„Hiszek abban, hogy a meséket át kell menteni a következő generáció számára”
Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervet kommunikációs igazgatója nemrég írói oldalát is megmutatta: mesekönyve jelent meg Lajos kutya megérkezik címmel a Libertine Könyvkiadónál. A kétgyermekes édesapa esti mesemondásai során teremtette újra gyerekkori kedvencét, a címszereplő négylábút, s rajta keresztül mutatja be gyermekkorát és annak a védett kis világnak az értékeit és hangulatát, amelyben felnőtt. Interjúnkban a megjelent könyvről, a fejből mesélés fontosságáról, a lelkészcsaládból hozott értékek és a kommunikációs szakma összeegyeztethetőségéről beszélgettünk vele.
Úgy tudom, a Lajos kutya megérkezik a kislányának, pontosabban kettőjük titkos meseuniverzumának köszönhetően látott napvilágot. Hogy is volt ez pontosan?
Mira lányomnak rendszeresen meséltem, mesélek, az ő unszolására kezdtem el fejből mesélni a gyerekkoromról és a címszereplő Lajos kutyáról is, aki hol hősies szúnyogvadász, hol kiváló nyomozó, de még a fociban is remekel. Később elkezdtem felmondani egy-két történetet diktafonra, aztán egyszer elmeséltem ezt Szabados Áginak, a Libertine Könyvkiadó alapítójának és vezetőjének. Ő azonnal biztatni kezdett, hogy írjam le ezeket a történeteket, s adjuk ki mesekönyv formájában.
Irodalmár körökben örök vita, hogy azonosítható-e a szerző a történet elbeszélőjével. A mesekönyvbe került történetekben mennyi a fikció, és mi az, amit a valóságból emelt be?
Hogy a szerző hol is van ezekben a történetekben, csak azok számára kérdés, akik nem ismerik a családunkat. Akik közel állnak hozzám, rögtön be tudják azonosítani, hogy a mesekönyvem történeteinek szereplői a családom tagjai, s hogy a középső gyerek nem más, mint én, pontosabban a gyermekkori énem. Középső gyerekként születtem egy lelkészcsaládban.
Meseszerű falusi környezetben, védett kis világban, egy parókián nőttem fel a nyolcvanas években a Budapesttől mindössze öt kilométerre fekvő Nagytarcsán. Utólag azt mondom, ez a hely maga volt a gyerekparadicsom, hatalmas kerttel, focipályával, kutyákkal, macskákkal és kecskékkel.
A mesék cselekménye is itt játszódik, persze számos fiktívmozzanatot is beleszőttem az egyes történetekbe. Ami pedig a címszereplő Lajos kutyát illeti, ő valós „történelmi” személyiség, azt is mondhatnám, hogy legenda a családunk életében.
Miféle útravalóval, tanulsággal ajándékozza meg a gyermekeket ez a könyv?
Nem tanmeséket írtam, sokkal inkább értéket és életérzést szerettem volna papírra vetni. Egyrészt azt a kis szeretetteljes univerzumot kívántam másokkal is megosztani, amelyet kislányommal az esti „rítusaink”, a mesélések során kialakítottunk, másrészt meg akartam mutatni annak a gyerekkornak a hangulatát, amelyben felnőttem. Olyan világ tárul az olvasók elé, ahol a szereplőket nem kell felruházni szuperképességekkel ahhoz, hogy izgalmasak legyenek, mert már önmagában izgalmas a vidéki élet, a focizás, és vicces az, ahogyan Lajos kutya vizes lesz, tüsszög vagy éppen nyomoz.
Az ön lánya szerencsés, hogy ajándékba kapta öntől és feleségétől a mesélés örömét. Azért is mondom ezt, mert tudom, hogy vannak családok, ahol nem „divat” a mesélés. Nemhogy fejből, könyvből sem. Helyette van tablet, CGI technikával készült filmek és Netflix.
Pedig az otthon kapott történeteknek megvan a maguk varázsa, ráadásul rendkívül erős kapcsolatot tud teremteni szülő és gyermek között az az idő, ami meséléssel telik. Hiszek abban, hogy az értékeket át kell adni, a saját történeteket, meséket át kell menteni a következő generáció számára – ebben hittek a szüleim és a feleségem szülei is. Nem vagyok az animációs filmek és a tablet ellen, de az már rég rossz, ha kizárólag ezek veszik át a bébiszitter szerepét. Azt sem állítom, hogy a saját magunk által kitalált történetek felvehetik a versenyt a mai animációs mesékkel, de meggyőződésem, hogy igenis van helyük a 21. században is.
Egyébként amióta megszülettek a gyermekeim, és kialakítottuk a magunk izgalmas kis szövetségét, velük együtt én is újra rá tudok csodálkozni olyan apró szépségekre, amelyeket gyerekként varázslatosnak gondoltam.
Ilyen egy giliszta, egy katicabogár, vagy például a szánkózás és a strandolás.
Minden kutya a mennybe megy – szokták mondani, így minden bizonnyal Lajos kutya is megtalálta már a helyét „odafent”. Jelenleg van háziállatuk?
Időnként hazahozunk csigát, tücsköt a lakásba, de pontosan tudom, hogy nem úszom meg, hogy egyszer legyen egy hörcsögünk vagy egy kutyánk. A lányom biztosan ki fogja alkudni (nevet).
Ön nemcsak a családban, hanem az Ökumenikus Segélyszervezetnél is missziót teljesít, amelynek tizennégy éve munkatársa, tíz éve kommunikációs igazgatója. Hogyan vezetett idáig az útja, és miért pont e szervezet mellett kötelezte el magát?
Kiskoromtól gyakran voltam résztvevője a nagyobbak beszélgetéseinek, és korán szembesültem az élet olyan nagy kérdéseivel, mint a betegség, a szegénység vagy a halál. Sokszor meg is kérdezték tőlem: „Kristóf, ugye te is lelkész leszel?”. Merthogy nálunk nem csak édesapám, hanem minden férfi lelkész volt a családban egészen Mária Terézia koráig visszamenőleg.
Én úgy éreztem, valami mást szeretnék csinálni, de mindezt úgy, hogy ne tagadjam meg a gyökereimet és az otthonról hozott értékeket, például a közösségépítés fontosságát.
Először a magyar–kommunikáció szakot végeztem el, és két évet töltöttem Norvégiában. Amikor a szakdolgozatomat a vállalatok és a civil szektor együttműködéséről írtam, akkor találkoztam az Ökumenikus Segélyszervezettel. Ebben a közösségben találtam meg azt a hivatást, amelyben a modern kommunikáció eszközeit és a közösség erejét jó célok érdekében lehet használni. Ennyi év után is változatlanul motivál, hogy azáltal, hogy üzeneteink egy-egy kampányban emberek százezreihez jutnak el, az összefogás erejével nap mint nap sorsokat fordíthatunk jobbra, illetve sorsfordító esélyeket kínálhatunk rászoruló embereknek.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>