Itt és most: a kifürkészhetetlen jövő helyett a jelennel foglalkozz!
Miért foglalkozunk annyit a megváltoztathatatlan múlttal és a kifürkészhetetlen jövővel? Ha pedig észleljük is a jelent, túl hamar címkét rakunk rá: ez kell, ez nem kell. A régi bölcsesség és a modern pszichológiai kutatások egyaránt azt tanúsítják: a valódi boldogság útja nem a valóságtól való menekülés, hanem a valóság elfogadása, minél maradéktalanabb átélése és szeretete.
Jelen lehetünk önmagunk számára. Testünk minden pillanatban jelez: izmaink feszülnek vagy lazák, tagjaink mozognak, zsigereink érzéseket közvetítenek agyunk számára. Érzelmeket élünk át, gondolatok villannak át a fejünkön. Jelen lenni önmagunk számára azt jelenti, hogy mindezt felfogjuk, megértjük, „vesszük az adást”.
Jelen lehetünk a fizikai valóságban. Kihasználhatnánk jobban is az érzékeinket. Meglátni a színeket, a formákat, észrevenni az apró változásokat, érezni a bőrünkön a levegőt. Szagokat, illatokat, ízeket, hangokat észlelni. Átélni a teret körülöttünk. A felületek simaságát, vagy érdességét. Egy táska, egy ruhadarab súlyát, könnyűségét.
Jelen lehetünk a kapcsolatainkban. Meghallani és meghallgatni egymást, ahogy eddig még talán soha. Felfedezni egymás örömeit, bánatát. Észrevenni egymás szépségét vagy törődöttségét. Átélni mindebben a Végtelen jelenlétét.
A valóságban való jelenlét kezdetben nem könnyű – némi bátorságot igényel és sok gyakorlást. Nehéz lehet, ha túlságosan is beletanultunk a pörgésbe, a hajtásba, és nem engedélyezünk magunknak szusszanást. Nehéz lehet, ha a jelent torz, irreális elvárások szemüvegén át nézzük, pontatlanul, elferdítve. Lehet, hogy nehéz, de ez is a jelen tapasztalásának része.
Tipp
Lassíts, vedd észre, csodálkozz rá!
Lassítsunk le egy kicsit, most. Egyáltalán nem az a cél, hogy ne tegyük, amit éppen teszünk, hanem az, hogy sokkal inkább benne legyünk. Kapcsoljunk egy kicsivel alacsonyabb fordulatszámra, lassítsuk le a mozdulatainkat, a gondolatainkat. Ez lehetőséget ad arra, hogy újfajta módon éljük át a folyamatot.
Vegyük észre a valóságot, mintha most látnánk először. Bármit teszünk éppen, tegyük úgy, mintha először tennénk. Fedezzük fel a megszokottban az ismeretlen részleteket. Csodálkozzunk rá, hogy mindez van. Az egész, úgy egyáltalán – és hogyhogy éppen itt és most? Az apró részletek, amikre eddig nem figyeltünk. A jelen pillanat, ami pontosan így soha nem volt még és nem is lesz már többet. Éljük át a felfedezés örömét!
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Most élsz: keresd az örömöt a jelenben! – Carpe diem
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
