A férjem Alzheimer-kóros lett…
Hogyan is kezdődött a betegség? Egyre lassabbnak és szétszórtabbnak láttam. Nagyon fáradt volt. Segíteni kellett a munkájában, mert nem érte utol magát. Ő, aki mindig a munkájának élt, most hiába igyekezett, feszült neki a feladatainak, csak töredéke sikerült. A közvetlen főnöke csak megállapította, hogy nem jól teljesít. Mennyire fontos lenne az egyenes kommunikáció, a rákérdezés a miértekre, és időt adni egymásnak! A mai teljesítménykényszeres, mindig produktív légkör nem igazán kedvez a szemlélődő, másokra türelemmel reflektáló, valódi párbeszédképes kapcsolatoknak. Milyen kár!
Kép: Unsplash
S mivel a feladatainak ellátásában egyre nagyobb bizonytalanság mutatkozott, oda jutottam el, hogy meg kell beszélni a helyzetet egy neurológussal. Ha csak kisebb zavarról van szó, ideje kijavítani, amit lehet. De nálunk sajnos az első teszt hozta a diagnózist. Már csak ki kellett zárni, hogy nem egyéb szervi elváltozás áll a tünetek mögött (rákos daganat, agyvérzés, stb..)
Alattomos ez a betegség, mert nem rögtön tűnik fel a belső zavar. Például rácsodálkoztam, hogy nincs tisztában az évszámmal. Nap mint nap írta a naplókat, és kezdetben ez egyáltalán nem tűnt fel. Amikor már tudtuk, hogy komoly probléma van, szembe ötlött, hogy egy hosszabb cselekvésfolyamatot egyedül nem tud végigvinni. Szakaszokban is segíteni kellett neki, hogy egy folyamatot a helyes sorrendben tudjon levezényelni.
Csak tanácsolni tudom azoknak, akik észreveszik társuk lassulását, bizonytalanságát, hogy érdemes idejében utánanézni az okoknak! Inkább legyen egy felesleges kör, mint sok-sok stressz a sikertelenségek miatt a munkában.
Most, hogy munkaképtelenségét megállapították, igyekszünk sok logikai, egyszerű játékot játszani. (Malom, dominó, amőba, területfoglaló, szóalkotó…) Multivitaminnal, memóriajavító táplálékkiegészítővel, orvos által felírt memóriajavítóval, mozgással igyekszünk karban tartani a meglévő képességeit.
Istennek hála, szelíd és együttműködő a párom, ez itt most nagyon fontos. Van betegségtudata, azt megérti, hogy mindaz a zavar, feszültség, amit korábban érzékelt, a betegség által okozott képességromlásból adódott. Így igyekszik türelemmel viselni.
A közös imádság, a sok-sok érték és öröm, amit eddigi életünkben átéltünk, most mindennapi hálaadássá lett. Új időszámításunk kezdődött. Minden nap kézzelfogható ajándék. Nincsenek hosszú távú tervek. A jelen nagyon megnyúlt. Reméljük, hogy még sokáig „ismertek” maradunk egymásnak!
Gyermekeink öröme, sikere, látogatása újabb örömforrás. Családunkért és közösségeinkért imádkozunk, s felajánljuk Istennek menetelésünket ezen a nehéz úton, hogy a közösségek valóban élők és családiasak legyenek, ahol minden tag otthon érezheti magát.
„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam, és befogadtatok engem, mezítelen voltam, és felöltöztettetek, beteg voltam, és meglátogattatok, fogságban voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,35-36)
Minden ember valahol otthon akar lenni. Otthon, ahol önmagáért szeretik!
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
