„Ebből a kislányból világhírű bajnoknő lesz” – így vált Körmöczy Zsuzsa a magyar tenisz királynőjévé
„Pepita kabátban és piros svájcisapkában csöppentem bele a teniszvilágba” – írta magáról Körmöczy Zsuzsa A tenisz varázsa című könyvében. A piros sapkás kislány nem is sejtette, hogy milyen hosszú és nehéz utat kell majd megtennie, hogy valóra váltsa az álmát, és valóban bajnok legyen.
Eleve ellenszélben indult
Körmöczy Zsuzsa még pöttöm kislány volt, amikor először fogott a kezébe teniszütőt. A sportos, apró, de szívós kislány ösztönösen szerette a labdajátékokat. Először a futball-labdát rugdosta lelkesen, azonban az 1930-as években még elképzelhetetlen volt, hogy egy lány focizzon. A teniszt egy balatonföldvári nyaraláson fedezte fel, amikor kilencesztendős volt, és saját leírása szerint még a hálót sem érte fel. Kijárt mindennap a pályára, és figyelte a teniszezőket, a nyaralójukban pedig kézzel ütögette a labdát. Egy kölcsönütővel beállt más gyerekekkel gyakorolni, míg egy nap észrevette őt a földvári edző, Zeitler János, aki megdöbbent a kislány tehetségén.
A tréner azonnal felkereste az édesapát, Székely-Körmöczy Sándort, és kérte, hogy hadd oktassa a lányt, mert ahogy mondta: „Kérem, vétek lenne Zsuzsikát nem taníttatni. Ebből a kislányból világhírű bajnoknő lesz.”
Így kezdődött Körmöczy Zsuzsa teniszkarrierje.
A kislány alig néhány hónappal később már el is indult első versenyén, ahol bár veszített, nagy feltűnést keltett az ügyességével. Mindenki a saját klubjába szerette volna őt igazolni. Miközben a tenyereseket és fonákokat gyakorolta a nyári szezon alatt, télen vívott, amiben szintén nagyon tehetséges volt. 1933-at írt a naptár, és Zsuzsi nem tudhatta, hogy abban az évben, amikor ő teniszezni kezdett, hatalomra jutott Adolf Hitler, akinek sötét árnyéka az ő életét is be fogja borítani.
Első nagy győzelmét, amely mindenki számára nyilvánvalóvá tette a tehetségét, mindössze 13 és fél évesen érte el. Ekkor ugyanis hatalmas küzdelemben legyőzte az amerikai ranglista harmadik helyezettjét, egy igazi világklasszist. De hiába jöttek a sikerek, a Magyar Tenisz Szövetség akkori vezetői nem akarták engedni, hogy válogatott legyen. Azt állították, túl fiatal és gyenge. A szövetség által rendelt orvos megállapította, hogy „szívproblémája van”, és eltiltották a játéktól. Egy híres orvosprofesszor, aki ismerte az édesapját, azonban nem talált problémát a kislány kórképén, és vállalta érte a felelősséget. Így hosszas küzdelem után Körmöczy 1938-ban válogatott lett. Bár nem írja a könyvében, sokan úgy gondolják, ahogy vele bántak, az zsidó származása következménye lehetett.
A tenisz az akkori úri elit kiváltsága volt, és a növekvő zsidógyűlölet közepette a szövetség valószínűleg nem nézte jó szemmel, hogy a magyar tenisz legnagyobb reménysége egy zsidó kislány.
Ekkor már hatályba lépett az első zsidótörvény.
Édesapja elvesztése és a sötét felhők
A tizenöt éves Zsuzsi 1939-ben még nem érezhette a háború szelét, számára ez az esztendő a felfedezések éve volt. Ekkor járt először a francia Riviérán, ahol gyönyörű környezetben tartották a legendás monte-carlói versenyt. A lány saját leírása szerint ekkor döntötte el, hogy egy nap megnyeri a versenyt, majd továbbutaztak Angliába, ahol megismerkedett a fűborítású pályával. Az édesapja megszervezte, hogy Angliában maradjanak, mert félt, hogy mi vár rájuk Magyarországon, azonban a lánynak szörnyű honvágya volt. Körmöczy Zsuzsa lánya egy televíziós interjúban később elmondta, hogy a nagyapja figyelmeztette a lányát, hogy nehéz idők jöhetnek, ha hazatérnek, de Zsuzsi haza akart térni. Miután visszajöttek Magyarországra, a határ le is zárult mögöttük.
1940-ben mindössze 16 évesen ő lett a magyar bajnok. Sötét felhők gyülekeztek, egyre fogyott a lány körül a levegő. 1941-ben nem engedték meg neki, hogy elinduljon egy gödöllői versenyen, ahol címvédő volt, és a rendőrség jött, hogy elvigyék tőle a kupát. Ekkor az apja úgy döntött, hogy – megelőzve a meghurcolást és megaláztatást – önként visszalép a versenyzéstől, mielőtt eltiltanák.
Filmhíradó-részlet 1940-ben Körmöczy Zsuzsa győzelméről:
Három és fél év kihagyás következett. Erről az időszakról Zsuzsa csak röviden ír a könyvében.
Az édesapa nem bírta a lánya megaláztatását: 1942-ben megállt a szíve.
A lány eleinte még edzhetett, de egyre kevesebb partnere akadt, az utcán átnéztek rajta a tenisztársai. Majd a vészkorszak alatt már nemcsak a karrierje, hanem az élete forgott veszélyben. 1944-ben Pintér Klári álnéven bujkált Krosz Károly mozigépésznél, és még a haláltól való rettegés közepette is árnyékteniszezett a nappaliban. Szerencsével és segítséggel megmenekült a deportálástól és a haláltábortól. Azonban amikor a háború véget ért, és 1945-ben visszatérhetett a pályára, a régi társak, a nézők és a vezetőség is – ahogy a könyvében írja – „hűvösen fogadták”. 1945 őszén egyik első versenyén hallotta, hogy azt kiabálják neki a lelátóról: „bárcsak törte volna ki a lábát”. De ő kitartóan edzett tovább, hajtotta a sport szeretete.
Az egykori csodagyerek a csúcson
A háború után 1947-ben mehetett el újra a francia Riviérára. A külföldi riválisaival szoros barátságokat kötött, és kezdett visszarázódni a nemzetközi teniszközegbe.
1948-ban sikerült elnyernie először a monte-carlói kupát, vagy inkább kancsót, amit már kislányként is kinézett magának.
A negyvenes években férjhez ment, és 1949-ben világra hozta Zsuzsikát. A már említett interjúban a teniszbajnok lánya elmondta, hogy a szülei házassága arra ment rá, hogy anyukájának a tenisz volt a mindene, az apja pedig egy bohém, szórakozásra vágyó ember volt. Zsuzsa a szülés után hat héttel már újra edzeni kezdett. Bár az elkövetkezendő években sok nemzetközi versenyt nyert, komoly betegség akadályozta az előrejutását, és a csúcsra az egykori csodagyerek viszonylag későn, 33 esztendősen jutott el.
A teniszben a Grand Slam-versenyek a legfontosabbak, ez a négy bajnokság az, amelyek megnyerése után minden teniszező áhítozik. Körmöczynek csak a két európai viadalon, Wimbledonban és a Roland Garroson volt lehetősége pályára lépni. A párizsi viadal állt legközelebb a szívéhez, hiszen a salakos talajhoz volt szokva. Az ötvenes évek tenisze nem olyan volt, mint amit ma játszanak: faütőket használtak, a labda anyaga is más volt, ami lassabbá tette ugyan a játékot, de sokkal fontosabbnak bizonyult a technika. A mai női teniszben a magas, erős játékosok vannak előnyben, akik hatalmas ütésekre képes ütőkkel suhintanak bele a labdába. Körmöczy Zsuzsa nem ilyen volt, ő alacsony volt és gyors, technikás és kitartó. A labdamenetek sokszínűek voltak, a játékosoknak volt ideje röptézni, ejteni, nyesni és a labdák után loholni.
A teniszezőnő versenyt versenyre halmozott, és 1958-ban harmadszor is megnyerte Monte Carlót. Majd jött Párizsban a Roland Garros. Körmöczy Zsuzsa viszonylag sima győzelmekkel menetelt a döntőig, amit az amerikai Shirley Bloomer ellen játszott. Első és egyelőre utolsó magyar nőként sikerült győznie!
10 ezer néző tapsolt ennek az alacsony, mosolygós bajnoknak, aki túlélve a megaláztatásokat, apja elvesztését, a vészkorszakot és a betegségeket, képes volt felülemelkedni és nyerni.
Annyi év után igaznak bizonyult Zeitler János jóslata: a kislányból valóban világhírű bajnoknő lett.
Pasarét volt az ő Párizsa
1958-ban Wimbledonban egészen az elődöntőig szárnyalt, és a magánéletében is boldogság érte: férjhez ment második férjéhez, dr. Gerő Sándorhoz, akivel boldog házasságban éltek a férfi haláláig. Körmöczy Zsuzsa 1964-ben vonult vissza, de a tenisz iránti szeretete mindig megmaradt. Ahogy a könyvében fogalmazott: „A pályán nagyszerűen érzem magam. Hiszem, aki csak egyszer is belekóstolt a győzelem csodálatos mámorába, nem felejti soha többé a pillanatot.”
Visszavonulása után edzősködött, majd 1985-től egészen 2004-ig vezette saját korábbi egyesülete, a Vasas teniszszakosztályát. Nagyon szerette a klubot, a lánya mesélte, hogy miután hazajött a párizsi diadal után, a következőt mondta neki: „Tudod, Zsuzsikám, nekem Pasarét a Párizsom.” 2006-ban 82 esztendősen hunyt el. Ma már talán kikopott a neve a köztudatból, de a tenisz rajongói nem feledkeztek meg a legnagyobb magyar teniszezőnőről. Valamennyi kislány, aki ütőt vesz a kezébe, gondolhat arra, hogy járt előtte az úton egy Körmöczy Zsuzsa nevű előd, aki túlélve oly sok nehézséget, óriási akaraterővel a salakpálya királynője lett.
Források:
Körmöczy Zsuzsa: A tenisz varázsa, Sport, 1961
Hegyi Iván interjúja Körmöczy Zsuzsa lányával:
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
