„Igazságot az Y-generációnak!”- meg lehet érteni a mai fiatalokat is, csak akarni kell

Mióta világ a világ, az idősebbek kritikusan szemlélték a fiatalok minden olyan megnyilvánulását, ami eltért az övékétől. Szerintem kevesen vannak, akik ne hallották volna szüleiktől, nagyszüleiktől azokat a bizonyos „Bezzeg a mi időnkben…” kezdetű mondatokat. A mai 20-as–30-as korosztály tagjai is rendre megkapják, hogy lusták, megbízhatatlanok, ismeretlen számukra a hűség és a kitartás fogalma, ráadásul egész nap csak a kütyüjeiket nyomogatják. A MADS – Márton Áron Iskolaszövetkezet képviselői szerint a folyamatos kritizálás helyett inkább a fiatalok megértésére kellene törekedni. Most induló kampányuk céljairól Virág Viktor igazgatósági taggal beszélgettem, majd Jancsák Csaba ifjúságkutatót kérdeztem a generációk közt tátongó szakadék csökkentésének további lehetőségeiről.

Az 1980–2000 között születettekre, a mai 20-as–30-as éveikben járó fiatal felnőttekre gondolunk, amikor az Y-generációról beszélgetünk. Leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy ők képezik az átmenetet a számítógép előtti és utáni társadalmak között. A mai gyerekek már beleszületnek abba a gyökeresen megváltozott világba, amelynek fenekestül felfordulása épp az Y-generációsok cseperedésével párhuzamosan zajlott. Nekik szinte egyedül kellett alkalmazkodniuk a technikai robbanás diktálta megváltozott feltételekhez az egyetemeken, a munkahelyeken, hiszen a szüleiknek anno még nem kellett ilyesmikkel bíbelődniük. Az idősebbek viszont hajlamosak erről elfelejtkezni, pedig „nem tesz jót a fiataloknak, ha folyamatosan csak a negatív kritikákkal szembesülnek – véli Virág Viktor, az „Igazságot az Y-generációnak” kampány egyik ötletgazdája. – A mai fiatal felnőtteket gyakran illetik olyan negatív jelzőkkel, amelyeknek valójában semmi alapjuk sincs, például azzal, hogy megbízhatatlanok vagy nem elég kitartók. Ezzel szemben aránytalanul kevésszer hallunk őket méltató kritikát, ezt éreztük mi igazságtalannak.”

„Szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba és eloszlatni a generáció felett lebegő negatív címkefelhőt.”

– Mit gondol, alapvetően mi okozza a generációk közti szakadékot?

Virág Viktor: A rendszerváltás előtti fiatalságnak külső gátakkal kellett szembesülnie a pályaválasztás során: egyrészt a külföldi munkavállalás, illetve tanulás szinte elképzelhetetlen volt, másrészt az országban is kevesebb lehetőség volt az elhelyezkedésre, ezért ha olyan munkát találtak, amelyből megéltek, akkor amellett kitartottak. Ezután jött a rendszerváltás, ebben az időszakban robbanásszerűen megnőtt a vállalkozások száma, amelyek legtöbbje az addigi kis piac miatt hamar sikeressé is vált. Az EU-hoz történő csatlakozás jelentette a következő sorsfordító pontot, az ekkor iskolás, egyetemista korú fiatalok előtt szabályosan megnyílt a világ, több lehetőség, több út állt és áll ma is rendelkezésükre. Az idősebb generációk ebből csak annyit látnak, hogy a „mai fiatalok” egy-két év után munkahelyet vagy országot váltanak, illetve az sem ritka, hogy új szakterületet, szakmát választanak.

Azt kell tehát elsősorban megérteni, hogy nem a generáció döntésképtelen, csapodár vagy kompromisszumra képtelen, hanem a lehetőségeik száma nőtt meg. Minden bizonnyal elődeik is így cselekedtek volna, ha lett volna erre módjuk.

– Az „Igazságot az Y-generációnak”címet viselő kampányuk során hogyan igyekeznek eloszlatni a sztereotípiákat?

V. V.: Szeretnénk, ha nagyobb nyilvánosságot kapnának az Y-generációsok személyes motivációi és történetei, amelyek egy-egy racionális döntésük mögött állnak.

Kép: Unsplash

 

Ha jobban megismerjük az embert a cselekvések mögött, észre fogjuk venni, hogy nem mások ők sem, mint akármelyik generáció, egyszerűen arról van szó, hogy a megváltozott eszköztárt tudatosan használják fel céljaikhoz.

Gondoljunk csak arra, hogy a pályaorientációkor hányszor hangzik el az, hogy „válaszd a hobbid munkaként, és sosem kell dolgoznod”. Az Y-generációsok tagja ezt komolyan vette, és igenis keresi magának azokat a munkahelyeket és kollegákat, akikkel szívesen dolgozna.

– Milyen pozitívumai, erősségei vannak egy Y-generációs munkavállalónak?

V. V.: Az Y-generáció tagjai elképesztő sebességgel tanulnak, képesek pillanatok alatt adaptálni az újdonságokat, változtatásokat. Könnyen alkalmazkodnak, és nem jelent nagyobb kihívást számukra az sem, ha hirtelen kell váltani országot, munkát, munkakört. Egy jó munkáltató, ismerve beosztottja motivációit, egy Y-generációsnak megfelelő mennyiségű és minőségű új feladatot ad, amelyekkel feszegetheti saját határait és kiteljesedhet a munkája során.

– Az eltérő generációk tagjai a kölcsönös megértést követően konkurensekből együttműködő, egymás hatékonyságát növelő munkatársakká is válhatnak?

V. V.: Ez egyre gyakrabban megfigyelhető tendencia: a generációs különbségek oka manapság alapvetően a technológiához való hozzáállás, hozzáértés.

Az ún. perennial („örökifjú”) generációra például egyre jobban jellemző, hogy képviselői nyitottak, szeretnék megtanulni és használni azokat a technológiákat, amelyek akkor még nem is léteztek, amikor ők elkezdtek dolgozni.

Ha a munkatársak kölcsönös elfogadással kezelik azt, hogy a fiatalabb vagy idősebb kollegájuknak más a véleménye, más oldalról vizsgálja a dolgokat, és igyekeznek egymástól tanulni, akkor ez rendkívüli mértékben tudja segíteni a hatékonyságot, ráadásul az irodában is jobb hangulat fog uralkodni a versengés helyett.

„Az ifjú generációk sajátossága, hogy meg akarják haladni az elődeik világát, így forog előre a világ kereke – mondja Jancsák Csaba ifjúságkutató. – A tankönyvekből megtanulható tudás helyett ma már sokkal nagyobb szerepe van bizonyos kompetenciáknak, hisz nem ritka, hogy egy addig nem létező, újonnan megjelenő problémára kell tudniuk megoldást találni a dolgozóknak. Az asszertív érdekérvényesítés, a jó kommunikációs- és problémamegoldási képesség, a kreativitás, régen nem voltak fontosak, csak az számított, hogy valaki végezze el az adott munkát.Tehát a szülők, bár jót akarnak, egyszerűen nem tudják a mai kor kihívásainak megfelelő, bölcs tanácsokkal ellátni a fiatalokat, hisz az ő fejükben egy a mostanitól teljesen eltérő képzet él a munka világáról.”

– Az Y-generációsok fejével gondolkodva, milyen az ideális munkahely?

Jancsák Csaba: Az utóbbi időben nagy változás történt, hiszen a mostani harmincas korosztály már nem elsősorban a pénzzel, nem is a jó munkahelyi környezettel vagy csapatépítő programokkal motiválható, hanem sokkal inkább azzal, ha élvezi és értékesnek érzi azt a munkát, amit végezhet, és a szabadidő is egyre jobban felértékelődik.

Kép: Unsplash

 

A család, a személyes kapcsolatok ápolása egyre hangsúlyosabb már az önkizsákmányolással szemben.

– Ezt vajon az idősebbek is így gondolják róluk?

J.Cs.: Túl azon, hogy támogatni, segíteni kell a fiatalokat, a mélyebb megértéshez elengedhetetlen az is, hogy néha meg is kérdezzük őket egy-egy témáról, mielőtt sommás ítéleteket mondunk róluk. Könnyen kiderülhet, hogy ugyanúgy gondolkodnak az értékek, a család, a barátok, a szabadság fontosságáról, mint a korábbi generációk, csak ahogy ezt a világban meg tudják élni, annak a formája változott meg. Kutatások bizonyítják, hogy a fiatalok, bár sokat vannak online, vágynak az offline, hús-vér emberi kapcsolatokra is. Nem biztos, hogy minden hétvégén kimennek a füves focipályára a barátaikkal, de mondjuk az e-sport szerelmeseiként, látszólag ugyan máshogy, de alapvetően ugyanúgy együtt szurkolnak a kedvenc csapatuknak. Ha ezt megértik az idősebbek, megszűnik a szakadék közöttük és a fiatalok között.

– A fiataloknak van-e tennivalójuk ezen a téren?

J.Cs.: Hogyne, ahogy mondani szokás, kettőn áll a vásár. Mi az egyetemen sokat beszélgetünk a tanulókkal arról, hogy vannak olyan tényezők, amelyeket a különféle generációk tagjai máshogy értelmeznek.

Ilyen mondjuk az, ha egy fiatal munkavállaló a céges meetingen folyamatosan a telefonját babrálja, miközben idősebb kollégája előadást tart.

A harmincas éveiben járó dolgozó ugye ebben a multitasking életformában nőtt fel, professzionális felhasználó, már az agyműködése is ráállt arra, hogy egyszerre több információt kell kezelnie. Az Y-generációs munkavállalónak tehát ez a természetes, az idősebb kollégának viszont nem, számára kifejezetten sértő, ha az előadását nem kísérik osztatlan figyelemmel. Az egyetemen fontos erre a bizonyos „intergenerációs tanulásra” is felkészítenünk a fiatalokat, hogy ne csak elvárják a tiszteletet és a megértést, hanem ők is ily módon tudjanak viszonyulni idősebb kollégáikhoz, akiktől nekik is van bőven mit tanulniuk.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti