Júlia fényben és árnyékban
Szendrey Júlia, az írogató költőfeleség művelt volt és extravagáns, aki pont úgy dobta el az özvegyi fátyolt (erre a nyolcvanas évek általános iskolai irodalomtankönyve is finoman emlékeztetett), ahogy azt néhány évvel korábban isteni férje halhatatlan költeményében megjósolta.
A jól berögzült történelmi közhelyek nemcsak napjainkban izgatják a kutatókat, a tapasztalat viszont azt mutatja, az újonnan felfedezett igazságok közkinccsé válása társadalmi, kulturális előfeltételekhez kötött. Bizonyos idő elteltével más képet rakunk össze a rendelkezésünkre álló mozaikdarabokból, mint elődeink, annak ellenére, hogy régóta nem került elő lappangó kézirat, amely életrajzi újdonságra derített volna fényt. A Petőfi Sándor feleségével kapcsolatos hiedelmek felszámolása nem most kezdődött. A naplók, versek, levelezés kiadása folyamatos, de a tavalyi év, születésének 190. évfordulója is remek apropóul szolgált, hogy újra feltegyük a kérdést: Vajon jól ismerünk, Szendrey Júlia?
Szendrey Júlia férje 2.0 címmel tartott előadást a közelmúltban Kalla Zsuzsa, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményi főigazgató helyettese, ami már a címével is jelzi a fordulatot.
Az irodalomtörténész eszmefuttatása jórészt Gyimesi Emese izgalmas blogjára épült, gondolatmenetének gerincét a tényként kezelt hiedelmek alaposabb vizsgálata adta.
Petőfi Sándort és Szendrey Júliát a hagyomány különböző társadalmi helyzetűnek tartja, holott mindkettőjük iskoláztatására a gondos szülői választások sora jellemző. Petrovics István mindig újabb és jobb tanintézetet keresett fia számára mindaddig, amíg azt a család anyagi helyzete lehetővé tette. A zord Szendrey Ignác pedig, akire leginkább a házasság akadályozójaként gondolunk, az irodalomtól való idegenkedése dacára sem nevezhető műveletlennek. A Georgikon, ahol tanulmányait végezte, a magyarországi agrárképzés európai hírű intézménye volt, s az idősebb Szendreyt gazdasági íróként is számon tartották. Ezzel szemben a Petrovics házaspár jóval nehezebben boldogult a betűvetéssel, és a gyermekük taníttatásáról szőtt álmokat egyre lejjebb kellett adniuk. Júlia többek közt Pesten, Tänzer Lilla pesti leánynevelő intézetében tanult, a fővárosi értelmiség köreibe járt iskolatársaival együtt.
Élményekben gazdag társasági életet, olvasottságot, tájékozottságot kellett (volna) Erdődre visszatérve sutba dobnia a vidéki közeg hagyományos elvárásáért: jól férjhez menni, szülni, háztartást vezetni.
Műveltsége, tehetséges zongorajátéka Erdődön senkit nem érdekelt, ezért gyakran vendégeskedett Nagykárolyban, a fővárosban megismert barátnőjénél, hiszen a Térey Máriánál megforduló társaság színvonala a pestihez volt hasonló. Sorsdöntő megismerkedésük is ebben a körben történt, ami végül – legalábbis irodalomtörténeti szempontból – az évszázad frigyének megkötéséhez vezetett. Petőfit és Szendrey Júliát ikonikus párként látjuk magunk előtt, holott valójában a kapcsolat nagyjából három esztendejéből mindössze fél év a tényleges együttélés ideje. A jegyesség periódusát a pletykák, a házasságét a forradalom és az egzisztenciális problémák tették zaklatottá.
A házaspár életmódja nem volt tipikusnak mondható a kor felfogása szerint. Júlia nem vezetett háztartást, közös olvasások, nagy beszélgetések képezték mindennapjaik legfontosabb részét. A visszaemlékezések tanúsága szerint nagy feltűnést keltett, hogy Júlia a csecsemő Petőfi Zoltánka tologatása közben is képes volt olvasni. Ugyanakkor a hagyományos női tevékenységek sem álltak távol a fiatalasszonytól, ezt tanúsítja az a két, általa hímzett tárgy is, amelyeket az irodalmi múzeum állandó Petőfi-kiállításán csodálhatunk meg: a házisapka Jókai Mór, a biedermeier stílusú tárca pedig a férje számára készült – utóbbi 1848. március 15. emlékére.
A forradalom első, lázas hetei után a pár többszörösen is nehéz helyzetbe került.
Petőfi elveszítette a képviselőválasztási harcot, népszerűsége csökkent, mert a közvélemény elvárta volna a költőtől a lelkesítő szavak tettekre – azaz kardra, puskára – váltását. Petőfi azonban ezt nem tette meg azonnal. A habozás oka nem volt más, mint Júlia várandóssága, ez az érv azonban akkoriban nem volt elfogadható. Ekkortájt született „Az apostol” című elbeszélő költemény is, ahol a költő alakmásaként azonosított Szilvesztert érő sorscsapások: a népért folytatott harcának hiábavalósága, felesége, gyermeke halála sejtetik, hogy milyen démonokkal kellett a fiatal költőnek megküzdenie.
Szendrey Júlia hosszan tartó negatív megítélésében sajnálatos módon a későbbi irodalmár nemzedékek is részt vállaltak. Sem Illyés Gyula Petőfi-monográfiája, sem Németh László „Petőfi Mezőberényben” című drámája nem fest hízelgő képet az asszonyról, Herczeg Ferenc színdarabjában pedig Júlia egyenesen kacéran viselkedik a bukás után.
A valóság ezzel szemben a levelek tanúsága szerint az, hogy férje elvesztése sokkolja a 21 éves, kisgyermekes fiatalasszonyt, aki nem állt messze az öngyilkosságtól sem.
Egzisztenciális gondok is nyomasztották, amikor a gyászév vége felé a Pefőfi-rajongó Horvát Árpádnak nyújtja kezét, nem sejtve, milyen boldogtalanságot, mennyi megaláztatást vesz magára ezzel a következő majd’ két évtizedben.
Szendrey Júliát versein és Andersen-fordításán túl a naplója, a lélekrajz, a filozófikus eszmefuttatások emelik korának legjobb női írói közé, aki méltán tarthat számot a szélesebb közönség érdeklődésére is.
Az irodalmi múzeum majdnem egy évtizedes, Petőfihez kapcsolódó állandó kiállítása hamarosan megújul. Az átszervezés célja részben, hogy a múzeum külön teremmel is tisztelegjen Szendrey Júlia emléke előtt.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>