Kinek hány nap szabadság jár, és mikor lehet kivenni?

A szabadság számítása

A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben jár szabadság, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke évente húsz munkanap, ehhez adódik hozzá a különböző pótszabadságok időtartama.

Életkor utáni pótszabadság: mindenkinek jár, attól az évtől, amelyben az alább meghatározott életkort betölti:

Az életkor utáni pótszabadságot nem kell külön kérni, azt automatikusan figyelembe veszi a munkáltató.

Gyermek(ek) utáni pótszabadság: a saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek után jár, a gyermek születésének évétől kezdve annak az évnek a végéig, amikor a gyermek a 16. életévét betölti, a következők szerint:

• egy gyermek után kettő,
• két gyermek után négy,
• kettőnél több gyermek után összesen hét nap.

Tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek után – akire tekintettel magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak – a pótszabadság fogyatékos gyermekenként további két nappal megnő.

A gyermek után járó pótszabadság mindkét szülőt megilleti, pl. egy gyermek nevelése esetén mindkét szülő 2-2 nap pótszabadságra jogosult. A pótszabadságot az erre szolgáló nyomtatványon kell kérvényezni a munkáltatótól minden év elején ill. a munkaviszony kezdetekor. Tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén az orvosi igazolást csatolni kell.

Apa-szabadság: Az apának gyermeke születése esetén öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár. Az „apa-szabit” legkésőbb a szülést követő második hónap végéig kérheti és veheti ki az apa, és a munkáltató köteles azt a kérésének megfelelő időpontban kiadni. Ez a szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.

A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

Megváltozott munkaképességű vagy fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár. A pótszabadságot az erre szolgáló nyomtatványon kell kérvényezni a munkáltatótól minden év elején, ill. a munkaviszony kezdetekor, csatolva a kapcsolódó orvosi igazolásokat.

Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődik vagy szűnik meg, akkor részére az adott munkahelyen a szabadság időarányos része jár. A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

Kép

Kép: Luemen Rutkowski / Unsplash

Lényeges, hogy a tényleges munkavégzésen kívül munkában töltött időnek számítanak az alábbiak is:

• a szabadság időtartama,
• a szülési szabadság,
• a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
• a keresőképtelenség időtartama, vagyis a táppénzen töltött idő,
• a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó időtartama,
• a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
• a munkavégzés alóli mentesülés bizonyos esetei: emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés; a kötelező orvosi vizsgálat; a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartam; a szoptató anyának a szoptatás első hat hónapjában járó napi 2x1, ikergyermekek esetén 2x2 óra, valamint a 7-9. hónapban járó napi  1, ikergyermekek esetén napi 2 óra; a hozzátartozó halálakor járó két munkanap; általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges idő; önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátásának tartama; bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartam;  a jogszabály szerinti örökbefogadás előkészítése időszakában, az örökbe fogadható gyermekkel történő személyes találkozás céljából évente legfeljebb tíz munkanap; a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartama, továbbá a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartam.
   

A szabadság kiadása

A szabadságot - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató adja ki.

A szabadságokat úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló évente egy alkalommal legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés (és a rendelkezésre állás) alól. Ebbe a 14 napba bele kell számítani a hétvégéket, a munkaszüneti napokat és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnapokat is. Eltérni csak akkor lehet ettől a szabálytól, ha erről a munkavállaló és a munkáltató külön megállapodik. 

A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.

Évente hét munkanap szabadságot (a munkaviszony első három hónapját kivéve) a munkáltató köteles a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni, legfeljebb két részletben. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, azt átvinni a következő évre nem lehet. Kivétel ez alól, ha a munkavállaló a szabadságát az adott évben megkezdi, és megszakítás nélkül a következő év elején is még szabadságon van, maximum öt munkanapig – ilyenkor úgy kell tekinteni, hogy a szabadságot az esedékesség évében kapta meg. Ugyancsak kivétel, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, ilyenkor a munkáltató következő év március 31-ig adhatja ki a szabadságot.

Speciális eset, ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az adott évben kiadni (például mert gyermekgondozási szabadságon volt) - ilyenkor a szabadságot az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

Behívás szabadság alatt

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén módosíthatja a szabadság kiadásának korábban közölt időpontját vagy a megszakíthatja a munkavállaló már megkezdett szabadságát.

Ilyenkor a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni! Megszakítás esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít bele.

Szabadság megváltása

A szabadságot pénzben megváltani nem lehet, mivel az a munkavállalók pihenését, regenerálódását szolgálja. Az egyetlen eset, amikor nemcsak lehet, hanem kötelező megváltani, a munkaviszony megszűnésekor van, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki a felmondási idő végéig.