Egy só, ami csökkenti a térfogatot – rekordot döntött a magyar diákcsapat a Nemzetközi Kémiai Tornán
Megvédte bajnoki címét a magyar diákcsapat az augusztus végén Mexikóban rendezett 7. Nemzetközi Kémiai Tornán. A hatfős középiskolai csapat több tagja szeptembertől már egyetemi hallgató. Egyikük, a 19 éves Járay Hanna Pécsett él, és kutatóorvosnak készül. A csapatkapitánnyal a győzelem eufóriájáról, a kovalens kötésen túli kémiáról és mexikói hímzésmintákról is beszélgettünk.
Amikor egyeztettük az interjú időpontját, említetted, hogy a napokban kezdted az egyetemet. Hol tanulsz?
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán vagyok elsőéves. Nem tudtam mindig, hogy orvosi egyetemre szeretnék jönni. Eredetileg külföldre jelentkeztem vegyésznek, fel is vettek, viszont szinte az utolsó pillanatban meggondoltam magam, itthon maradtam és az orvosit választottam.
Miért döntöttél így?
Nálunk a családban generációk óta mindenki orvos, kiskoromtól kezdve beleláttam a hivatás előnyeibe és hátrányaiba. Sokat voltam benn a klinikán a szüleimmel.
Két műszak között átadott anyukám apukámnak, vagy épp fordítva. Magával ragadott ez a légkör. Azt gondolom, ez egy nagyon szép hivatás, sok lehetőséget rejt.
A kutatás miatt mentem volna vegyésznek, de ezt nem kell teljesen elengednem, hiszen orvosként is tudok majd kutatni. Jelenleg úgy gondolom, hogy kutatóorvos szeretnék lenni.
Az orvostudomány melyik területe érdekel leginkább?
Édesapám miatt a radiológia. Részt vettem a középiskolai TUDOK (Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája) versenyen. Ennek idén áprilisban volt a Kárpát-medencei döntője, ahol a szekciómban nagydíjas lettem egy radiológiai kutatással. Ennek kapcsán körülbelül 2 évig nagyon sokat jártam be gimi után délutánonként a klinikára kutatni, adatokat elemezni, még betegekkel is volt lehetőségem beszélni.
Térjünk rá a Nemzetközi Kémiai Tornára, ahonnan a közelmúltban aranyéremmel tért haza a csapatotok, és nektek köszönhetően Magyarország a verseny eddigi történetének legeredményesebb országa lett. Hogy látod, mi a csapat erőssége?
Ez egy csapatverseny, viszont van egyéni aspektusa is. Az egyéni pontszámokat is feljegyzik, de mindig a csapatérdek az első. Három szerepkörben mérkőzünk meg a versenyen: előadó, opponens és bíráló. Ha ezeket külön nézzük, akkor mindhárom kategóriát magyar diák nyerte. Végül az a csapat kapja az aranyérmet, amelyik összesítésben a legmagasabb pontszámot szerezte.
Nagyrészt a felkészítőinkben rejlik az erősségünk.
Nem tudok még egy olyan országot, ahol az egykori résztvevők visszatérnek, és akár felkészítőként, zsűritagként vagy moderátorként segítik az új csapatot.
A magyarországi Nemzetközi Kémiai Torna közössége egy olyan közösség, ahová érdemes tartozni, és senki nem is akar kiszakadni belőle. Buzafalvi Dénes, Botlik Bence és Ambrus Barbara – akik idén kísértek minket – korábban szintén versenyzők voltak.
Hat diák képviselte Magyarországot az augusztus 25–30. között a mexikói Guadalajarában megrendezett 7. Nemzetközi Kémiai Tornán (International Chemistry Tournament, IChTo). Járay Hanna a Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium, Éger Viktória az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, Erdélyi Kata a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Káldy Fruzsina a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Koharek Anna a Gödöllői Török Ignác Gimnázium, Hegedűs Márton pedig a Kecskeméti Református Gimnázium tanulója. Négyen közülük szeptemberben már megkezdték egyetemi tanulmányaikat. Ketten (Éger Viktóra, Járay Hanna) orvosnak készülnek, Hegedűs Márton kémia szakon tanul az ELTE-n, míg Koharek Anna Cambridge-ben biokémiát hallgat. Jövőre a megmérettetést Romániában, Bukarestben rendezik majd.
Különböző, földrajzilag is távoli középiskolákból jöttök, hogyan ismertétek meg egymást?
Van egy hazai válogató az ELTE Természettudományi Karán, ahol kiderül, kik vehetnek részt a versenyen. Ott találkoztunk, ezt követte a felkészülés. Júniusban hozták nyilvánosságra az IChTo feladatsorát, amire júliusban egy táborban, majd hétvégente az ELTE-n készültünk. A verseny sajátossága, hogy két hónappal előre megkapjuk a feladatokat, ezeket ki kell dolgozni, majd ott a helyszínen bemutatni.
Nemkonvencionális, nyitott végű kémiafeladatokat kell megoldani és prezentálni, angolul – olvasható a versenykiírásban. Ez mit jelent?
Egy feladatnak elméletileg végtelen megoldása létezhet, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy valamelyiket lehetetlen megoldani.
Mivel ezek a feladatok általában kutatási jellegűek, nemcsak a lexikális tudásra van szükség, hanem azt felhasználva kell tágabb feladványokat megoldani. Ezek nem feltétlenül matematikai–kémiai számítási feladatok, hanem nyitott elméleti kérdések. Vannak tisztán elméleti feladatok, amiket számítógépes kémiai alkalmazásokkal és a lexikális tudásunk segítségével oldunk meg, de olyanok is, amiket el kell készíteni, vagy ki kell kísérletezni.
Tudnál utóbbira példát mondani? Ezt azért is kérdezem, mert sokaknak a kémiaórákról csak a H2O és a kovalens kötés maradt meg.
Középiskolai számítások során általános feltételezés, hogy ha egy sót vízben oldunk, az oldat térfogata változatlan, viszont ennek a feltételezésnek megvannak a limitációi (korlátai – a szerk). Néhány só, például az ammónium-nitrát növeli, míg az alumínium-szulfát csökkenti az eredeti térfogatot. Tehát 50 milliliter oldat plusz a só kevesebb, mint 50 ml oldatot eredményez. A feladat az volt, hogy magyarázzuk el a térfogatcsökkenés fizikai limitációit, tervezzünk egy sót, ami maximalizálja a térfogatcsökkenést, és támasszuk alá a megoldásainkat számításokkal.
Előfordulhatott, hogy egy csapat 3–4 milliméter extra térfogatkontrakciót tudott elérni, más csapatok akár 10-et, 20-at. Ezt a megoldást aztán meg is kell védeni, illetve vitázni kell róla.
Az érvelés hogyan épül fel?
Az előadó nyolcperces monológja után az opponens a megoldás kémiai, matematikai, fizikai alapjait kérdőjelezi meg, bizonyítékot kér, hogy a megoldás tudományosan megállja-e a helyét.
A felvetődő kérdéseket adja elő öt percben. Ezt követi egy szintén ötperces vita, ahol az előadó és az opponens vitáznak a megoldásról, majd jönnek a zsűri kérdései.
Kik a legnagyobb riválisaitok?
Az előző években Thaiföld és Szingapúr. Utóbbiak ellen el is vesztettük a döntőt 2022-ben, Budapesten. Tavaly Grúziában, Tbilisziben viszont már nyerni tudtunk. Egy nemzetközi versenyre általában a világ minden tájáról – Magyarország, Szingapúr, Thaiföld, Románia, Szerbia, Vietnám, Mexikó, Lengyelország stb. –érkeznek csapatok. Van egy olyan szabály, hogy egy ország maximum két csapatot delegálhat, viszont a rendező ország hármat. Idén a távoli helyszín miatt sokan csak egy csapatot tudtak indítani – így mi is.
Most meglepő módon az egyik mexikói csapat a legnagyobb ellenfelünk. Végül az eredményhirdetést megelőzően a már megkapott pontszámok alapján, a legutolsó döntős vita előtt ki tudtuk számolni, hogy nyertünk. Hatalmas célunk volt, hogy idén megvédjük a címünket. Pláne úgy, hogy tavaly Grúziában a verseny történetében a döntős pontszámokat tekintve rekordot állítottunk fel. Tudtuk, hogy nehéz lesz újra ilyen eredményt elérni. A verseny színvonala évről évre nő, egyre profibbak a csapatok, az előadások.
Ennek ellenére idén sikerült megdönteni a tavalyi rekordunkat a döntőben. Ez euforikus élmény volt.
Mi a csapatkapitány szerepe egy ilyen tudományos versenyen?
A körök alatt én képviselem hivatalosan a csapatunk álláspontját, például én jelentem be a feladat számát, amit egy másik csapattól kihívunk. Tizenkét feladat van, úgy kell elképzelni, hogy a mi csapatunk nem dönthet arról, mit adunk elő, hanem arról döntünk, hogy a másik csapat mit ad elő, amit mi opponálunk. A versenyen tehát fontos a stratégia. Attól is függ, hogy kikkel kerülünk össze.
Sok országtól jött az a visszajelzés a nemzetközi bizottsághoz, hogy a feladatok túl nehezek a középiskolás színvonalhoz képest. Ez így van, messze túlmutatnak a középiskolás szinten, ezért nem egyszer fordult elő, hogy csak szakemberekkel konzultálva tudtuk elkészíteni a megoldást. Például különböző nemzetközi egyetemek szakértőit kellett felkeresnünk.
Személyes tapasztalatom, hogy az egyik válogatóversenyen kapott feladat tágabb értelemben élelmiszerkémiáról szólt, ezért a Nébih szakembereihez fordultam segítségért.
A Nemzetközi Kémiai Torna felkészít a valódi tudományos életre. A szakmai fejlődés mellett az előadókészség fejlesztése is hatalmas szerepet kap. Most már tudom, hogy ez a tudományos kommunikáció egyik alappillére. A vitakészség és a szakirodalomban való hatékony keresés, a publikációk helyes értelmezése is előtérbe kerül a versenyen. Olyan új hazai és nemzetközi kapcsolatokra, barátságokra is szert tettünk, amiket máshol lehetetlen lett volna megtapasztalni. Nagyon sokat adott nekem az egész verseny a középiskola során.
A szakmai részen túl milyen élményekkel gazdagodtatok Mexikóban?
Számomra leírhatatlan élmény volt az egész! Még sosem voltam másik kontinensen. Mexikó egy egészen más világ, mint amit én valaha tapasztaltam. A kultúra, az ételek, a programok nekünk európai szemmel mind újdonságok voltak. Elvittek minket városnéző túrákra Guadalajara belvárosában; múzeumokban, kiállításokon jártunk. Szokatlan volt az ottani trópusi éghajlat, ilyet előtte csak filmekben láttam. De, ami még meglepőbb volt: sok hasonlóságot is találtunk. Például hímzésmintákról kellett beazonosítanunk, hogy magyar vagy mexikói. Meglepett minket, de borzasztóan hasonlít a kettő.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Gömbhalmazok a galaxisban – nagy sikert értek el a magyar diákok a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
