Belesni a történelem szoknyája alá
Mucsi Zoltán narrációjával készült animációs történelmi dokumentumfilm Trianon 100. évfordulójának alkalmából. Az „1920 – Az új Közép-Európa” című produkció nemcsak tartalmi szempontból érdekes, hanem képileg és zeneileg is gazdag. Egy fiatalokból álló lelkes csapat tenni akart valamit, ami túlmutat az egyéni érdekeiken, és ezáltal másokat is arra buzdítanak, hogy a jó ötleteket kitartással igenis meg lehet valósítani. Kurucz Dánielt, a film producerét, társ-forgatókönyv-íróját kérdeztük a koncepcióról, és arról, milyen célokat fogalmazhatunk meg ma Magyarországon az összetartozás erősítésének érdekében.
– Hogyan született meg bennetek az a döntés, hogy dokumentumfilmen dolgozzátok fel azt a témát, ami a magyarság számára máig feldolgozhatatlan?
– Az alapfelvetésünk az volt, hogy minél több Trianonról szóló alkotás születik, annál jobb. A Horthy-időszakot leszámítva még dalt sem írtak Trianonról és az oda vezető útról, ami a fiatalokat – az időseket nem kizárva természetesen – a saját nyelvükön képes megszólítani. Szerettük volna „felemelni a történelem szoknyáját”, hogy hazai és külföldi szakértőkkel belessünk alá.
– Mikor fogtatok neki az előkészületeknek?
– Három éve merült fel a gondolat, amikor a nővéremmel azon törtük a fejünket, hogy milyen ajándékot adjunk nagyapánk századik születésnapjára.
Aztán kitaláltuk, hogy felkutatjuk az 1919 novemberében megjelent összes létező újságot, és amikor azokat lapozgattuk, rádöbbentünk, hogy még annál is több minden történt a világban, mint amiről korábban tudomásunk volt. Szerettem volna minél jobban megérteni ezt az időszakot, és bemutatni azokat a hősöket is, például a balassagyarmati felkelőket, akiknek köszönhetően nem lett a hazánk még a mostaninál is kisebb. Noll-Batek Kristóf forgatókönyvíró társam formába öntötte a szöveget, Nahimi Boti, Starkbauer Csenge grafikusok megálmodtak rá egy képi világot, és ezzel párhuzamosan elkezdtük felvenni a történészekkel a kapcsolatot.
– Könnyű volt támogatókat találni?
– Kezdetben sok helyről elküldtek minket. Az utolsó utáni pillanatban végül összeálltak a csillagok: V. Németh Zsolt miniszteri biztos és Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója meglátták benne a lehetőségeket. Nekik köszönhető, hogy megvalósíthattuk a filmet.
– „A szívem dobogó kő, te vagy a király a hágón” – kinek a nevéhez fűződik a hip hop stílusban megalkotott főcímdal?
– Az erdélyi származású Schwarcz Ádámhoz, aki művésznevén Beton.Hofi. Őt kértük fel a főcímdal elkészítéséhez. Takács Zoltán Jappán csinálta a zenei alapot, amire Ádi írta a szöveget. Ám Meruk Marci kreatív producer is beletette a lelkét. Inspiráló születés volt, remélem, hogy a filmtől függetlenül is tetszeni fog az embereknek.
– Mucsi Zoltán Jászai Mari-díjas színművész lett a film narrátora. Dramaturgiai újítás, hogy a szövegre adott reakcióit időnként bevágjátok a filmbe. Ez tudatos rendezői döntés volt vagy hirtelen jött gondolat?
– Spontán ötlet volt. Amikor Mucsi Zoltánnal közösen elkezdtük írni a narráció végleges változatát, és felolvasta a szöveget, Meruk Marcell észrevette a reakcióit, és megkérdeztük a színművészt, mit szólna hozzá, ha felvennénk és megmutatnánk az érzelmeit. Azért izgalmas ez, mert olyan reakciói voltak, amiket egy átlagember is ad a tények ismeretében. Greksa Gábor rendező-operatőrnek, ha jól emlékszem, egy szót se kellett szólnia, Zoli csak csinálta, amitől ő az egyik legjobb élő magyar színész.
– A múltunkkal való szembesítés volt a fő célotok?
– Alapvetően igen, a személyes motivációm pedig az volt, hogy ez ne történjen meg még egyszer. Nagyon szeretem a történelmet, jogász vagyok, belém verték a tanulmányaim során, hogy a határok nem megmozdíthatatlanok. Ne higgyük, hogy nem lehetne a helyzet a mostaninál is sokkal rosszabb! A történelemben nincsenek állandó dolgok, mindez újra bekövetkezhet. Ez kell, hogy az emberek fejében rendben legyen!
Lehetünk konzervatívok vagy liberálisok, de bizonyos dolgokban muszáj lenne egyetértenünk, hiszen már csak annyian vagyunk lassan, mint egy kínai előváros. A magyarság összetartása nemzeti minimum kellene hogy legyen.
Persze közben a film edukatív is, de valójában arról szól, hogy ne úgy gondoljon egy 16-17 éves a történelemre, mint a Száray-Szász-féle könyvben olvasható unalmas fejezetek egyikére – bár én imádtam olvasni. Abból indultunk ki, hogy biztosan szívesebben megnézne valamit a témáról a Netflixen. A 21. században így lehet hatékonyan átadni az információt.
– Melyek lehetnek azok a racionális célok, amelyeket az összetartozás jegyében Magyarország kitűzhet?
– Politikai értelemben szerintem nem tudunk többet elérni, mint amit a kormány jelen helyzetben elért. Egyetlen dolgot lehet tenni, hogy elkezdünk szorosabban kötődni a határon túl élő magyarsághoz, ők pedig a szülőföldjükhöz. Ott maradnak, megpróbálnak gazdaságilag minél jobban megerősödni, és minél több gyereket vállalni. Budapestről nem lehet autonómiát kikövetelni, ez nem egy ajándék, amit csak úgy megkapunk, meg kell küzdenünk érte. Az, hogy ez a dokumentumfilm elkészülhetett, fontos, de csak egy porszem abban a küzdelemben, amit azért kell folytatni, hogy az anyaországi magyarok tisztában legyenek azzal, hogy nem lehet valakit 2021-ben diszkriminálni csak azért, mert magyar. Ezeket a pontokat meg kellene határoznunk, legalább magunknak, és ha a mi fejünkben rendben lesznek a dolgok, akkor van remény arra, hogy nem magyartalanodnak el a trianoni békediktátum aláírása előtt Magyarországhoz tartozó területek.
A film hétvégén (február 27–28) elérhető a „Hungarikumokkal a világ körül” YouTube-csatornán.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
