A szürke ruhás keresztény feminista: Slachta Margit
A keresztények sokszor elutasítják a feminizmust, különösen annak radikális, a férfiakban ellenséget látó ágát. Azonban a magyar női emancipációs küzdelmek kezdetén Slachta Margit (1884–1974) keresztény feminizmusnak nevezte az általa végzett szociális nővédelmi munkát. Slachta kivételes, ragyogó alakját a szocialista diktatúra éveiben tudatosan befeketítették, s talán mára jutottunk el odáig, hogy neve hallatán végre az első parlamenti képviselőnő és a béke elszánt védelmezője, az üldözött emberek segítője jut róla eszünkbe.
Slachta Margit
Hogyan lett egy kassai polgárlány „majdnem” apáca?
Apja lengyel nemesi családból származott, a Slachta szó a lengyel „nemes” szóból eredeztethető. Emigrációs éveiben gyakran használta a Nemes családnevet írói álnévként. Nomen est omen – mondhatjuk Slachta Margit nemes jellemére utalva.
Margit Kassán nőtt fel, polgári, kevéssé vallásos környezetben, akárcsak kortársa, Márai Sándor és későbbi rendtársa, Salkaházi Sára. A mélyen hívő, öntudatos lány német–francia–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Családja 1908-ban – egy húga kivételével – az Egyesült Államokba emigrált, miután apja felelőtlensége miatt elvesztette vagyonát és állását (a Kassai Takarékpénztár vezetője volt). A huszonnégy éves Margit már egy ideje munkáslányok patronálásával foglalkozott, s ekkor úgy döntött, hogy életét teljes egészében a keresztény szociális munkának szenteli. Feladta tanári állását, és az Országos Katolikus Nővédő Egyesület jóvoltából elvégzett Berlinben egy „munkásnő-titkári”tanfolyamot, majd Magyarországon az egyesület szociális tanfolyamának előadója lett.
Belépett a Farkas Edith által 1908-ban alapított Szociális Missziótársulatba, és annak legaktívabb tagja lett, a főnöknő jobbkeze.
Farkas Edith a kor karizmatikus asszony-alakja volt, Gárdonyi Géza „bibliás asszonynak” nevezte őt. Külföldi minták nyomán megszervezte a katolikus patronázst, amely a munkásnők védelmével, támogatásával foglalkozott. Ebből nőtt ki a Szociális Missziótársulat, amely nem apácarend volt, tagjai csak magánfogadalmat tettek, kék öltözéket viseltek. Ma az ilyen típusú közösségeket apostoli közösségnek nevezzük. Tagjai egyaránt otthonosan mozogtak az egyházi és világi közegben. Ez a helyzet nagyon megfelelt Slachtának, aki „Krisztus szerelmében” élt, miközben invenciózus szervező és vezető is volt egyszemélyben.
Slachta Margit 1900-ban, 16 éves korában
Hogyan lett egy „majdnem” apácából parlamenti képviselő?
Slachta Margit az első világháború alatt szociális nőiskolát szervezett, valamint a Szociális Missziótársulat lapjának szerkesztője volt. A Keresztény Nő lapcímet hamarosan felváltotta a Magyar Nő, amelynek alcíme mai szemmel is igen radikális: „A keresztény feminizmus lapja”. Fontosnak tartotta, hogy a konzervatívok ne engedjék át a nőkérdést kizárólag a baloldalnak, ezért használta bátran önmagára is a keresztény feminista meghatározást.
Margit mindig nyitott volt az emberi szenvedésre, a világháború pedig szinte ontotta az elszegényedett, beteg emberek tömegeit. Olyan módon akart segíteni rajtuk, hogy a rászorulók képessé váljanak az öngondoskodásra.
Így jutott el a szociális kérdéstől a politikáig.
A háború alatt a keresztényszocialista pártok tagja volt, majd 1918-ban megszervezte a Keresztény Női Tábort, amely a nők választójogáért, tanulási jogáért harcolt, miközben a család összetartozását, a hagyományos „nőies” foglalkozásokat preferálta. Értékrendjében idegenkedett tőle, mégis üdvözölte a Károlyi-kormányt, amiért megadta a lehetőséget, hogy a nők is választhatókká és választókká váltak. Emellett meggyőződéses legitimista volt, aki egy szép írásban búcsúztatta a királyságról lemondó IV. Károlyt és feleségét.
1919-ben Sir George Clerk, az antant megbízottja elé 35 000 nővel vonult fel – a román megszállók élesre töltött fegyvereinek árnyékában. „Megértést, igazságot, szabadságot kérünk!” – írta átnyújtott petíciójukban. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egység Pártja jelöltjeként a budapesti I. kerület képviselője lett.
Személyében az első nő ült be a magyar parlamentbe. Jellemző a korra, hogy az épületben ekkor nem volt női mosdó…
Slachta Margit beszédet mond a Budai Várban, a Szentháromság-szobor előtt
Egyes képviselőtársai igyekeztek ellehetetleníteni munkáját gúnyolódással, ízléstelen bekiabálásokkal. Slachtát azonban ez nem bátortalanította el, sőt, inkább felvillanyozta: huszonnyolc beszédet mondott, számos törvényjavaslatot nyújtott be, amelyek többsége szociális és nővédelmi kérdésekkel foglalkozott.
Hitte, hogy úgy igazságos, ha a női egyenjogúságot nemcsak az előnyöknél, hanem a hátrányoknál is érvényesítik. Ez késztette arra, hogy az árdrágító visszaélésekről szóló 1920-as törvény vitájában kemény szavakkal érvelt a botütéses büntetésmód mellett, sőt, javasolta annak kiterjesztését a nőkre is. Később belátta, hogy ez helytelen volt, mert az ilyen büntetésekkel súlyosan visszaélhettek volna a büntetők.
A „szürke testvérek” élén
Úgy érezte, parlamenti képviselőként tehet a legtöbbet a nőkért, a nehéz helyzetben élőkért. Emiatt konfliktusba került Farkas Edithtel, amikor 1922-ben parlament mandátuma lejárt, és újra szeretett volna indulni. A főnöknő nem fogadta el, hogy ilyen aktívan politizál. Különböztek politikai nézeteikben is, ráadásul mindketten vezetésre termettek. Slachtát és néhány társát 1923 májusában kizárták a Szociális Missziótársulatból. Ők azonban egy héten belül megalapították a Szociális Testvérek Társaságát, amely szintén apostoli közösség lett, jellegzetes szürke ruhájuk miatt „szürke testvéreknek” is nevezték őket.
1923-tól a Szociális Testvérek Társaságának vezetése, szervezése kötötte le idejét. Külföldön szerzett munkát a testvéreknek, hogy a társaság költségeit fedezni tudják. Ő maga is hosszú éveket dolgozott az Egyesült Államokban és Kanadában.
Köztéri karácsonyfák. Az Egyesült Államokban látta a városok közterein állított karácsonyfákat, és elhatározta, hogy Magyarországon is elterjeszti ezt a szokást. Budapesten 1927-ben tizenöt helyen állították fel a testvérekkel a „Mindenki Karácsonyfáját”. Ezután egészen 1947-ig évente állítottak karácsonyfákat, osztottak ajándékokat. 1944. december 24-én Slachta és néhány testvér a már körbezárt Budapesten egy teherautóra szerelt karácsonyfával járta a várost. Mivel semmi mást nem tudtak adni, karácsonyfagyertyát osztogattak. A jármű hangszórójából karácsonyi dalok szóltak, miközben bombázók húztak el fölöttük.
1937-ben megkezdte működését a Katolikus Női Szociális Képző, amelyben, mai szóval, szociális munkásokat képeztek. A harmincas években megalakította a Szentlélek Szövetséget, ennek újságjában, a Lélek Szavában több náciellenes írása is megjelent.
Keresztényként határozottan kiállt az antiszemitizmus és a nácizmus ellen.
A Szociális Testvérek Társasága 1936-ban.
A zsidótörvényeket elfogadhatatlanoknak tartotta, a munkaszolgálatra kötelezettek érdekében a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt. 1941-ben tiltakozott a kőrösmezei kitoloncolások ellen, 1942-ben hiába próbált tenni valamit a deportálásra ítélt szlovákiai zsidók érdekében. Nagyon megrázta a világi és az egyházi vezetők közömbössége.
„Mialatt a zsidó embertömegek jogfosztottan mindennek ki vannak szolgáltatva, és kétségbeesetten küzdenek, azalatt a keresztények tódulnak a templomokba, de nem nyújtanak védelmet a szerencsétlen kiszolgáltatottaknak, és buzgón szívják magukba a gyűlöletnek mérgét, melyet egy rendszeres és átgondolt propaganda maximális módon injekcióz beléjük. (…) Egészen felszántott lélekkel jöttem haza, szinte gyötör a lelkiismeret, hogy bűnrészes vagyok, amikor nem próbálok meg mindent, hogy ezt a romlást én is segítsem megakadályozni. (…) Azért akarok könyörögni, hogy kegyeskedjék a magyar püspöki kar tagjait annak megnyerni, hogy mint ilyen lépjenek akcióba ezen satanizmus ellen.”
Miután 1943 februárjában értesült róla, hogy Tiso Szlovákiájában a teljes „zsidótlanításra” készülnek, Rómába utazott, hogy rávegye XII. Piuszt a cselekvésre. Sikerrel járt. A pápa tiltakozásra utasította a szlovákiai püspököket, mire a deportálások elmaradtak. Húszezer ember menekült meg. Amikor Magyarországon is elkezdődött a zsidók fizikai üldözése, a szociális testvérek Thököly úti rendházában bújtatták többek között Heltai Jenőt, Gyarmati Fannit (Radnóti Miklós feleségét), Márkus Emília színésznőt, Rusznyák Jánost, az Akadémia későbbi elnökét, Vilt Tibor szobrászművészt.
A szociális testvérek mintegy ezer embert mentettek meg. Ennek az embermentő munkának a során halt vértanúhalált a Társaság emblematikus alakja, a mára boldoggá avatott Salkaházi Sára.
Az egyetlen „férfi” a Parlamentben
1945-ben, a háború utáni választásokon pártonkívüliként ismét bejutott a nemzetgyűlésbe. Ekkor a 409 megválasztott képviselőből 16 volt nő. Újjászervezte a Keresztény Női Tábort, amely 1947-ben – a választási csalások ellenére – négy mandátumot szerzett. Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen. Amikor a törvényt elfogadták, a kormánypárti képviselők örömükben elénekelték a Himnuszt, amit ő tüntetőleg ülve hallgatott végig. Ezért a mentelmi bizottság kétszer hat hónapra kitiltotta, és mentelmi jogát is felfüggesztette. Ezzel ért véget magyarországi politikusi pályája. Slachta később így vélekedett az esetről: „Nem jól tettem, hogy nem álltam föl, le kellett volna térdelnem.”
Rendkívül makacs volt, az elveihez, a hitéhez megalkuvás nélkül ragaszkodott. Néhány törekvését nem csupán a baloldali politikusok, de még a konzervatívok, sőt keresztények is anakronisztikusnak tartották. Ilyen volt például ragaszkodása a királysághoz. Következetes szovjetellenessége és antikommunizmusa is elszigetelte az egyre inkább balra tolódó politikai életben.
Noha ekkor már idős hölgy volt, egyre inkább kijutott neki a gúnyolódásokból, alpári megjegyzésekből.
Említett utolsó beszéde alatt a Magyar Dolgozók Pártjának fiatal főtitkárhelyettese, Marosán György így kiáltott közbe: „Vonulj kolostorba, Ofélia!” Azt is gyakran mondták róla, hogy az „egyetlen férfi a Parlamentben.”.
Száműzetésben
Egyre több egyházi személy került az államvédelem célkeresztjébe, Margit testvér is veszélybe került. Egy ideig bujkált, majd 1949. június 22-én éjjel húgával együtt Ausztriába szökött. Szeptember 16-án az Egyesült Államokba távozott. Dolgozott a Szabad Európa Rádióban is, Nemes Borbála álnéven. Újjászervezte a Szociális Testvérek Társaságát. 1951-ben a hazatérés reményében Bécsbe költözött, majd 1953-ban reményét vesztve végleg az Egyesült Államokban telepedett le. 1956-ban segítette az emigránsokat. A Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el Buffalóban, kilencvenéves korában, testileg-szellemileg megtörten.
Slachta Margit képviselő a 75. és 80. választókerület székháza előtt
Halála után, 1985-ben Izrael a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fát ültettek emlékére a Yad Vashem Intézet kertjében. 1995. március 15-én ő és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól; május 7-én a Magyar Köztársaság Bátorság-érdemjelében részesült. A Szociális Testvérek Társasága a Kárpát-medencében az egyik legnépesebb női szerzetesközösség.
A Parlamentben viszont a mai napig nincs szobra.
Reméljük, első köztéri szobra hamarosan elkészül Budapest XIV. kerületében.
Felhasznált irodalom:
Balogh Margit: Slachta Margit c. tanulmánya
Mona Ilona: Slachta Margit. Corvinus Kiadó, 1997.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
