egy évekkel korábbi Afrika-túra során fogalmazta meg inkább csak magának: „Ide minden székely gyermeket el kéne hozni, mert az Afrika-képünk köszönőviszonyban sincs a valósággal.” Az alapötlet az volt, hogy megkerülik a Földet, mindez azonban két kiskamasszal túl nagy kihívásnak bizonyult, ezért ezt az első tervet elvetették.
„Egyrészt az egész rohanás lett volna, ráadásul autót tengeren szállíttatni nagyon drága, és félő volt, hogy késve vagy egyáltalán nem érkezik meg a hónapokra az otthonunkat biztosító jármű. Az lett volna az alvás, a tisztálkodás, a főzés, a gyerekeknek pedig a tanulás színhelye. Nekünk pedig, míg a jármű a tengeren utazik, repülnünk kellett volna, és tudtuk, hogy ez újabb extraköltség” – számolt be a kezdeti elgondolásokról Tulit Éva. Végül teljes egészében szárazföldi út lett a tervekből. Eredetileg tizenkét hónaposnak indult a nagy kaland, de a gyerekek érdeke ezt is felülírta. Eszter és Gergő amint szembesült azzal, hogy az egyéves távollét tanévismétléssel jár, hallani sem akartak arról, hogy elveszítsék osztálytársaikat.
Gyerekprogramok
A programot a gyerekekre szabták. Az indulást megelőző év során filmeket néztek a tervezett országokról.
Éva az útra sok könyvet pakolt, Gárdonyi-regényeket, Kőrösi Csoma-könyveket, George Durrell írásait, amely nyomán Eszter és Gergő bogárgyűjteményt is készített, növényeket préseltek.
Anyjuk szerint a Gárdonyi-regények, A láthatatlan ember, az Egri csillagok is olyan hátteret jelentettek, amellyel azonosulni tudtak az út során.
A Sepsiszentgyörgyről induló, a csíksomlyói Szűzanyához is betérő túra első országa Bulgária volt, majd Törökország következett, aztán Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, Omán, onnan az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, majd ismét Szaúd-Arábia. Ismét Kuvait, Irak, Irán, majd Afganisztán. Onnan megpróbálkoztak átkelni Üzbegisztánba, de a megcélzott határátkelőt csak üzbégek és afgánok használhatták. Így Tádzsikisztánból mentek át Üzbegisztánba, Kirgizisztánba, Kazahsztánba, onnan Oroszország következett, majd Mongólia, az ország északi részén át vissza Oroszország. Onnan pedig már hazafelé indultak: közben fel északra, Murmanszkba is elmentek, majd Lettországon, Fehéroroszországon, Litvánián, Lengyelországon, Szlovákián át érkeztek Magyarországra.
Eszter és Gergő úti élményeit multikommunikációs naplók őrzik, amelyeket menet közben, nem kötelező napi penzumként írtak és rajzoltak, leginkább akkor, ha különösen megfogta őket egy hely. „Az efezusi metropolisz leírása is benne van – olyan elemekkel, amelyek alapján később is eszembe jusson a hely –, de az egyik karavánszerájról azt írtam például, hogy ott apának egy órán át kellett szerelnie az autót. Volt velünk egy kis matricanyomtató is, a különböző országokat elhagyva az ott készült fotókból nyomtattunk hat képet, azokat is beragasztottuk” – meséli Eszter.
A fociról bebizonyosodott, hogy értékes „valuta”. Szinte valamennyi megállás és várakozás során előkerültek a kellékek, húsz négyzetméternyi betonfelület bárhol akadt, kifeszítették a zsineget, kezdődhetett a lábteniszparti apa és fia között.
Ha pálya is volt, Eszter is sokszor beszállt a passzolgatásba, perceken belül össze is gyűlt két csapatra való gyerek. A rögtönzött meccsek többnyire békésen, a sportszerűség határain belül zajlottak, ha meg ellenségeskedést érzékeltek, sipirc az autóhoz. Ilyen esetekben Eszter magára öltötte a nagy nővér szerepét, és indult menteni az öccsét. Messi vagy Ronaldo neve azonban majd minden esetben közös nevezőt jelentett – és nem csak a gyerekek számára. Egy nyögvenyelősen zajló határátkelésénél Gergő egyszer csak szétnyitotta a kabátját, alatta az egyik térségbeli csapat meze, amelyet ajándékba kapott valakitől. Ezek után senkit sem érdekelt, hogy apának van-e útlevele, rendben van-e minden papírja.
A cikk folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2025. májusi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>