„Másodpercek alatt átíródhat az életem, és ez nem rajtam múlik” – Bordás Barbara a Mária evangéliuma címszerepében

Mindennapjaidat – a kislányod mellett – a zene és a színház tölti ki. Honnan ered a művészet iránti szereteted?

Korai a kötődésem, mert a szüleim hangszeren játszottak: anyukám fuvolázott, apukám pedig zongorázott, gitározott, és otthon is gyakran játszott. Amikor összegyűlt a család, mindig szólt a rádió, lemezeket hallgattunk, táncoltunk. A zene születésem óta jelen van az életemben, édesanyám a kezdetektől énekelt gyerekdalocskákat. Mivel jó volt a hallásom, az óvodai felmérésen a zenei általánost javasolták. Szerettem énekelni, és zongorázni is tanultam. Amikor kamaszodtam, elment a kedvem a szerepléstől, a szólampróbák már nem tűntek annyira menőnek. Kitaláltam, hogy olyan szakmát választok, amivel utazhatok, és ismerkedhetem a világgal, a színházban pedig majd megnézek másokat. Végül Szigetszentmiklóson egy kis musicalstúdióba keveredtem, ahol a zene visszakúszott a mindennapjaimba. 

Ott lettem motivált a mindennapi éneklésben, gyakorlásban; ott kaptam vissza a hitemet és a zene iránti lelkesedésemet. 

A Budapesti Operettszínház társulatához tartozol. Elsősorban musicalekben és operettekben szerepelsz? 

Fiatalabb koromban a Grease-től kezdve A dzsungel könyvén át a Hairig mindent játszottam. Hálás vagyok az Operettszínháznak a Miss Saigon és az Ének az esőben musicalekért is, mert olyan feladatot adtak, amit meg kellett ugrani, és színesítették a palettát. Most már többször talál meg opera vagy klasszikus feladat. Ahogy érik a hangom – egyébként is sötétebb típusú –, más-más szerepek megformálására alkalmas.

Milyen előadásokra emlékszel vissza a legszívesebben? 

Sok meghatározó szerepem van. Amikor 16 évesen a Csárdáskirálynő Szilviáját énekeltem, szerelembe estem az operett műfajával. A Marica grófnő volt az Operettszínházban az első nagy primadonnaszerepem, amikor az egész próbafolyamatot végigkísérhettem. A kislányom születése előtt a Miss Saigon is különleges helyet foglalt el a szívemben a nehéz karaktere és a sűrített története miatt. A szülés után A chicagói hercegnővel tértem vissza a színpadra, amely egyedi zenei fúziója volt a dzsessznek, a cigányzenének és a klasszikus operettnek. Az Ének az esőben kedvéért megtanultam szteppelni, pedig ezt sosem gondoltam volna. A Mária evangéliuma is egy különösen szép szerep, pedig a meghallgatására alig jutottam el. Az operák közül a szegedi Bohémélet áll hozzám közel, A mosoly országa operett pedig magánéleti pontokat erősített meg. 

Kép

Bordás Barbara – Fotó: Pilván Anita

Említetted, hogy nehezen jutottál el a Mária evangéliuma meghallgatására. Végül hogyan talált rád Mária szerepe? 

2021-ben három darabot próbáltam egyszerre: a Mágnás Miskát Miskolcon, Szegeden a Bohéméletet és A mosoly országát az anyaszínházamban, a Budapesti Operettszínházban. Az egyik helyen tüdőbeteg, haldokló nőt játszottam, aki elveszíti a szerelmét, és elköszön a világtól; a másik helyen egy fiatal grófnőt, aki a szerelme után megy, de rájön, hogy mégsem ez az ő világa. Sok minden kavargott bennem, és a kislányom akkor kezdte az iskolát. Fáradt voltam, és nem tudtam, mikor lesz időm felkészülni a meghallgatásra. Hálás vagyok Lantos Anikó producernek, hogy megvárt.  

Így olyan lelki utat járhattam be Márián keresztül, ami a saját életélményeim feldolgozásában is segített. 

Mennyire áll közel hozzád a rockopera műfaja? 

Nem sok rockoperát ismerek, de az István, a király zenéje hamar belopta magát a szívembe. Szeretem, hogy annyiféle stílus váltakozik benne, és komoly technikai elvárásokat támaszt az énekes felé. Fizikailag és lelkileg is át kell égetni magamon a hangokat.

Van kedvenc dalod? 

Igen, kettő, amelyek éles ellentétben állnak egymással. Mária éneke a kútnál a fogantatás pillanatáról, a szerelemről szól; a maga nemes egyszerűségével, szépségével hamar bekúszik a dallama az ember bőre alá. A másik Mária vívódása, mielőtt elengedi Jézust, hogy beteljesítse a küldetését. Add, hogy ne szeressem… nem is tudom, valaha eszembe jutott-e, hogy ezért imádkozzam. Nehezen megfogalmazható érzések kavarognak bennem.

Talán nem érzelmi eltávolodásra utal, csak arra, hogy elviselhetővé váljon mindaz a szenvedés, ami meg fog történni. 

Igen, valójában azért imádkozik Mária, hogy kevésbé fájjon neki. Az eszével tudja, hogy el kell engednie a fiát, aki az Isten által kijelölt utat követi, de gyarló emberként nem tud beletörődni mindabba, ami mögötte van, mert az utolsó percig szereti, és ragaszkodik hozzá. Ez egy érdekes kettősség.

A kedvenc dalaid kapcsán két motívumot emeltél ki Szűz Mária életéből. Milyen eseményekkel találkozhatunk még az előadásban?   

A darab Jézus keresztre feszítésével indul. Anyja elbúcsúzik tőle, és elengedi a mennybe. János mellette áll, és mindent elmesél a kezdetektől. Látjuk a fiatal, szerelemre vágyakozó Máriát a kútnál, akihez angyalok jönnek, és aki elfogadja a sorsát. Látjuk a fiatal szülők aggodalmát, bizonytalanságát, amivel mi is megküzdünk a 21. században. 

A szülés fájdalmain átment nő magabiztos és erős marad, az emigráció során is bízik, és próbál helytállni az ismeretlen közegben. 

Ott van a kenyérosztáskor, vagy amikor Jézus a leprások közé megy. Átéli, hogy fiának minden ember egyformán fontos, és mindenkit ugyanolyan mértékben szeret. El kell engednie Jézust, aki végül eljön érte, és magával viszi a mennybe. 

Kép

Ódor Kristóf, Fráter Vince és Bordás Barbara a Mária evangéliuma rockoperában – Fotó: Tót Rózsa

Mária érzései, lelki kihívásai mennyire aktuálisak ma, találhatunk-e párhuzamot nőként, anyaként? 

A sok technikai vívmánynak köszönhetően ma mindent látunk, mindent hallunk, nyomon követhetjük a gyerekünket, hogy merre jár, mit csinál. Azt gondoljuk, hogy a mi feladatunk megóvni a nehézségektől, megoldani a problémáit. Nem merjük elengedni, mert a világ nem minden esetben biztonságos. Nehéz megtalálni, hogy a különböző életkorokban mennyire legyünk jelen a gyermekünk életében; támogassuk, de azt se érezze, hogy mindenhez ránk van szüksége. Meg kell adnunk azt az önbizalmat, amivel nélkülünk is boldogulni tud. A legnehezebb azt mondani, hogy én másképp látom, de ha így szeretnéd, akkor csináld, hagylak elesni. Ahhoz, hogy a gyerekeink előrébb jussanak, és többet lássanak a világból, messzebbre kell menniük, mert ez a fejlődésük útja. Máriának is el kellett ismernie, hogy van, amit épp ésszel nem lehet felfogni. Egy édesanya számára felfoghatatlan, ha valaki azt kéri, hogy a gyereke haljon meg azért, hogy mindenki másnak jó legyen. 

Ez a speciális anyai szerep formált téged hitedben, személyiségedben, kapcsolataidban?  

Sok minden átalakult bennem. A legnagyobb felismerést talán az hozta, hogy rendszerszerető vagyok, és attól érzem magam biztonságban, ha tudom, mire számíthatok. A „máriás időszak” folyamatosan rádöbbentett arra, hogy eltervezhetek bármit, végül úgyis Isten dönti el, hogy mi történjen. Másodpercek alatt átíródhat az életem, és ez nem rajtam múlik. 

Annyit tehetek, hogy megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle, és hiszek abban, hogy minden értem van, és a javamat szolgálja. Akkor is, ha abban a pillanatban negatívumként élem meg. 

Pár nappal ezelőtt szakadt az eső, és morcos voltam reggel, mert ki kellett vinnem a kutyust sétálni. A zuhogó esőben egy csiga vidáman baktatott az úton, le is fotóztam a lányomnak. Az jutott eszembe, hogy megélhetem mindezt kellemetlenségként, érezhetem, hogy a Jóisten kitolt velem, közben pedig lehet, hogy valakinek ezáltal lesz szuper napja. Mennyivel mélyebb történések zajlanak a világban, mint amit sokszor érzékelünk! 

Pünkösdvasárnap a Margitszigeten adjátok elő a Mária evangéliumát. Mennyiben más szabadtéren játszani, mint a kőfalak között?

Van egy különleges varázsa, mert a szabad ég alatt úgy érzed, hogy nem vagy bezárva egy dobozba, hanem ott van közvetlenül a Jóisten. 

2024. május 19-én, vasárnap 20 órától Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi Mária evangéliuma című rockoperája lesz látható a Margitszigeti Színpadon. A darab rendezője Juronics Tamás, Máriát Bordás Barbara, Jézust György-Rózsa Sándor, János apostolt Földes Tamás alakítja, Heródes szerepében Molnár Levente operaénekes debütál. Az előadásban közreműködik a Szegedi Kortárs Balett, valamint a Győri Nemzeti Színház zenekara és kórusa.