Lackfi János: Távmunka – #Jóéjtpuszi

Isten távmunkában dolgoztat. 
Nem azt várja el, hogy éjjel-nappal 
a templomban csücsüljek, és égre 
meresztett szemmel őt dicsérjem, 
bár bizonyos esetekben bizonyos  
embereket épp erre hív meg, 
az újszövetségi öregek, Anna prófétanő  
és Simeon addig rostokoltak  
a szent helyen, amíg a Messiás  
meg nem érkezett kicsi gyerekként, 
hogy testi valójában imádhassák. 
Nem is azt kívánja, hogy a romlott, 
bűnös világot elhagyjuk, no meg fuj-fuj, 
tekintetünket és minden gondolatunkat 
elfordítsuk róla, bár rejtelmes szándékai 
szerint erre is kiválaszt egyeseket, 
remeték, próféták, oszlopszentek  
éltek mindenkitől távol, mégis  
világító jelként a világ számára,

Keresztelő János is addig végezte 
a tanítást és a bemerítést a pusztában, 
mígnem megpillantotta magát Jézust.

Nem is feltétlenül arra kér, hogy 
minduntalan hangoztassuk hitünket, 
és orrba veregessük vele nem kimondottan 
vallásos életet élő polgártársainkat, 
bár egyes helyzetekben a hangos és nyílt 
hitvallás hatásos fegyver lehet, 
ugyanakkor, meglehet, halálra köveznek kicsit, 
mint Istvánt, az őskeresztények első vértanúját, 
de közben megérinthetünk szíveket. 
Nem feltétlenül arra vonz, 
hogy egyházi intézményekben szolgálva, 
azok mezét viselve éljünk igaz életet, 
szeretettel elviselve botrányokat, 
széthúzást, kétszínűséget, a közösségi 
létforma megannyi hátulütőjét,  
de nagy ereje és hatása lehet  
az efféle önátadásnak, a kicsinyek, 
szegények, megalázottak felé való 
odafordulásnak Isten zászlaja alatt. 
Az se biztos, hogy nevében csatába 
kell rohannunk, és látható ellenség  
ellen kell küzdenünk, még ha volt is 
erre példa, ám a hadviselést azért  
ne feledjük, mert szellemi harcban 
állunk láthatatlan erőkkel, 
melyek jól láthatóan tombolnak 
körülöttünk, és minden talpalatnyi 
földről szeretnék kiszorítani 
Isten közöttünk lévő országát, 
a szeretet uralmát.

Isten távmunkáját bárhol végezhetjük,  
erdőben, sivatagban, tengerparton,  
toronyházban, óriás-műlesikló-pályán,  
konyhában, szupermarket-pénztárban.

Lényeg, hogy legyen szélessávú kapcsolat, 
és lépten-nyomon tartsuk a forró drótot, 
melyet a Teremtő bennünk való  
öröme tüzesít át.  

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez a vers eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>