„Abba kell hagyni a panaszkodást, és tenni kell az álmainkért” – egy arab cukrász útja Franciaországból a világhírig és a mozivászonig
A kis Yazid álma, hogy igazi cukrász, sőt a cukrászok közül is a legjobb legyen, pedig nem egyszerű utat jelölt ki számára az élet. A Habcsókok és csillagok című francia film a 31 éves, marokkói származású Yazid Ichemrahen önéletrajzi könyvéből készült. Szirupos címe ellenére nem romantikus film, hanem megható és vicces élmény, amely a nevelőotthonokban, illetve befogadócsaládban felnőtt Yazid történetét meséli el. Hogyan jutott el állami gondozottként előkelő francia éttermek konyhájába? Miként küzdött meg a nehéz családi háttérrel? És miért szerette nézni az égen a csillagokat? A mozikban kiderül.
Igaz történet alapján készült
Yazid marokkói származású kisfiúként Franciaországban él. Még tízéves sincs, de már a sütemények és a cukrászat megszállottja. Ha boldog, kiegyensúlyozott családban élne, szülei értékelnék is a cukrásztehetségét, s talán egyenes útja vezetne a cukrásziskolába, majd a gasztronómia világa felé. Ám Yazidnak nehéz gyermekkor jutott: édesanyjával, (mostoha)apjával és testvérével él, édesanyja alkoholproblémával küzd. Egyetlen mentsvára a később őt befogadó család, ahol megtapasztalja, milyen egy boldog otthon, s milyen az, amikor szeretik, gondoskodnak róla. Itt ismerkedik meg fogadott bátyjának köszönhetően a sütés alapjaival.
A nevelőotthonokban és nevelőszülők mellett felnőtt fiú számára hosszú út vezet addig, hogy megtanulja, hogyan kell viselkedni a gasztronómiai elit világában. Épernay-tól Monacón át Párizsig a legnevesebb mesterektől tanul, hogy ő lehessen a legjobb, s valóra válthassa álmát: megnyerje a cukrász-világbajnokságot.
A Habcsókok és csillagok a cukrászok legrangosabb világversenyén, a Lyonban rendezett Coupe du Monde de la Pâtisserie-n 2014-ben bajnoki címet szerzett Yazid Ichemrahen regénye nyomán készült, a forgatókönyvet is a jelenleg 31 éves Ichemrahen írta. A főszerepet a Franciaországban híres komikus és influenszer Riadh Belaïche alakítja rendkívül hitelesen, bemutatva a karakter mélységeit és magaslatait. Ha csak a címet olvassuk, egy már-már szirupos romantikus filmnek, vagy akár egy török telenovellának is gondolhatnánk az alkotást, holott nagyon nem az.
A gasztronómia, de főként a cukrászat világáról ritkán készül ilyen hiteles játékfilm, amelynek különlegessége, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel.
Az otthonban és a konyhában is farkastörvények uralkodnak
Yazid tizenévesen már nem a szeretett nevelőszüleinél, hanem gyermekotthonban nevelkedik. Nehéz sorsú, gyakran bevándorló hátterű gyerekek közé kerül, akik között farkastörvények uralkodnak. Nem sokon múlik, hogy ő is a rossz utat válassza, és a bűnözés felé forduljon. „Mindegyik kölyök mögött egy élet, egy történet” – fogalmaz a filmben Samy, a gyermekotthon nevelője. „Hogyan lehet kikerülni az intézetből? Ha meghúzzuk magunkat, vagy ha tehetségesek vagyunk valamiben!” – mondja diákjának.
Yazid amellett, hogy az intézet menzáján dolgozik, gyakornokoskodik egy étterem konyháján. Hajnalban kel, és 180 kilométert vonatozik, mert egy cél lebeg a szeme előtt: hogy ő legyen Franciaország legjobb cukrásza, és eljusson a cukrász-világbajnokságra. Amikor az étterem séfje ki akarja rúgni, Yazid annyit kér, hogy bizonyíthasson. Lehetőséget és esélyt kap: egy cseresznyeformájú csokoládés desszertet kell elkészítenie. Ezzel meggyőzi a séfet. „Van benne valami. Talán még túl sok is. Megtartjuk a fiút” – szögezi le utóbbi a kóstolás után.
„Az ott a Göncölszekér, úgy néz ki, mint egy serpenyő”
S hogy miért szerepelnek csillagok a film címében? Főszereplőnk számára ezek a remény szimbólumai. De még a csillagok figyelése közben is a munkára gondol: „Az ott a Göncölszekér, úgy néz ki, mint egy serpenyő.” Yazid ugyanis nemcsak egy jó cukrász akar lenni a sok közül, hanem a legjobb.
A 110 perces alkotás hol megható, hol vicces, hol mélyen drámai fordulatokkal mutatja be egy kisgyermek útját az álmai megvalósításáig. Közben amatőr süteménykészítőként vagy csak süteménykedvelőként tanulhatunk is belőle. Például megtudhatjuk, hogyan törik fel a tojást a profi cukrászok, vagy azt, hány különböző íztől lesz jó egy desszert.
Kiderül, hogy a cukrászat nem is szakma, sokkal inkább művészet és felfedezés.
Gyönyörű lassított, közeli felvételeket láthatunk: ahogy a tojás belehullik a lisztbe, ahogy lecsöppen a folyékony csokoládé.
Yazid a háromfős francia csapat tagjaként 2014-ben eljutott a cukrász-világbajnokságra, ahol Leonardo da Vincit kell megidézniük a versenyzőknek. A megmérettetés óta csaknem tíz év telt el, s Yazid a valóságban beutazta a világot, sok helyen dolgozott, tapasztalatot szerzett, ma már saját cukrászdái vannak, önálló brandet hozott létre. Nem felejtette el, kiknek és mit köszönhet, ma is látogatja befogadócsaládját. Életfilozófiája pedig a mindennapokban és a cukrász hivatásban is ugyanaz: „egyszerűnek kell maradni, ez a kulcs”.
Szeretné, ha mások is erőt merítenének történetéből
„Alapvetően a világkupa volt a jegyem egy nagyszerű élethez, mert megváltoztatta az életemet” – erről beszél Yazid Ichemrahen egy 2017-es interjúban. A bevándorló hátterű férfit ma már sehol nem éri rasszizmus, hátrányos megkülönböztetés. De azért hozzáteszi: „...amikor blézert és inget hordok, nincs semmi gond. Másfelől viszont minden este hattól nyolcig edzőterembe járok. Néha egy tréningruhában hagyom el a szobát, és beugrom a McDonald's-be. Ilyenkor azonnal látom a különbséget, hogyan viselkednek velem az emberek attól függően, hogy szépen felöltözve szállok ki az autómból, vagy egy tréningruhában látnak.”
Szintén ebben az interjúban hangsúlyozza, azért írt könyvet, és szeretné, hogy film készüljön belőle, mert tisztában van vele: története másoknak is reményt, célt adhat.
De, mint mondja, ez nem egyszerűen egy tehetséges arab srác sikertörténete, hanem azt is üzeni, hogy lehetséges elérni az álmokat, viszont tenni kell értük.
„Abba kell hagyni a panaszkodást, fel kell kelni hajnali háromkor, és tenni kell mindezért. Nem fognak hozzád jönni, neked kell odamenni” – teszi hozzá.
Cukrász-világbajnokság
A cukrász szakma legjelentősebb világversenyét, a Coupe du Monde de la Pâtisserie-t 1989 óta rendezik meg Lyonban, a Bocuse d’Or szakácsversennyel egy helyszínen. A bajnokságot Gabriel Paillasson kezdeményezte, akit világszerte a cukrászat Bocuse-eként tartanak számon. (A lyoni Paul Bocuse a 20. század egyik legnagyobb szakácsikonja volt, az ő nevét viseli a Bocuse d’Or, a világ legnagyobb presztízsű szakácsversenye.) Paillassonnak 29 éves korára sikerült megszereznie a mestercukrász és a fagylaltkészítő mester címet is Franciaországban. A versenyt kétévente rendezik meg, s arra az egyes kontinentális bajnokságokon jól teljesítő országok kerülhetnek be. A bajnokság fennállása óta legtöbb alkalommal – nyolcszor – a franciák állhattak fel a dobogó legfelső fokára.
Magyar cukrászok Lyonban
Magyarország 2009-ben vett részt a világbajnokságon, ahol Mihályi László, Nesztovidisz Zoltánné, M. Tóth Zsolt és Auguszt József képviselte hazánkat, végül a 20. helyet megszerezve. 2012-ben pedig az Augusztné Ibolya, Boóc Judit és Kolonics Zoltán hármas mérettette meg magát a világbajnokság európai előselejtezőjében. Kolonics Zoltán itt szerzett élményei és tapasztalatai alapján hívta életre 2014-ben az első SIRHA Desszertversenyt Budapesten.
A Habcsókok és csillagok (12) francia film július 20-tól elérhető a magyar mozikban.
Rendező: Sébastien Tulard
Forgatókönyvíró: Yazid Ichemrahen, Cédric Ido
Zeneszerző: Brice Davoli
Operatőr: Pierre Dejon
Vágó: Marielle Babinet
Producer: Laurence Lascary
Szereplők:
Marwan Amesker
Riadh Belaïche
Loubna Abidar
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Ettől az új magyar mozifilmtől mindenki Radics Béla-rajongó lesz
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
