Egy fiatal lány, aki meg akarta buktatni Hitlert

A fiatal lány felhúzta lábait a priccsen, a félhomályban csak egymás kontúrjait látták. Mindannyian tudták, hogy nincs tovább. Az ítéletet meghozták, és még ma végre is hajtják. Tudta, érezte, hogy a bátyja reszket és némán, összetörten sír, miután a falra felvéste, hogy „Dacolva a túlerővel.” Sajnálta a két síró fiút, sajnálta, akikkel együtt ma meg fog halni. 
Kinyílt az ajtó, megjelent négy, szokatlan egyenruhába öltözött férfi néhány SS-katona társaságában. A katonák célra tartották fegyvereiket, míg a rabokat megbilincselték. Amikor mindhárom elítélt sorba állt, az egyenruhások vezetője, egy ötven körüli, kissé köpcös férfi bemutatkozott: 
– Johann Reichhart vagyok, én és a segédeim fogják az ítéletet végrehajtani. Kérem, kövessenek. Ellenállásnak nincs értelme. 
A gyéren megvilágított folyosón minden egyes léptük hiábavaló segélykiáltásként hangzott. Végül megérkeztek egy kisebb terembe, amelynek a végében guillotine állt. Odabent már türelmetlenül várakozott a Berlinből érkezett Roland Freisler bíró is, aki a Harmadik Birodalom Népbíróságának elnökeként volt jelen. Mellette állt Walter Roemer, a Müncheni Tartományi Bíróság testesebb, verejtékező vezetője, aki ugyancsak részt vett a gyorsított bírósági eljárásban. Amikor a három elítéltet felsorakoztatták a kivégzéshez, szembe állítva őket bíráikkal, megkezdődött az ítélet végrehajtásának utolsó szakasza. A szikár kinézetű, kopaszodó Freisler bíró ingerülten megköszörülte a torkát, majd elővett egy papírlapot, ahonnan vékony, késpengeszerű szájával felolvasta a törvénypasszusokat és a tényeket, amelyeket nem volt értelme tagadni, hiszen a lány mindent magára vállalt. 

– …ezért „hazaáruló tevékenység pártolásáért”, „hazaárulás előkészítéséért” és a „véderő bomlasztásáért” Hans Fritz Schollt, Sophie Magdalena Schollt és Christoph Ananda Probstot nyaktiló általi halálra ítélte a népbíróság, amely ítéletet azonnal végre kell hajtani.

Kérem, kezdjék Sophie Scholl-lal, aki azzal is tiszteletlenséget tanúsított a Führer és a német nép iránt, hogy nem segítette a nyomozást! 
Reichart Sophie-hoz lépett, a kezében kámzsát tartott, hogy a lány fejére húzza − kegyeletből. Freisler undorodva odavetette a hóhérnak, hogy: 
– Ne tegye rá! Nem érdemlik meg ezek a bitang latrok, ő meg aztán különösen nem! 
Egy pillanatra még a hóhér is megdöbbent, de a parancs az parancs, és a szabályzat nem írt elő erre vonatkozóan semmit. Odakísérte a lányt a nyaktilóhoz, majd gyengéden ráfektette a padra, a fejét behelyezte a nyílásba. A néma csendben Roemer vezető bíró szólalt meg végül, aki nem akarta, hogy Münchenben, a saját börtönében olyan kivégzés legyen, ahol az utolsó szó jogát is megtagadják az elítélttől, bár kételkedett abban, hogy megbánást tanúsítana a lány. 
– Mit kíván mondani az utolsó szó jogán? 
Sophie elfordította a fejét, és ránézett előbb Roemerre, majd Freislerre. A három elítélt egymástól egyforma távolságra volt, Sophie középen. Szeme megpihent a bátyján, és bátorítólag elmosolyodott. Hans összeszedte minden bátorságát, és a húgára nézett, aki újra rámosolyodott, majd halkan, suttogva megszólalt: 
– Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod… 
Erre Freisler dühösen rákiáltott a hóhérra: 
– Hajtsa már végre azt az átkozott ítéletet! 
A lány elmosolyodott, becsukta a szemét, és torka szakadtából felkiáltott: 
– Éljen a szabadság! 

(részlet a szerző novellájából) 

Sophie Scholl 1921. május 9-én született – ez a nap később az európai béke és egység napja lett, de nem az ő születésnapja, hanem a Schuman-nyilatkozat miatt, amelyet Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én Párizsban olvasott fel. Gzdasági együttműködést vázolt fel Európa számára, amely később az Európai Unió alapja lett.  
Scholl édesapja, Robert Scholl Ingersheim, majd Forchtenberg polgármestere volt, később pedig saját pénzügyi vállalkozással is rendelkezett. Gyermekei Hitler hatalomra jutását követően eleinte hittek a rendszerben, ám Sophie 1941 tavaszán elolvasta Hippói Szent Ágoston egyházatya, filozófus műveit, amelynek hatására szembefordult a nemzetiszocialista rendszerrel, mint ahogy bátyja is fontolgatta az evangélikus hitről a katolikus vallásra való áttérést. Ő és bátyja, Hans Scholl alapította a Fehér Rózsa nevű, a náci rezsimmel szembeni békés német ellenállási mozgalmat a II. világháború alatt. A csoport tagjait 1943. február 18-án a Gestapo letartóztatta, majd négy nappal később, február 22-én fejezték le őket. 
A Népbíróság elnöke, Roland Freisler náci jogász és bíró 2600 halálos ítélet kiszabásában működött közre. A felelősségre vonást elkerülte, mert egy amerikai légitámadás során 1945 februárjában életét veszette. Walter Roemer bíró 1945 és 1950 között a bajor Állami Igazságügyi Minisztériumnál dolgozott, majd a német szövetségi Igazságügyi Minisztériumban folytatta pályafutását. 
Johann Reichhart Bajorország hivatalos hóhérjaként működött tovább, ám 1963-ban már a halálbüntetés ellen szólalt fel egy sorozatgyilkos kapcsán.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>