„Első alkalommal zúgott a fejem, mint a méhkas” – Elsős tanító néni az online oktatásról

A digitális oktatás diákszereplőinek most másról se szólnak a hétköznapok, mint hogy bejelentkeznek, megnyitnak, fotóznak, feltöltenek, letöltenek, visszaküldenek. Ugyanezt teszik a kisdiákok szülei is, akik segítik a gyermekeiket. Vajon hogyan éli meg mindezt a pedagógus? Egy első osztályos tanító néni, Czukovács Csilla, a tatai Talentum Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Művészeti Szakgimnáziumban tanítója mesélt nekünk arról, hogyan tart órát online, milyen kihívásokkal küzd, hogyan teszi még színesebbé a tanítást, és mi mindent nyerhetünk az otthontanulással.

Kép: Freepik

– Mi éreztél először, amikor meghallottad a hírt, hogy bezárnak az iskolák, és digitális formában folytatódik az oktatás?
– Először megijedtem, mivel kicsiket, elsősöket tanítok. Nem tudtam elképzelni, hogyan tudok majd hatékonyan dolgozni velük. Fogel Zsolt igazgató úr rögtön az első héten bővített vezetői értekezletet hívott össze, hogy megbeszéljük, hogyan folytatódjon az oktatás. Tagozatonként kidolgoztunk egy kezdetleges órarendet. Blokkosítottuk a tantárgyakat, csökkentettük az óraszámot és a tananyagot, hogy ne üljenek a gyerekek annyit a számítógép előtt az elkövetkezendő időszakban. Két héttel később az egészet újragondoltuk, átalakítottuk az addigi tapasztalatok alapján, azóta gördülékenyebben működik.

– Milyen utat választott a Talentum Iskola? Hogyan valósítja meg a digitális oktatást?
– Egy korábbi dániai szakmai útnak köszönhetően iskolánk már korábban is foglalkozott a digitális oktatással az Office 365 program segítségével. Belső továbbképzést is tartottunk a programról, és néhány tanár már használta is tanulócsoportjaival. Sőt, amikor egy volt diákunk tartósan beteg volt, az osztályában tanító kollégák már bevonták őt online a tanórákba. Így már volt benne némi tapasztalata az iskolának. Az egymás közötti kommunikációban és az online oktatásban a Teams nevű alkalmazást használjuk.

Az óra elején mindenki bejelentkezik a felületre, ahol látjuk és halljuk egymást a gyerekekkel. Az órai munkát és a házi feladatot a szülők feltöltik a programba, hogy ellenőrizhessem és értékelni tudjam. A nagyobbaknak ez már egyedül is megy.

Technikából, rajzból, testnevelésből heti feladatot kapnak, mert fontos számunkra, hogy a napi szellemi tevékenység mellett szabadon alkothassanak, mindennap mozogjanak. Mivel két tanítási nyelvű általános iskola vagyunk, most is fokozott figyelmet fordítunk az angolórákra. Ezek szintén online zajlanak, ugyanis a nyelvnél elengedhetetlen az élőbeszéd. Hogy még hatékonyabb legyen a nyelvtanulás, a tizenhat fős osztályokat két csoportra bontottuk, így minden kisgyermeknek több lehetősége van az egyéni megnyilvánulásra.

– Bedobták a tanárokat a mély vízbe, egyik napról a másikra kellett átállnotok egy új tanítási rendre. Hogyan sikerült alkalmazkodnod az új helyzethez?
– Jól, annak ellenére, hogy eleinte féltem. Tudom, hogy vannak hiányosságaim – fiatalabb kollégáimmal szemben – a számítógép felhasználásában, így nagyobb erőfeszítésembe került a program megismerése, a felület kezelésének elsajátítása, de folyamatosan tanulom és szerencsére boldogulok vele. Rendkívül sok lehetőséggel bír, egyre több mindent fedezünk fel a kollégákkal, szülőkkel egyaránt. Úgy gondolom, jó úton haladunk, jól választott az iskola.

– Nem úgy tűnik a szavaidból, hogy most sokkal könnyebb lett a tanároknak, csak elküldik online a tananyagot, aztán hátradőlnek.
– Nagyon megnőtt a leterheltségünk az elmúlt hetekben. Több órát vesz igénybe, amíg felkészülök az órákra, átgondolom, hogyan tudom online hatékonyan átadni a tananyagot úgy, hogy a legtöbbet hozzam ki a gyerekekből. Online óra közben ott van mellettem az osztálynévsor is, mert igyekszem mindennap mindenkit külön-külön és ugyanannyiszor megszólítani, de így is előfordult már, hogy valakit kihagytam, és elnézést kellett érte kérnem. Óra után a következő napra készülök, aztán sorban ellenőrzöm a visszaérkezett órai munkákat, illetve a házi feladatot. Mindegyikre egyesével reagálok, mert nagyon fontos a gyerekeknek a személyes visszajelzés.

Tulajdonképpen ugyanúgy tanítok, mint az iskolában, csak jóval többet készülök az órákra, és hosszabb időt vesz igénybe az ellenőrzés.

Az egyik vasárnapom például teljesen ráment arra, hogy kidolgozzak egy értékelési rendszert az írás, olvasás tantárgyakhoz, valamint a szorgalmi feladatok végzéséhez. A matematika és az ének még hátra van. Hét közben ilyesmire most nincs idő. Az osztályomban tizenhat kis nebulót tanítok, mellette egy másikban ugyanennyinek éneket. Ez is sok most, de a felsőben tanító kollégáknak, akik magyart vagy matekot tanítanak négy osztályban nap mint nap, még inkább embert próbáló feladatuk van, hiszen négyszer annyi gyermeket tanítanak, és mindenkinek napi szinten kell ellenőrizni a munkáját. Van még mit csiszolnunk a munkánkon, de fejlődünk, igyekszünk a legjobbat kihozni ebből a helyzetből.

Kép

Kép: Freepik

– Mi most a célod: a szinten tartás vagy hogy átadd év végéig az elsős tananyagot? Lehet-e most ugyanaz az elvárás, mint ha iskolába járnának a gyerekek?
– Szinten tartás, illetve a meglévő ismeretek megszilárdítása. Én is, és a kollégáim is faragtak a tanagyagból. Tanítok újat, de nem haladunk olyan léptékben, mintha az iskolában lennénk. Nem látom értelmét annak, hogy siessünk. Most van idő megállni, ki kell ezt használnunk. A cél a biztos alaptudás elsajátítása, amelyből később építkezni tudunk. Ha nem arra koncentrálunk, hogy leadjuk az előírt anyagot, hanem arra, hogy elmélyítsük a meglévő tudásukat, akkor a gyermekek könnyebben veszik majd az akadályokat később. Az esetleges elmaradást pedig be tudjuk hozni a következő tanévben, ez nem fog problémát okozni.

– Melyik tantárgyat a legkönnyebb tanítani, és melyiket a legnehezebb?
– Mindegyiket ugyanolyan nehéz ebben a formában. Eleinte el se tudtam képzelni, hogyan tartok majd online ének- és furulyaórát. Első alkalommal zúgott a fejem, mint a méhkas. Amikor elkezdődött az online oktatás, túl sok volt a külső inger. Nagyon nehéz volt hozzászokni, hogy folyamatos alapzaj van a háttérben. Ha ez így folytatódott volna, én is és a kollégáim is rövid időn belül megőrültünk volna. Tanulás szempontjából elengedhetetlen a rendezett, nyugodt, harmonikus légkör biztosítása. A szülőket is meg kellett tanítani arra, hogy ne legyen óra közben evés-ivás, ki-bejárkálás, pakolászás. Nyilván, ha segítség kell a program kezeléséhez, akkor tudják a gyermekek, hogy a háttérben ott a segítség, de nem kell a kisgyermek mellett ülni, hiszen az iskolába sem járnak velük, ülnek mellettük.

Nem a szülő tudására vagyok kíváncsi, hanem a gyermekére. Mindig mondom és kérem, hogy ne javítsanak bele a munkájukba, hiszen a hibáinkból tanulunk, és csak akkor tudok segíteni, ha látom, mi az, ami nem megy.

Semmi értelme, hogy fals képet kapjunk, és a szülő becsapja önmagát, hiszen így a nemtudás ott marad, és azzal sokkal nagyobb hibát követünk el. A szülők ezt megértették, partnerekké váltak ebben is. A kicsik pedig ügyesen megtanulták kezelni a mikrofonjukat, kikapcsolják, amikor én beszélek vagy mást szólítok.

– Oda tudsz-e figyelni külön-külön a gyerekekre online óra közben?
– Igen, igyekszem. Most úgy tudom ezt megvalósítani, hogy például olvasásórán sokszor önálló írásmunkát adok a tanulóimnak, közben pedig egyenként szólítom őket hangos olvasásra. Minden gyermeknek fontos az önálló megnyilvánulás, és hogy napi szinten megkapja a megerősítést, támogatást, értékelést. Én is akkor vagyok a leghatékonyabb, amikor egyénileg vagy kisebb csoportokban foglalkozom velük.

– Hogyan viszonyulnak a gyerekek az új oktatási formához?
– Tetszik nekik, még mindig az újdonság erejével hat rájuk. Ugyanakkor az első pillanattól kezdve látom, hogy hiányoznak egymásnak. Az iskola és a közösség nagyon, a tanulás nem annyira. Nagyon helyesek, mert mindennap iskolai pólót vesznek fel és abban tanulnak. A személyes kapcsolat megvan köztünk, mivel nap mint nap együtt vagyunk másfél-két órát online, így ennek nem érzik hiányát. Hétfő reggelente megtartjuk a szokásos beszélgetőkörünket, így folyamatosan tudjuk, hogy kivel éppen mi történt. Nemcsak ezen a fórumon, hanem iskolán kívüli időben is szívesen beszélgetnek, chatelnek, keresik a kapcsolatot egymással.

Mindenkire máshogy hat a digitális oktatás: van, aki felbátorodott, önállóbb lett; van, aki csöndesebb lett, mint máskor, alig mert megszólalni, túl sok volt neki az új inger.

De lassan mindenki „beér a célba”, és megtanulnak együtt élni ezzel az új helyzettel. Csodálatos, ahogyan kezelik az online felületet.

Kép

– A hét-nyolcéves elsőseidnek még több szülői segítségre, támogatásra van szükségük a digitális tanuláshoz. Mennyire partnerek a szülők?
– A szülők maximálisan segítenek a gyermekeknek, sőt egymásnak és nekem is. Nagyon hálás vagyok nekik. Két hét után már beállt a rendszer, mindenki tudta, hova kell bejelentkeznie, hova kell feltölteni az órai munkát és a házi feladatot. Napi szinten tartom a kapcsolatot a szülőkkel, van egy Messenger-csoportunk is, amelyben én is látom az észrevételeket, és egyből tudok reagálni. Látom, mennyire megterhelő szülőként egy vagy több gyermek tanulását figyelemmel kísérni, naprakésznek lenni, betartani a határidőket, ezért ezeket rugalmasan kezelem, ahol tudok, alkalmazkodom hozzájuk, és eleget teszek a kéréseiknek. Több helyen van kistestvér, főzni kell a családnak, eközben sokan még dolgoznak is otthonról, ezért például csökkentettem a házi feladat mennyiségét, a 13 órakor kezdődő órát előrébb hoztam, hogy ne ütközzön a kisebb testvérek délutáni alvásával. Ugyanúgy elfáradnak a szülők, mint mi pedagógusok, szerintem már ők is nagyon várták a tavaszi szünetet, hogy kicsit fellélegezzenek.

– Mivel új oktatási rendről van szó, amely még csak alakulóban van, elengedhetetlen, hogy az iskola, a tanárok és a szülők megvitassák, és az esetleges hibákat kijavítsák. Úgy tudom, a Talentum ebben élen jár.
– Nagyon jó az iskolavezetés, a tanárok és a szülők kapcsolata, folyamatos a kommunikáció közöttünk. Most is alakítjuk a digitális oktatást a gyerekek és a szülők igényeihez igazodva, hogy ne legyen annyira megterhelő az otthon tanulás. Redukáltuk a tananyagot, és fontossági sorrendet állítottunk fel. Igyekszünk csak olyan feladatot adni, amely minden család életében könnyen kivitelezhető, például már nem adunk előre kinyomtatandót, a meglévő tankönyveket és munkafüzeteket használjuk, ezenkívül különböző linkeket csatolunk be, amelyek még színesebbé teszik az oktatást. Hetente több fórumon megvitatjuk az oktatás menetét. Az igazgató úr a szülők véleményét is kikérte, nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett, a kritikákat pedig megfogadtuk, igyekszünk változtatni rajtuk.

– Tanultál-e új módszert az elmúlt hetekben, amelyet a későbbiekben is szívesen használsz majd az oktatás során?
– Az iskolában eddigi is használtunk digitális tanagyagot, de nem ilyen mértékben. Látom a gyermekeken, mennyire szeretik és könnyen is kezelik. A jövőben biztosan több linket csatolok be a tanításba, amelyből a gyermekek is profitálnak, én meg még színesebb, változatosabb órákat tudok tartani.

– Szerinted mit nyerünk az otthon tanulással és a vírus okozta helyzettel?
– Azt mindenképp, hogy a szülők jobban rálátnak a gyermekeik munkájára. Családösszehozó erővel is bír a jelenlegi helyzet, mélyül a szülő–gyermek kapcsolat, a gyermekek jobban számíthatnak a szülőkre, akik most ott vannak a háttérben, odafigyelnek, segítik, támogatják őket.

Egy átlagos rohanó hétköznapon a gyermekek több időt töltenek velünk, mint a szülőkkel, de most ez megfordult.

Remélem, az is hozadéka lesz az online oktatásnak, hogy a gyermekek kevesebbet fognak a számítógép előtt ülni, amikor nem muszáj. Azt gondolom, nem véletlenül kapta az emberiség ezt a vírust, ideje volt kicsit megállnunk, egymás felé fordulnunk és elgondolkoznunk azon, mi fontos igazán.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti