„Ő az életéért harcol, én pedig csak futok és kampányolok érte” – Kilométerek a négyéves Klaudia gyógyulásáért

Hátrahagyták korábbi életüket

A záhonyi határtól 15 kilométerre fekszik Nagydobrony, Kárpátalja legnagyobb magyarok lakta falva. Itt élt 2021 májusáig Szilvási Diána kislányával, Klaudiával. Az akkor két és fél éves kislányon azonban egy nap furcsa tüneteket vett észre.

„Két kis görcs volt a nyakán” – meséli az édesanya. A duzzanat nőni kezdett, s ők rögtön orvoshoz fordultak. A munkácsi gyermekkórházba kerültek, ahol kiderült, a kislánynak daganata van, azonban Kárpátalján nem láttak esély arra, hogy meg tudják gyógyítani. Azt tanácsolták, hogy menjenek tovább Kijevbe. „Egyedül nem tudtam elindulni, másrészről nem is beszélek ukránul” – fogalmaz Diána. Az asszony ugyanis egyedülálló szülőként küzd a megpróbáltatásokkal, ő a gyermeke egyetlen támasza, mivel férjét 2020 nyarán szívinfarktus következtében elvesztette.

Úgy döntött, felad mindent, az egész addigi életüket, és Magyarországra költöznek.

Így kerültek a Kőszikla Alapítvány segítségével a Debreceni Klinika Gyermekhematológiai-onkológiai osztályára, ahol csakhamar megkapták a diagnózist: Klaudiának neuroblastomája, rosszindulatú daganata van.

A neuroblastoma (ejtsd: neuróblasztóma) az úgynevezett szimpatikus idegrendszer rosszindulatú daganata. Leggyakrabban a mellékvese velőállományában jelentkezik, de előfordulhat a gerinc mentén a nyaktól a medencéig, a mellkasban, a hasban és a kismedencében is. Évente Magyarországon körülbelül 20-30 új beteget ismernek fel. Leggyakrabban 2 éves kor alatt fordul elő.
(Forrás: gyermekdaganat.hu)

A kemoterápiás kezelés hatására a daganat kisebb lett, így meg tudták műteni a kislányt. Tavaly novemberben már azt hitték, túl vannak a nehezén, azonban pár hónappal később kiderült, a betegség velük maradt. Idén márciusban elkezdett fájni a kislány lába, majd kiderült, a neuroblastoma kiújult. Újra kórház, újabb, erősebb kemoterápia következett.

Kép

Klaudia édesanyjával – Fotó: Szilvási Diána

Debrecentől Tiszabecsig

Nádudvari Péter évek óta a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány önkéntese, az alapítvány a daganatos beteg gyerekeket és családjukat karolja föl. A kétgyermekes édesapa főállásban gyógypedagógus, a debreceni Immanuel Otthon és Iskolában halmozottan fogyatékos gyerekekkel foglalkozik. Emellett tíz éve vesz részt jótékonysági sportakciókban, ezeken fut vagy triatlonozik.

„A sportot közös nevezőre hoztam azzal, ami az életcélom, a hivatásom” –magyarázza. Klaudiáék történetét olvasva úgy döntött, újra futócipőt húz, és segít, ahogy tud. Július végén futott egy 55 kilométeres ultramaratont, emellett 125 edzéskilométert is „áruba bocsátott”.

Majd e hónap elején sor került a legnagyobb kihívásra: a Református Nagytemplomtól indulva Tiszabecsig, az ukrán-magyar határig futott el.

Több mint egymillió forint gyűlt össze

„A vállalásom az volt, hogy a kislányt jelképesen hazaviszem magammal Kárpátaljára. Október 1-jén indultam a Debreceni Nagytemplomtól, ott állva a gyógyulásához kértem az égiek segítségét. Azt gondolom, a világ összes pénzét összefuthatom, ez semmilyen garanciát nem ad arra, hogy Klaudia felépül a betegségből. Az orvosok, akik az életéért küzdenek, Isten meghosszabbított kezei” – vallja.

Péter két nap alatt jutott el a határig, 122,3 kilométert tett meg. Első nap 73,3 kilométer után egészen Mátészalkáig jutott, második nap pedig 49 kilométer volt a táv.

„Utóbbi már nehezebben ment, mert bennem volt az első nap fáradtsága, izomláza. Egy ilyen hosszútávfutás olyan, mint maga az élet. Lehetnek bármilyen jó adottságaid, átmész fizikai és mentális mélypontokon. Kell valami gondolat, kedves emlék, kedvenc étel, zeneszám, ami kihúz onnan. Az utolsó szakaszon Czine Tomi, egy kedves barátom kísért autóval” – meséli.

De, aki igazán átsegítette a mélypontokon, az Klaudia volt.

„Végig rá gondoltam, mert az élet úgy hozta, hogy egyszerre küzdöttünk azon a hétvégén.

Ő egy 48 órás kőkemény kemoterápiás kezelésen vett részt, mialatt én futottam a magam távját. Ő az életéért harcol, én pedig csak futok és kampányolok érte.

Klaudia küzdelme jóval nehezebb, mint az enyém, hiszen az egészsége, az élete a tét.”

Kép

Czine Tamás és Nádudvari Péter – Fotó: Szabó Zsombor

A jótékonysági futással több mint egymillió forint gyűlt össze, de a gyűjtés folytatódik.

Ha támogatnák a kislány gyógyulását:
Számlatulajdonos: Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány
Bankszámlaszám: 11734138-20016973 (OTP Bank)
IBAN: HU17 1173 4138 2001 6973 0000 0000 SWIFT/BIC: OTPVHUHB
Közlemény: Sz.Klaudia0082

Csontvelőátültetésre várnak

Az adományokat a mindennapi megélhetésükre, például étkezésre, a kislánynak ruházatra, higiénés feltételekre fordítják. Mindenre, ami szükséges ahhoz, hogy Klaudia újból egészséges legyen. Diána nem tud munkát vállalni, mert 0-24 órában a négyéves gyermek mellett van. Jelenleg a kórházi kezelés is szünetel, ezért ideiglenesen egy ismerőshöz költöztek. Egy kedves család felajánlásának köszönhetően azonban hamarosan a hosszú távú lakhatásuk is megoldódhat.

„Klaudia most jókedvű. Nem kell elkülöníteni, kijárhat az utcára. Tegnap voltunk játszótéren, sétáltunk, kacsákat, halakat etettünk” – tudom meg a rövid telefonbeszélgetésünk alatt Diánától. Az édesanyát érthetően megviselik a történtek, bizonytalan a jövőt illetően. A háború miatt a kárpátaljai rokonok, ismerősök sem tudnak nekik anyagilag segíteni.

„A legnehezebb, hogy mindezt egyedül kell csinálnom, senkivel nem tudom megbeszélni. Van anyósom, testvérem, de az nem ugyanolyan, mintha velem lenne a férjem.”

A gyógyuláshoz vezető következő lépés a csontvelőátültetés lenne. Jelenleg két vizsgálati eredményre várnak, hogy kiderüljön, utazhatnak-e Miskolcra, ahol sor kerülhetne a transzplantációra.

Diánáék jóval a háború kitörése előtt hagyták el Kárpátalját, de hogy visszatérnek-e, egyelőre nem tudja. „Nem tudok hosszú távra tervezni, mert még a holnapot sem látom. Ha a gyerek érdekét nézem, jobb lenne itt maradni, de egyedül nehéz. Apukám fekvő beteg, őt anyukám nem hagyhatta ott, így Kárpátalján maradtak” – mondja.

Egy megindító találkozás

„Ez a történet nemcsak a kislányról, hanem az édesanyáról is szól, akire borzasztó nagy anyagi és lelki teher hárul. Fontos, hogy benne is tartsuk a lelket” – mondja Péter, aki a közelmúltban a Debreceni Klinika épülete előtt találkozhatott az anyával és a kis Klaudiával.

„Megindító és felkavaró találkozás volt. Klaudia nagyon tündéri kislány, játszottunk egy kicsit. Az egész nem tartott tovább tíz percnél, de számomra nagyon meghatározó élmény volt” – emlékszik vissza a gyógypedagógus. „Nagyon örülnék, ha néhány év múlva úgy beszélgethetnék velük, hogy a kislány már tünetmentes” – teszi hozzá.