A világ első keresztény temploma is romba dőlt – „Mi jöhet még?”, kérdezik a szíriai túlélők
„Mi jöhet még ezután?” – kérdezték elcsukló hangon szír barátaim, amikor először tudtunk szót váltani a földrengés után. A félelem és a sokk azonban nem béníthatta meg a szíreket, akik professzionális nemzetközi mentőalakulatok segítségét nélkülözve láttak neki, hogy puszta kézzel és ósdi munkagépekkel szabadítsák ki a romok között rekedt honfitársaikat. A templomok és mecsetek zsúfolásig megteltek az otthonukat elvesztett, hozzátartozóikat kétségbe esve kereső emberekkel. Az ország kevésbé érintett városaiban, Tartuszban, Homszban és Damaszkuszban élők a közösségi médiában tették közzé, kik és hány családot tudnak befogadni.
A tíz évig tartó háborút Szíriában átvészelt 15 millió ember az alapvető szükségleteit sem tudja biztosítani, mert az Egyesült Államok és a vele szövetséges nyugati világ évek óta súlyos gazdasági szankciókkal bünteti a szír népet, miután a kormányzat távozását nem sikerült kikényszerítenie.
Naponta háromszor csupán egy-két órán keresztül van áram, fűtőolaj és gázolaj pedig csak fejadagban meghatározott mennyiségben kapható, és időszakosan a kenyérellátás is akadozik.
Amikor a földrengés két hét elteltével, február 20-án kisebb erősséggel és rövidebb ideig megismétlődött, az emberek pánikhangulatban rohantak ki a házakból, és aki tehette, autóban, sőt csomagtartóban aludt plédekbe burkolózva. Ami a közvetlen veszély elmúltával mindennél jobban mardossa a szírek lelkét, az a magukra hagyatottság, a világ közömbössége. Sokan úgy érzik, szenvedésük céltalan és vég nélküli.
A romok között élnek, így a legnagyobb szükség a lakhatás
Aleppó engedély nélkül beépített területein a földrengés egész lakónegyedeket tett a földdel egyenlővé. Azokban a városrészekben, ahol a keresztény lakosság koncentrálódik, a legnagyobb kár a régi, kőből és vasbeton szerkezet nélkül épült épületekben keletkezett. A város keresztény felekezetei egy 15 fős, mérnökökből álló bizottságot hoztak létre, amelynek feladata a templomok és a keresztény családok által lakott épületek állapotának ellenőrzése. A helyreállításokat a lehető leghamarabb meg kell kezdeni, mert az emberek nem élhetnek az utcán. A járványveszély is napról napra nő, hiszen a romok alatt rekedt holttestek kiemelése nagyon lassan történik.
A menedékhelyeken istentiszteleteket szerveznek, élelmiszert, takarókat és gyógyszereket osztanak, ám a készletek végesek. A térség országaiból, Irakból, Iránból, az Egyesült Arab Emírségekből és az észak-afrikai országokból érkeznek segélyek, ám egyelőre a biztonság megteremtése is lehetetlennek tűnik, az újjáépítés pedig még sokáig nem kezdődhet el. A hívek lelki támogatása is sürgető feladat. Nagyböjtben bibliai cönákulumokat – Szűz Mária személyét középpontba helyező imatalálkozókat – tartanak kisebb, közösségi formában, hogy egy lelkész vagy katekéta segítségével vigasztalást találjanak Isten Igéjében.
Szíria le van vágva az online pénzátutalási rendszerekről
Ami a Szíriával szembeni szankciók enyhítéséről szóló híreket illeti, a szírek szkeptikusak. Amint egy lelkész ismerősöm fogalmazott: „Mindenki a saját szemével láthatja, hogy mit jelentenek a Szíria elleni szankciók, és hogyan működnek.
Ha bárkitől azt kérem, hogy küldjön 10 eurós adományt az egyházmegye számlájára, hogy támogassa a karitatív munkákat, azonnal világossá válik, hogy a művelet lehetetlen, mert Szíria egyszerűen el van vágva a nemzetközi online rendszerektől, amelyeket a bankok és a pénzátutalási cégek használnak.
Ha Szíriát digitális alkalmazásokkal keresik az ilyen egyszerű tranzakciók lebonyolítására, azt látják, az ország ezeken az alkalmazásokon egyszerűen nem létezik”.
Aleppó görög ortodox érseksége fényképeket tett közzé a 2000 decemberében felszentelt székesegyházukban keletkezett károkról. Az Aleppói Görög Ortodox Főegyházmegye egyike az Antiókhiai Egyház 19 főegyházmegyéjének. A terület első keresztény közösségei a Krisztus keresztre feszítését követő első években alakultak, amint arról az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk. Az érsekséghez szíriai és törökországi közösségek is tartoznak. 2013 áprilisában, a háború idején Paul Jazidzsi görög ortodox és Gregorios Juhanna Ibrahim szír ortodox érseket együtt rabolták el dzsihadista milíciák. A két főpapról azóta nincs hír. A képek tanúsága szerint az Illés prófétáról elnevezett székesegyház romos állapotba került.
Egy generáció nőtt fel úgy, hogy csak pusztítást és halált látott
Szíriának a földrengés epicentrumától távolabb fekvő városaiban a keresztény közösségek gyűjtést szerveztek, a templomok és kolostorok ajtaja nyitva áll a menekültek előtt. Tony atya, a homszi jezsuita rendház kulturális központjának igazgatója szerint a háború és az iszlamisták rémtetteinek elszenvedése után a katasztrófa pszichológiai hatása felmérhetetlen. „A háborúból származó sebek még mindig nem gyógyultak be”, és most újból „a halál rémálma” veszi őket körül. A görögkatolikus melkita közösséget különösen megrázta Imad Dáher atya halála, aki ifjúsági lelkész volt Aleppóban.
Dáher atyát, aki a háború legsötétebb éveiben is szolgált a városban, a romok maguk alá temették, amikor az érseki rezidencia egy része összeomlott.
Homszban a jezsuiták konyhája jelenleg napi 700 adag ételt oszt a főleg Aleppóból érkezett muszlim és keresztény menekülteknek, ám a szükségletek folyamatosan nőnek. A kitelepítettek száma egyre magasabb, mivel egyre több épület bizonyul életveszélyesnek.
A világ legrégebbi keresztény templomában már nem lehet imádkozni
Antákia (Antakya, az egykori Antiókhia), a földrengés epicentrumához legközelebb eső török nagyváros Aleppótól csupán másfél órányi távolságra van. A selyemút nagy kereskedővárosa, az ókori Antiókhia az első században a világ harmadik legnagyobb metropolisza volt. Itt építette Péter apostol az első keresztény templomot, itt prédikált Barnabás és Pál Kr. u. 38-39-ben. Antiókhia Jeruzsálem után a korai kereszténység egyik központja, második szent városa lett. Jézus követőit először itt nevezték keresztényeknek. Az Antakya központjában élő keresztény arab közösségnek a februári pusztító földrengés előtt becslések szerint 1200 tagja volt.
Sertac Paul Bozkurt, az Antiókhiai Ortodox Egyház tanácsának tagja szerint a templom gyakorlatilag megsemmisült. Minden fala leomlott, nincs olyan állapotban, hogy imádkozni lehessen benne. „A közösségen eluralkodott a kétségbeesés. Nagy veszteségeink vannak. Körülbelül 30-35 embert vesztettünk el a gyülekezetből” – nyilatkozta a török keresztény férfi az Euronews-nak.
Antiókhia térségét a történelem során négyszer pusztította földrengés. Kr. e. 115-ben egy, a becslések szerint 7,5-ös erősségű földrengés 260 ezer ember halálát okozta. Kr. u. 525-ben egy másik földrengésben 250 ezer ember vesztette életét. 1872-ben a város egyharmada dőlt romba. A törökül Hatay-nak nevezett tartomány történelmét és kultúráját a török, arab, iszlám – szunnita, alevi, alavita –, keresztény – katolikus, ortodox, örmény – és zsidó hatások formálták. A város főként szír etnikumú keresztényei szertartásaikat arab nyelven végzik, és a Bibliát is arabul olvassák. Antiókhiában Pál apostol azt tanította, hogy a körülmetélkedés nem szükséges azon pogányok számára, akik Jézust akarják követni.
Pál apostol innen indult el missziós útjaira, amelyek végül a Római Birodalom legtávolabbi részein is elterjesztették a kereszténységet.
A mai Hatay 1516 után az oszmán birodalomban az „aleppói vilajet” része volt. Az első világháborút követő sèvres-i békeszerződés részeként a területet az új, francia fennhatóságú szír államnak ítélték. Kemal Atatürk azonban elutasította a döntést, és propagandakampányt indított, amely a terület Törökországhoz csatolását követelte, amint a francia mandátum 1935-ben lejárt. A törökök sikerrel jártak, és Hatayt 1939. július 23-án teljes egészében annektálták.
A közelkeleti keresztények a világ első Jézus-hívői között voltak
Az első keresztények antiókhiai gyülekezeti helyét lehetetlen pontosan meghatározni, de a hagyomány szerint a város felett található kis barlang lehet a világ legrégebbi temploma. A barlang átalakítása évszázadokon keresztül zajlott. A mai nevén Szent Péter-templomként ismert épület az Orontész (törökül Asi) folyó nyugati partján, a Staurin (Haç Dağı) hegy nyugati lábánál található. A város második és negyedik évszázad közötti terjeszkedésével lassan körülölelte a templomot, és az Agora is a szomszédságában kapott helyet. A bazilikát a világ első székesegyházaként ismerik el, és Szent XXIII. János pápa 1963-ban zarándokhellyé nyilvánította. Sertac Paul Bozkurt szerint a város megpróbálja megmenteni a templomot, ám ehhez nemzetközi összefogásra is szükségük van. „Ez az a hely, ahol a kereszténység megszületett. Ezért fordulunk a világ minden keresztényéhez, hogy segítsenek nekünk az antakyai templom újjáépítésében. Hosszú folyamat lesz, de újra össze fog gyűlni közösségünk ebben a templomban”.
A közelkeleti keresztények a világ első Krisztus-hívői közé tartoznak.
Hűségük és ellenállóképességük immár kétezer éve tanúskodik rendíthetetlen hitükről. Korunkban újra pusztítások áldozatai lettek, és tragédiák sorát szenvedi el a hajdani lélekszámának töredékére zsugorodott közösség.
Sorsuk és jövőjük végérvényesen és visszavonhatatlanul összefonódik az egész kereszténység és a belőle sarjadt nyugati civilizáció jövőjével.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a térség megsegítésére gyűjtést hirdetett, segíteni az adomanyozz.hu oldalon online átutalással vagy a 1350-es adományvonal hívásával lehet.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
