Kőkorszaki barangolások – Felfedeztük a Káli-medencét

„...A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi-tenger fölött. A színekről a köd eltűnik, és jobban világítanak. A tárgyak körvonala élesebb. A légkör mintha elektromosabb lenne... E táj sok olasz vidéknél déliesebb... A fény az embert is átsugározza, a dolgokba is bevilágít, és a gyümölcs íze is világosabb...”

Így ír Hamvas Béla „Az öt géniusz” c. művében a Káli-medence lélektanáról. És valóban, a kies táj és benne az alkotó ember tevékenysége olyan tökéletes harmóniát eredményez, mintha Isten a legapróbb részletekben is fogná az itt élők és az ide látogatók kezét. Jöhetünk bort kóstolni, művészekkel találkozni, kulináris élvezeteket keresni, kerékpárral barangolni, kőkerítésen sütkérezni – Hamvas szavainál csak a felismerés lesz világosabb: megérkeztünk.

Mi most a Káli-medence különleges természeti képződményeit, a kőtengereket mutatjuk be. Geológiai szempontból a medence országos viszonylatban is egyedülálló. A perm időszak vörös homokkövétől kezdve szinte a teljes triász kőzetsorozaton át az egyedi pannon kovás homokkőig számos kőzettípus előfordul itt, amit a tűzhányó-tevékenység csak tovább gyarapított. Ezek a sokszínű kőzetek alkotják a Káli‑medence fehér, fekete, illetve vörös arcát. A ma látható kőtengerek a Pannon-tenger egykori turzásából (a partvonallal párhuzamosan futó, csekély magasságú, ám sokszor igen hosszan, több tíz kilométeren keresztül elnyúló szigetekből, félszigetekből) alakultak ki. Az évmilliókkal ezelőtt itt felhalmozódott homok- és törmelékréteget a vulkanikus utóműködés során feltörő hévizes forrásokban található kovás oldatok összecementálták.

Mivel a homokszemcsék és a „ragasztó” egyaránt szilícium-dioxidból áll, ezért az acélnál is keményebb kövek jöttek létre, amit a víz, szél és fagy alig képes pusztítani. A Salföldtől a Hegyestűig mintegy 12 kilométer hosszan húzódó, megkövesedett turzás – azaz a kőtenger – nagy részét az elmúlt évszázadokban feldolgozták,

ugyanis a kemény kő tökéletes alapanyag malomkőnek és építkezéshez. A Salföld, Szentbékkálla és Kővágóörs határában megmaradt részek 1984 óta fokozottan védettek.

Jó tanácsunk, hogy ne otthonról vigyük a májkrémet a kirándulásra, helyben egészséges finomságokat vásárolhatunk. Ha vasárnapra tervezzük a kirándulást, érdemes a híres káptalantóti piacon reggelizni és felpakolni útravalónak kecskesajtot, mangalicakolbászt, házi kenyeret, bort. Hétköznap is jó kiindulópont a falu, ugyanis a határában (Tapolcát Zánkával összekötő út, 14-es kilométerkőnél kell betérni) találjuk a Kővári Kecskefarmot, ahol helyben készült füstölt húsokat, sajtokat és szezonális zöldségeket vásárolhatunk, a szomszédos Kékkúton pedig friss forrásvízzel tölthetjük fel a kulacsokat. A kényelmet szeretők mindhárom kőtenger közelében találnak éttermeket, hiszen az elmúlt években a Káli-medence a gasztronómia terén hatalmasat fejlődött. Kis túlzással a salföldi kőtenger a Pajta Galériában kezdődik: Török György World Press Photo-díjas fotós éttermében faszénen grillezett finomságokat tálalnak. Szentbékkálla kőtengerétől csak egy ugrás a Pegazus, a falu romkocsmája burgerekkel, grillételekkel és kulturális élvezetekkel. Köveskálon a Kővirág, a Mi a Kő és a Kerékbár, Kővágóörsön a Káli vendéglő és a Mozi étterem várja az éhes kirándulókat, de a zánkai Neked főztemet is kötelező említeni.

Szentbékkálla – Kép: Páczai Tamás

Az utazási ajánlók a szentbékkállai kőtengert emelik ki, valóban ez a legnagyobb, és itt van a Kelemen-kő, amely egy kisebb ház nagyságú ingókő. Legfelső, közel tíztonnás kőpadja csak három ponton támaszkodik az alatta fekvő kőre, így néhány ember súlya képes kibillenteni, hogy gigászi hintává alakuljon.

A salföldi és a kővágóörsi kőtengerek hangulata romantikus piknikhez ideális: az előbbi talán reggel mutatja legszebb arcát, a kővágóörsi pedig a Badacsony és a Szent György-hegy között lenyugvó nap fényében a leghangulatosabb.  

Salföld – Kép: Páczai Tamás

Kővágóörs – Kép: Páczai Tamás

Régi kőház az Öreg-hegyen, – Fotó: Páczai Tamás

A szentbékkallai kőtenger – Kép: Páczai Tamás

Kővágóörs éjszaka, – Kép: Páczai Tamás

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.