A tükör, amibe jó belenézni – a lengyel nagykövettel ünnepeltük Szent Kinga születésének 800. évfordulóját

„Nézd, Laci! Ott egy szivárvány!” – kocogtatom meg a kocsi ablakát mosolyogva, mert úgy tűnik, hogy ma az égiek szerint is ígéretes nap elé nézünk! A lengyel nagykövetet és Winerowicz-Papp Renatát, a követség politikai-gazdasági osztályának szakértőjét kísérjük el vidéki útjára. A program keretében a diplomata és kísérője a Szent Kinga 800 ünnepségsorozat utolsó epizódjaként Veszprémbe és egy Árpád-kori falucskába, Küngösre látogatnak. 

Ez az utazás jóval többről szól, mint Szent Kingáról, akinek gazdag életével és főként Lengyelországban élő kultuszával oldalakat lehetne megtölteni. 

A legfontosabb az, mit mond el a két nemzet barátságáról közös szentjeink tisztelete, és hogyan használhatjuk ezeket a kultuszokat a kapcsolat életben tartására és mélyítésére. 

„Kívánom, hogy az ő példáján keresztül találják meg a két nemzet közti barátságot” 

Első úticélunk a Padányi Katolikus Iskola, ahol Sebastian Kęciek nagykövet nemcsak az igazgatóval és a pedagógusokkal, hanem a diákokkal is találkozhat. Az intézményben a hitoktatásnak komoly hagyománya van, és a lengyel-magyar kapcsolatokat is intenzíven ápolják. Jó példa erre, hogy Renata – aki egyébként teljesen lengyel, és ahogy ő fogalmaz, fiatalon „a szerelem szárnyán” repült hazánkba – évtizedekig dolgozott az iskola tanári karában, ezzel is mélyítve a környezete lengyelek iránti szeretetét, és segítve a lengyel-magyar cserediák-programok szervezését.

Ki volt Szent Kinga?

Szent Kinga (1224–1292) a lengyel és a magyar történelem egyik kiemelkedő alakja, akinek élete a szolgáló szeretet és uralkodás jó példája. IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő lányaként látta meg a napvilágot, és mindössze 15 évesen lett a lengyel történelem meghatározó személyisége. Apja a két ország közötti politikai szövetség megerősítéseként Jagelló Boleszláv krakkói herceghez adta férjhez, akivel közösen szüzességi fogadalmat tettek, így kapta Boleszláv később a „Szemérmes” előnevet. A házaspár egész életét Isten szolgálatának szentelte. A legenda szerint ő hozatta Magyarországról az első sóbányászokat, és a sókitermelés tudományát is meghonosította Lengyelországban. Hozzá kötik a híres wieliczkai sóbányákat, az egyik bányakamrát róla nevezték el, és mindez élénken hozzájárult az ország gazdasági fellendüléséhez. Boleszláv halálát követően Kinga klarissza apácaként beléptt a stary sacz-i (ószandeci) kolostorba, amelyet maga alapított. Haláláig a rászorulókat szolgálta, amiért már életében szentként tisztelték. Szent Kingát 1690-ben boldoggá, 1999-ben pedig II. János Pál pápa szentté avatta. Lengyelország és Litvánia védőszentjeként ismerheti a világ, akit különösen a sóbányászok és a szegények patrónusaként tisztelnek.

A díszterem felé tartva elmerülhetek az iskolások zsibongásában, a folyosón nyikorgó cipők, a szüneti csevegések és a kiskamaszok kacagásának nosztalgikus kakofóniájában. Azon morfondírozom, vajon mit szólna Szent Kinga ahhoz, hogy ennyi fiatal ismeri, szereti meg őt 800 évvel a születése után? És vajon minek köszönhető, hogy egy veszprémi katolikus iskola ekkora lelkesedéssel ápolja lengyel-magyar szentünk kultuszát?

„2005 után találkoztam először Árpád-házi Kinga legendáival. Renáta lánya éppen az én osztályomba járt, adta magát a dolog, hogy amikor osztályszentet választottunk, akkor a lengyel-magyar Árpád-házi Kingát javasoljam a gyerekeknek, akik ezt el is fogadták. Ezt követően kezdtem egyre jobban megismerni Szent Kinga életszentségét, és egyre inkább azt gondoltam, hogy ő valóban nagy egyéniség volt, aki mindent feláldozott a lengyel–magyar kapcsolatokért, cselekvő–szolgáló szeretete pedig idővel egyre inkább hatott rám” – meséli kérdésünkre Kámánné Szőke Katalin, a Padányi iskola tanára, a lengyel–magyar testvériskolai kapcsolat egyik aktív résztvevője, a magyarországi Szent Kinga Egyesület alelnöke.

A díszterem elcsendesedik, amikor belép a lengyel nagykövet Renata társaságában.

„Sebastian vagyok, és picit beszélek magyarul” – kezdi felszólalását a diplomata akcentussal, de éppen ezért szerethetően. 

A nagykövet köszöntőjében azt emeli ki, hogy Szent Kinga nem csak adományokkal és az ország gazdaságának fellendítéséért tett erőfeszítésével, hanem az elesettekért végzett munkájával is megnyerte a lengyel nép szívét. 

„Kívánom, hogy az ő példáján keresztül találják meg az élet értelmét, és a két nemzet közti barátságot” – tolmácsolja a nap egyik legfontosabb üzenetét hallgatóságának Sebastian Kęciek. 

Fontos a fiatalok bevonása a barátság ápolásába

A szót rövidesen Katalin veszi át, aki egy rövid lengyel rajzfilmmel vezeti fel előadását, majd azt is bemutatja, milyen bábokat készítettek a hetedikesekkel, hogy eljátszhassák a szenthez köthető legendákat. Azt beszélik, hogy Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól. A legenda szerint a tatárok elől menekülve egy hajából kivett szalagot dobott üldözői elé, és ebből lett a Dunajec folyó. A tatárok azonban nagy nehezen átevickéltek a vízen, ezért a fésűjét is maga mögé hajította, ebből pedig olyan sűrű erdő kerekedett, hogy a támadók nem tudtak tovább menni. 

„Még egy információs füzetet is készítettünk Szent Kingáról, amelyet az egyik tanárunk illusztrált. Szent Kinga legendája annyira élő, hogy lépten-nyomon találkozhatunk olyan csodákkal, amelyeket neki tulajdoníthatunk” – meséli Katalin, akinek megható lelkesedése érezhetően átragad a diplomatákra és a gyerekekre is.

Olyannyira, hogy a tanárnő bemutatója után a diákok lelkesen kérdezgetni kezdik a nagykövetet, kapcsolódási pontokat keresve a két nemzet között. „Sok embernek, például az itt jelen lévő tanároknak és mindenkinek, akik valamilyen módon bevonódtak a lengyel–magyar együttműködésbe, természetes, hogy a két nemzet közötti barátságról beszélgetünk. De amikor az új generációkról van szó, ez sokkal nehezebb kérdés, mert nem biztos, hogy ők is ugyanakkora érdeklődést mutatnak, mint elődeik.” 

„Éppen ezért fontos, hogy minden fórumon beszéljünk erről a barátságról, a közös örökségről, közös szentjeinkről, történelmi alakjainkról és az eseményekről, amelyek régóta összekötnek minket” – válaszolja az egyik kérdésre a lengyel nagykövet. 

Egy végzős arról érdeklődik, hogy mennyire ismerik a lengyel fiatalok Szent Kinga történetét és magyar gyökereit, amire a válasz az, hogy Ószandecen kívül, ha megállítanánk egy lengyel gyereket az utcán, nem valószínű, hogy tudná, kiről van szó. Ez ugyanakkor a magyarokról is elmondható: kevesen tudnánk arról beszélni, hogyan élt és min munkálkodott Szent Kinga. De ez nem baj, sokkal inkább kihívás, amibe lehet és érdemes is energiát fektetni. 

De hogyan lehet felkelteni a középiskolások érdeklődését egy szüzességi fogadalmat tett szent iránt az influenszerek, celebek és a TikTok világában? Katalintól megtudjuk, hogy a titok az élő kapcsolatok megteremtésében és ápolásában rejlik. Az utazás, a közös programok és a lengyel fiatalok megismerése ugyanis élénken foglalkoztatja ezt a korosztályt. 

„Van két testvériskolánk, mindkettőt a prezentációs nővérek tartják fent, és különböző pályázatokon keresztül próbálunk rendszeresen eljutni mindkét intézménybe. Tavaly egy V4-es pályázaton (Petőfi 200) nyertünk, amelynek segítségével kijutott egy osztály, néhány öregdiák és néptáncos, valamint az iskola rockzenekara. Az akkor született barátságok eredményeként most éppen négy diák utazott Krakkóba lengyel diákok meghívására baráti találkozóra. Idén pedig a Wacław Felczak Alapítványhoz adtunk be egy »Szent Kinga 800« pályázatot.  Az elnyert támogatásból tudtuk fogadni október végén a krakkói iskola énekkarát, akikkel közösen elmentünk Küngösre, és Szent Kingával kapcsolatos programokat valósítottunk meg” – osztotta meg velünk Kámánné Szőke Katalin, a pályázatok írója és a projektek szervezője, lebonyolítója.

Szolidaritás, ami összeköt minket

Az ebédnél – amelyre Sótonyi Mónika, Veszprém alpolgármestere is velünk tart – kötetlenebbül tudunk beszélgetni a kultúránkról, szokásainkról. Engem az a kíváncsiság hajt, hogy mégis mi motivál egy fiatal varsói diplomatát arra, hogy Magyarországra költözzön. 

Kiderül, hogy nem pusztán „ide vetette a szél” karrierépítési célokkal, hanem tudatos döntés volt számára egyetemistaként, hogy erre a régióra, azon belül is Magyarországra szeretne a jövőben koncentrálni.

A társalgásból kiderül, hogy mély szimpátiát érez a magyarok iránt, a nyelvet is lelkesen tanulja, kislánya magyar háziját rendszeresen együtt oldják meg. Nagykövetként pedig azt érzi feladatának, hogy építse a kommunikációs csatornákat, és együttműködési pontokat keressen a két nemzet között. „Szolidaritás” – szerinte ez az egyik kulcsfogalom, ami összeköt bennünket. 

És akkor most irány Küngös! Ez a bájos település mindössze három utca a Balaton mögött, mintegy ötszázan élnek itt igazi lokálpatriótaként, akik nagyon büszkék otthonukra, és híresek a vendégszeretetükről. Az Árpád-házi Szent Kinga Római Katolikus templomot 2013-ban szentelte fel Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek.  A templomot – főként – közadakozásból építtette Beke Zsolt plébános. A szárnyas oltár Felhősi István festőművész munkája. A középső fő képen Szent Kinga látható klarissza szerzetesi habitusban, fején koronával, kezében a küngösi templommal. Az oltár szárnyas ablakaiban Árpád-házi Kinga életének főbb eseményeit örökítette meg a festőművész. A 2013-ban megépített templom az ország egyetlen Szent Kingáról elnevezett temploma (a legközelebbi Kárpátalján van), amely így egyedülálló helyszíne a magyarországi vallási és történelmi örökségnek.

A templomban kialakítottak egy ereklyetartó helyet is, ahová Szent Kinga egy kis csontocskája került, valamint itt látható egy őt ábrázoló festmény, amelyet Proksza Gyöngyi festőművész-grafikus ajándékozott Küngösnek. 

Több tárgy és egy festmény a lengyelországi partner egyesület adományát képezi, a záróprogramra az ószandeci Szent Kinga Egyesület elnökét, Mieczyslaw Witowskit és feleségét, Ewa Witowskát is meghívták. 

Kép

Fotó: Katona László

„Az emberi szívek királynőjének is nevezhetnénk őt, akit nem pusztán az uralkodás, hanem a szolgáló uralkodás jellemzett. Sok áldást kívánok önöknek, éljen Szent Kinga, éljen a lengyel–magyar barátság!” – adja át jókívánságait a nagykövet a küngösieknek.

A lengyel–magyar barátság különleges példája annak, hogy két nemzet, amely eltérő kulturális háttérrel rendelkezik, ezer éven át képes egymást támogatni, tisztelni és szeretni. A barátságunk alapja mindig is az a mélyen gyökerező közös értékrend volt, amelyben kiemelt szerepe van a szabadságnak, a szolidaritásnak, a lojalitásnak, a küzdőszellemnek, a hitnek, a családnak és az egymás iránti megbecsülésnek.

De ez nem egy nosztalgiából táplálkozó kapcsolat, amire csak megemlékezni járunk össze, hanem telis-tele van tervekkel és ígéretekkel. A cél most a két ország közti pozitív törekvések támogatása és a megosztottság elleni küzdelem. Kinga nem „csak” egy érdekes életű szent, hanem a lengyel–magyar barátság egyik fontos szimbóluma is, aki így nemcsak múltjában, de jelenében és jövőjében is aktívan tesz a köztünk lévő kötelék megerősítéséért.