Az első benyomás – 6 dolog, amit az emberek 5 másodperc alatt megállapítanak rólunk

„A teljes emberi közlésrendszernek mintegy 55 százaléka nem verbális formában történik” – mondják kommunikációs szakemberek. Sőt vannak, akik egyenesen azt állítják, 80–20 százalék az arány a nem verbális kommunikáció javára. Ezek az adatok elsőre hihetetlennek tűnnek, de gondoljunk csak bele, milyen információk alapján ítélünk meg valakit találkozásunk első perceiben: a járásából, a testtartásából, az öltözetéből, a kézfogásából, a tekintetéből. Mindezt pedig azért, mert akkor még nem áll rendelkezésünkre egyéb adat, nekünk viszont muszáj valahogy reagálnunk a közeledésre.

1. Kopogj, és megmondom, ki vagy!

Hihetetlennek tűnik, de állítólag még az ajtón sem kell belépni ahhoz, hogy valaki el tudja dönteni, melyik személyiségtípusba tartozunk: a kopogásunk ugyanis elárulhatja. 

Ha egy ember a kopogás után azonnal, nagy lendülettel belép, sokan úgy értékelik, hogy extrovertált, míg az introvertált megvárja, amíg megkapja az engedélyt, és csak azután nyit be a helyiségbe. 

De ugyanúgy sokat elárulhat az illetőről, hogyan kopog: halkan vagy erőteljesen. És még csak a kopogásnál tartunk, nem láttuk, nem hallottuk a másikat, de máris megvannak az első információink róla!
 

Az introvertált és extrovertált személyiségtípusokon alapuló pszichológiai szemléletmód Carl Gustav Jung nevéhez köthető, aki az embereket alapvetően kifelé forduló (extrovertált) és befelé forduló (introvertált) kategóriába sorolta. Míg az extrovertált személyiség kifejezetten kitárulkozó típus, aki könnyedén kifejezi érzéseit és gondolatait mások irányába, alapvetően nyitott és társaságkedvelő, addig az introvertáltak alapvető vonásai a meggondoltság, a bizalmatlanság és a félénkség.

Ha pedig látjuk is az illetőt, a kutatások szerint már az első 60 másodpercben besoroljuk őt a két fő kategória – introvertált vagy extrovertált – valamelyikébe. Mégpedig abból, hogy mennyit és hogyan mosolyog. Aki sokat és szívből jövően, természetesen – vagyis nem csak az illendőség kedvéért – teszi ezt, az nagy valószínűséggel az extrovertáltak táborát erősíti, míg az introvertáltak zárkózottabbak, és általában időre van szükségük ahhoz, hogy felengedjenek, őszinte mosolyt villantsanak. Legalábbis egy tanulmány szerint, amelyben a résztvevők mosolygó emberek fényképeit nézték meg, és a mosolyuk alapján határozták meg, hogy ők valószínűleg extrovertáltak.

2. A bizalom köre

Sok hasznos információt tudhatunk meg az emberekről abból is, hogy beszélgetés közben milyen távolságban helyezkednek el egymástól: az ugyanis, hogy fizikálisan milyen közel engedik magukhoz a másikat, rengeteget elárul a köztük lévő kapcsolatról. A viselkedéskutatók az úgynevezett zónatávolságok négy szintjét határozták meg: az első és legszűkebb a fél méteren belüli intim zóna, amelyet csak a legközelebbi barátok és a családtagok léphetnek át. 

A második a személyes zóna, ebbe a fél és másfél méter közti övezetbe az ismerősöket, munkatársakat engedjük be. 

A társadalmi zóna másfél métertől három és fél méterig tart: ide már az idegenek is beléphetnek. Az ennél nagyobb távolság pedig a nyilvános zónába esik, ez az a hely, ahonnan például nagy tömegnek prezentálunk, előadunk.

Kép

Fotó: Freepik

3. A görnyedttől a szívtartásig

Az ember testtartása is sokat elmond a személyiségéről. Ha valaki magasan tartja a fejét, azzal magabiztosságot sugároz. A határozatlan vagy görnyedt járás pedig az alacsony önértékelés jele. A szakértők szerint három alapvető testtartás létezik: az előredöntött fejű testtartás alárendeltséget, zaklatottságot és általában negatív érzelmeket jelez; az előredöntött ágyékú testtartás szexualizált jelentéstöbblettel bír, míg a harmadik, az úgynevezett szívtartás, amelynek jelei a laza vállak és az egyenes tartás, állítólag azt a benyomást kelti másokban, hogy a szíve vezérli az illetőt, ami bizalmat és önbizalmat sugároz. A járásunk módja is sokat elárul rólunk, ugyanakkor, ha hihetünk a tanulmányoknak, abban a legtöbben nem igazán remekelünk, hogy ebből olvassunk ki helytálló információkat – legalábbis, ami a megfigyelt alany sebezhetőségét illeti, a „normális” emberek nagyon rosszul tippelik meg, hogy valaki mennyire sebezhető. Aggasztó módon azonban a bűnözők és pszichopaták esetében más a helyzet, ők ugyanis azonnal kiszúrják az illető járásából, ha az átlagosnál sérülékenyebb vagy bizonytalanabb.

4. Kézfogás: a domináns és a döglött hal

Az első kézfogás mindössze pár másodpercig tart, de ezalatt egy egész jellemrajzot adunk magunkról – és kapunk mi is a velünk szemben állóról. 

A felfelé fordított kézfej alázatosságot fejez ki, míg a lefelé fordított dominanciát sugalmaz – ezért is fontos a kézfogásnál a tenyér helyzete. Ezért van az, hogy az uralkodó, domináns egyének lefelé fordított tenyérrel kezdik a kézfogást, ezáltal a másik fél már csak az alárendelt pozíciót veheti fel. A másik véglet a döglött hal kézfogás, talán magyarázni sem kell, miért kapta ezt a nevet: az ilyen kézfogás petyhüdt, erőtlen, és gyengeséget, határozatlanságot sejtet.

Kép

Fotó: Freepik

A legviccesebb nonverbális szokás a szöszölés: amikor valaki nem ért egyet a másikkal, de nem ad hangot ellenvéleményének, akkor láthatatlan szöszök jelennek meg a ruháján, amiket elkezd szedegetni, közben pedig a padlóra néz. Ez a gyakori gesztus a nemtetszés egyik legismertebb jele.

5. Babrálás az arc körül

Az arc körüli babrálás a nonverbális gesztusok közül a legkifejezőbb, amely által a legértékesebb információkhoz juthatunk – olyanokhoz is, amelyeket egyébként nem biztos, hogy megosztanának velünk. Tipikus példája ennek a szájeltakarás, ami vagy azt sejteti, hogy a beszélő a mondandójában éppen „csúsztatni” készül, vagy egyszerűen nem mond igazat. Ennek kifinomultabb változata az orrérintés, amely a szakértők szerint lényegében ugyanezt jelenti. A füldörzsölés zavarra és egyet nem értésre utal, míg a nyakvakarás legtöbbször az elbizonytalanodás jele. Külön értelmező szótár sem kell az olyan gesztusokhoz, mint a körömrágás vagy a bőrcsipkedés, ezek láttán szinte mindenki felismeri, hogy a vele szemben álló ideges.

Magának az arcnak a felépítéséből is azonnal következtetéseket vonunk le, még ha sok esetben azok nem helytállóak is. Egy kutatás során egyetemi hallgatók egy csoportja mindössze 100 milliszekundumot kapott arra, hogy színészek arcát osztályozza vonzóság, szerethetőség, agresszivitás és megbízhatóság alapján. Egy másik csoportnak tetszés szerinti idő állt rendelkezésre ugyanerre. 

Érdekes módon a két csoport ítéletei szinte teljesen megegyeztek. 

A szakértők szerint nincs ebben semmi meglepő, a döntéseinket ugyanis főként olyan dolgok alapján hozzuk meg, amelyeken nem tudunk változtatni (legalábbis amíg közelebbről meg nem ismerjük az illetőt): a kutatás szerint a babaarc, a nőiesebb vonások, a nyílt tekintet, a barátságos arckifejezés éri el azt, hogy tulajdonosát megbízhatónak tartsák.

Egy 2009-es kanadai tanulmány szerint a nők – a férfiakkal ellentétben - az agresszivitást is képesek nagy biztonsággal felismerni: azok a férfiak ugyanis, akik szélesebb arccal rendelkeznek, általában agresszívebbek, ezenkívül az állkapcsuk mérete és az erős állkapocs is erős személyiséget jelez.

6. A szem nem hazudik

A szem az egyik legkifejezőbb testrészünk. Már maga a pupilla is árulkodik az állapotunkról: izgalom hatására kitágul – ezért is hívják hálószobaszemnek –, ellenben düh hatására összeszűkül, és úgynevezett kígyószemet eredményez. A sikeres kommunikáció egyik feltétele a szemkontaktus felvétele és annak megfelelő megtartása. Ha valaki nem néz a másik szemébe, az a beszélgetőpartnerben azt az érzetet kelti – joggal –, hogy nem mond neki igazat, vagy legalábbis elhallgat előle valamit. Ha az idő nagy részében a szemünkbe néznek kommunikáció közben, az két dolgot jelenthet: vagy szimpatikusnak találnak bennünket, vagy éppen ellenségesnek. 

Hogy melyik eset áll fenn, azt abból tudjuk megállapítani, az illető pupillája kitágult-e – akkor nyert ügyünk van –, vagy épp gombostűnyire szűkült – akkor viszont valószínűleg nem áll jól a szénánk. 

Egy amerikai kutatás megállapította, hogy ha hosszan a partnerünk szemébe nézünk, azt a másik az intelligencia és az értő figyelem jelének tekinti, és ha még szemüveget is viselünk, ráadásként pedig artikuláltan beszélünk, az még inkább megerősíti ezt a benyomást rólunk.
Persze az említett nonverbális cselekedetek értelmezését nem érdemes általánosítani. Van, hogy a füldörzsölés nem jelent mást, csak egy testrészt, ami viszket, a szélesebb arc pedig csak egy forma a sok közül. Mindemellett úgy néz ki, még sokáig a kutatók egyik kedvelt témája marad, hogy mit mondunk el magunkról szavak nélkül.

Források:
https://www.cosmopolitan.in/life/features/a17017/what-these-9-daily-habits-reveal-about-your-personality 
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0092656609000804 
https://mindsetpszichologia.hu/mit-arul-el-rolunk-testbeszedunk-a-kommunikacio-rejtett-jelei 
https://web.archive.org/web/20220220073548/https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0092656609000804 
https://web.archive.org/web/20201111200952/http://www.brocku.ca/psychology/research/infantchild/CarreMcCormickMondloch_09.pdf