Graffiti: önmegvalósítás mások kárára – de vajon mekkora az a kár?

A legtöbb graffitit köz-vagy magántulajdonú épületekre és kerítésekre fújják fel.

A laikusok számára a feliratok nagy része értelmezhetetlen és csúnya, ráadásul eltávolításuk négyzetméterenként átlagosan tízezer forintjába kerül az adófizetőknek. Az önjelölt „művészek” tehát valójában a hétköznapi emberek életét keserítik meg.

A kepmas.hu utánajárt annak, mekkora problémát jelent Magyarországon a kéretlen falfirkálás.

Graffiti: bűncselekmény vagy művészet?

Is-is. A kepmas.hu által megkeresett művészettörténész szerint mint minden emberi alkotás, úgy a graffiti is hordozhat művészi értéket. „Ha Michelangelo felnyomott volna valamit a falra csak úgy, az is graffiti lenne, de a kép olyan magas szintű tudást tükrözne, hogy senkiben nem maradna kétség afelől, hogy művészeti alkotás született” – nyilatkozta Szántó András. A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotók és a közönség ízlése is folyamatosan változik, mert a világ is állandó változásban van, amire a művészek reflektálnak. „A fotográfia átalakított mindent. A XX. században elveszett a festői tudás értéke. Az akadémikus festészetet kiütötték az »izmusok«, megkoronázva a dadaizmussal. Ma egy »akciófestő« Jackson Pollock-kép többe kerül, mint a maga korában legtöbbet kereső Munkácsy Mihálynak a képei, pedig utóbbi vitathatatlanul nagyobb festői tudású művész. Munkácsy válaszolt saját korának kérdéseire, Pollock szintén a sajátjára, és ugyanezt teszi most Banksy is.”

A tudósok az ókorig vezetik vissza a firkálás hagyományát. Néhány éve görög kutatók 1500 éves graffitikre bukkantak a történelmi Aphrodisias városban – a különleges kőnyomatok gladiátorküzdelmeket, vallási harcokat, üzeneteket és pajzán momentumokat ábrázolnak. Közülük három gladiátorpárbaj-illusztrációt feltehetően egy néző „graffitizett” a stadion oldalára.

Kép: Wikipédia

Az ókori emberek egyébként előszeretettel vetettek vulgáris kifejezéseket és politikai üzeneteket középületek falaira és közterek járófelületeire, tehát a graffitizés nem modern találmány.

A mai értelemben vett graffitik csak a 20. században terjedtek el, először a második világháború idején jelentek meg az Egyesült Államokban.

A legegyszerűbb és legelterjedtebb graffiti a tag, amely általában egy személyre vagy csapatra utal, egyszínű és gyorsan elkészíthető. Ezekkel az egyszerű feliratokkal találkozhatunk a leggyakrabban az utcán sétálva vagy a tömegközlekedésben. Igazán látványos grafittikket (piece) sokkal ritkábban láthatunk, mert a rajzok részletgazdagok, felfújásuk pedig időigényes. A piecek már inkább hordozhatnak művészi értéket, egyeseket közülük már a puccos galériákban és aukciókon is nagy érdeklődéssel fogad a közönség. A kiállítók többsége már nem titkolja személyazonosságát, mint korábban, sőt, megrendelésre dolgoznak, de ők továbbra is csak egy szűk rétegét jelentik a szubkultúrának.

Hazai példaként említhetjük a Nemzet Színészeinek portréit a Rákóczi híd budai hídfőjénél, vagy a Flórián téri aluljáró homlokzatának festését. Akkor mégis mi a baj a falfirkával? Alapvetően semmi, ha az utcai művész tiszteletben tartja a hatályos törvényeket. Sajnos azonban a hagyományos graffitizés egyik legfontosabb eleme az illegalitás, leggyakrabban előforduló formája pedig éppen az a tag, amelynek a felfújásához – lássuk be – nem kell tehetség.

A törvényszigorításnak nincs visszatartó ereje

A graffitiket többnyire köz-vagy magántulajdonokra festik fel titokban.

Ami a „művésznek” az önkifejezés egy formája, az a tulajdonosok, a hatóságok és a környezet számára bűncselekmény.

Magyarországon a graffitisek büntetését 2011-ben szigorították, vagyis már nemcsak azok kaphatnak börtönbüntetést, akik nagy értékű kárt okoznak műveikkel, hanem azok is, akik csak kézjegyüket helyezik el valahol, vagyis tagelnek. Megkérdeztem az Országos Bírói Hivatalt, hogy mit mutat a statisztika, beváltak-e a törvénymódosításhoz fűzött remények. Azt válaszolták, hogy a graffitizés rongálásnak minősül, ezért nem készítenek erről külön kimutatást. Ezért az Anti-Graffitihez fordultam, hogy megtudjam, kevesebb munkájuk van-e 2011 óta. A graffitieltávolítást végző cég ügyvezető-tulajdonosa, Haltaczky István 23 éve küzd „a környezetünket körülvevő piszokkal, mocsokkal és a mindent beborító falfirkákkal”. Szerinte a 2011-es szigorítást „kinevetik” a graffitizők, és azóta nemhogy kevesebb, de több munkája van az Anti-Graffitinek.

„Nincs két egyforma firka, de általában a gránitról a legnehezebb eltávolítani a rajzot, mert az anyagba akár három centiméter mélyre is beivódhat a festék. Ráadásul az eltávolító vegyszer után egy fakító anyaggal is kezelnünk kell a megrongált részt, hogy teljesen helyreállítsuk a kárt” – mondta az ügyvezető.  

Kép: Derzsi Elekes Andor / Wikipedia

Mi fizetjük az önjelölt művészek rongálását

Zuglóiként gyakran kell átmennem a Kacsóh Pongrác úti felüljárónál lévő „horror-alagúton”. Mindenki járt már ilyen helyen: egymásra mázolt firkák, pislákoló fények. Megkérdeztem a Fővárosi Önkormányzatot, mekkora keret áll rendelkezésre a tisztításhoz, és milyen gyakran takarítják a falakat. Válaszukból kiderült, hogy az említett aluljáró oldalfala vakolt és festett, ezért itt az „impregnálási” technológiát alkalmazzák. Így elkerülhető az újrafestés, és nem növekszik a festékrétegek száma, azaz pl. öt év alatt nem 10–12 réteg festék kerül az oldalfalra a firkák eltüntetésekor. Az első alkalommal festett aluljáró fala több viaszos alapanyagú antigraffiti védőréteget kapott – ezért fényes a falfelület –, ha a művészi hajlamú személyek megpróbálják összefesteni a falat, akkor nem a vakolatra, hanem erre a rétegre készítik el a „műveket”.

A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. helyszíni ellenőrzések, valamint lakossági bejelentések útján is értesülhet a rongálásról, és ütemezik a feladatot. Meleg vizes, magasnyomású mosó célgépekkel a helyszínen, a fal sérülése nélkül eltávolítják a festékréteget és a legfelső viaszréteget (amely két-három rétegben van a falon), majd a fal száradása után újra felviszik a védőréteget, és kezdődik a folyamat elölről. Az FKF az aluljárók napi takarítása mellett tavaszi és őszi időszakban koncentrált nagytakarítást is végez. Ebben a két időszakban minden esetben megtörténik az érintett aluljárók teljes graffitimentesítése is.

A Fővárosi Önkormányzat szerint a graffitisek csak a tettenéréssel fékezhetők meg, amely olyan aluljárókban is nehéz feladat, amelyekben üzemelnek kamerák. A kamerarendszerek telepítése és üzemeltetése is jelentős költségekkel jár.

A tények ismeretében bátran kijelenthetjük, hogy amíg csak elvétve látunk az utcákon megrendelésre készült művészeti alkotásokat, addig a graffiti egyszerű pubertás lázadás marad, amelynek mi fizetjük ki az árát.