A maraton csak ürügy benne, de moziélményként nálunk is célba érhet a Futni mentem
A futás összehoz – ez (is) lehetne a végkövetkeztetése Herendi Gábor rendező legújabb filmjének, a Futni mentem című vígjátéknak, amelyen a sportos és a kevésbé sportos nézők is jól szórakozhatnak.
Már nem sokkal a november végi bemutató után is látszik: a hazai filmek közül jelenleg ez a könnyed, valóban csak szórakoztatni akaró – ám azt minőségi módon megvalósító – mozi a legnépszerűbb. A Valami Amerikával berobbant, azóta több sikeres filmet (például Toxikoma, Kincsem, Valami Amerika 2-3) maga mögött tudó Herendi Gábor ezúttal egy 2019-ben készült cseh filmet (Nők, ha futnak – rendezte: Martin Horský) ültetett át magyar környezetbe.
A sztori egy kissé bizarr jelenetsorral indul, amelyben az anya, Vera (Udvaros Dorottya) és férje, Zoltán (Csuja Imre) őrültebbnél őrültebb dolgokat hajtanak végre – bungee jumpingolnak, tetováltatnak, gokartoznak – egészen addig, míg a férfi a gokartpályán hirtelen a szívéhez nem kap, majd elhalálozik. Ami utána marad, az az anya gyásza, na és egy bakancslista, amelyen a pár által időskoruk alkonyán megvalósítani kívánt tervek vannak.
Ezek közül egyetlen maradt ki: a maratonfutás... Ez lesz hát az, aminek a teljesítését Vera mindenáron, három lányát bevonva ki akarja pipálni, hiszen egyedül biztosan nem tudná lefutni a távot.
Ezzel „felelne meg” a férjének, akit egész életében szinte tűzön-vízen át követett.
A három lány személyisége, élethelyzete a film elején pergő jelenetsorokkal körvonalazódik. A legfiatalabb Emma (Trill Beatrix), aki munkahelyén, egy fénymásolószalonban enyeleg főnökével, aki azzal hitegeti a hiszékeny, társra vágyó nőt, hogy már válófélben van. A középső lány Kata (Lovas Rozi), aki úgymond klasszikus családi életet él két fiúgyerekkel s azok focirajongó apjával, aki azonban még nem vette feleségül.
A nő gyerekkönyveket ír és illusztrál, ezt onnan tudjuk meg, hogy a házimunkák különféle fázisába belekapva, fél szemmel a gyerekeket figyelve, fegyelmezve épp arról egyeztet, mit kellene megváltoztatnia a friss, mindössze 28 oldalas könyvében a kommentelők véleménye, az aktuális könyvkiadási szabályozás miatt. Rövid, de vicces látlelet egy komoly mai problémáról.
Ehhez hasonló a későbbiekben nem vetődik fel, ám nagyon erősen érzékeljük a nőket elnyomó, leuraló soviniszta megnyilvánulást a legidősebb lány munkahelyén, az ügyvédi irodában a főnök és a munkatárs részéről. Dorina (Tenki Réka) a karrierista, megfelelési kényszeres, gyermektelen és gyermekre látszatra nem is vágyó, azt inkább problémának tekintő nőtípus.
Róla idővel kiderül: szülei távollétében ő látta el a húgait, és egyáltalán nem az a „jéghegy”, aminek ügyvédi karrierje érdekében szeretné feltüntetni magát.
A három, napjainkból is jól ismert női sorsokat, élethelyzeteket azok minden előnyével és hátrányával képviselő lány összetartozása akkor lesz nyilvánvaló, amikor mindhárman egy asztalnál ülnek édesanyjukkal, aki eléjük tárja képtelennek hangzó ötletét a maratonfutásról. Az első reakció természetesen az elképedés és a hárítás az edzettség és az idő hiányára hivatkozva. Vera kitart terve mellett, időskora és nem éppen maratonfutásra kész fizikai állapota ellenére belevág az edzésbe, amelyhez aztán a három lány is csatlakozik. Támogatójuk is akad: az anya által felkért edző, Máté (Ember Márk), aki természetesen a film végére nem csak edző marad…
A film címéhez hűen végig a futás köré szerveződik, ez az a cél, motiváció, ami összehozza a családot és valamelyest a szerelmeket is. A párbeszédekből, az anya belátó visszaemlékezéseiből kiderül: nem éppen ideális szülők voltak, sokszor több időt töltöttek a három gyermeküktől távolabb, mint velük együtt, aminek oka az apa kalandvágya, illetve az anya hozzá való ragaszkodása volt. A kimaradt közös élményeket igyekezne idős korára pótolni Vera, aki a végére már saját maga miatt akarja lefutni a rá kiszabott távot.
A szereplők többször futnak az edzéseken, a maratonon kívül is, hogy egy-egy fontos helyzetben segítsék egymást.
A maratoni táv itt inkább csak ürügy, hogy legyen végre közös cél, küzdelem, ami összehozza a családtagokat, a hozzátartozókat.
Ám a film kedvet csinálhat az utóbbi időben amúgy is egyre divatosabb futáshoz, valamilyen ötletes, kisebb-nagyobb távokkal kecsegtető futóversenyen való részvételhez.
A női és a férfi karakterek jól felépítettek, élnek, egy-egy esetben fordul csak elő eltúlzott, már-már karikírozott alakítás. A párbeszédek, a beszólások nagyon jók, pergők, hitelesek. A közönségfilmre jellemző fordulatokat, kliséket – félreértés, szerelmes jelenet – is megkapjuk, ám ezek egyike sincs eltúlozva, nem fordul át giccsbe, minden megmarad az élvezhető, szerethető határon belül.
A Futni mentem üdítő darab a romantikus komédiák között. És ugyan semmi sem utal benne a karácsonyra, mégis így, év végén, ebben a szeretetet, összetartozást hangsúlyozó, a köré szerveződő időszakban talán még közelebb kerülhet a szívünkhöz.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Itt a magyar Mamma Mia? – Felültünk a Szerelemvonatra a Demjén-filmmel
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
