A szerelem egyszerre lehet méreg és orvosság – Enyedi Ildikó új filmje látványnak gyönyörű, lelki tápláléknak minőségi

Az alkotás majdnem három óra hosszú, de egyáltalán nem „erőltetett menet”, ugyanis minden jelenete fordulatot rejt, a szép képek mellett pedig a szereplők humoros-önironikus megszólalásai teszik még szerethetőbbé a filmet. Enyedi Ildikó és stábja rengeteg szereplővel és több helyszínen – Fóton, Hamburgban és Máltán – forgatott. A főszereplő Jakob Störr kapitányt Gijs Naber holland színész alakítja (ő korábban már szerepelt Csoma Sándor Casting című diplomafilmjében), feleségét, Lizzyt Léa Seydoux francia színésznő, a magyar színészek közül pedig Rujder Vivien és Hajduk Károly is feltűnik.

A történet az 1920-as években játszódik. Störr kapitány munkájának élő, becsületes férfi, aki hisz a világos, egyértelmű társadalmi szabályokban, a hűségben, a korrektségben és abban, hogy kontrollálni tudja önmagát és az érzéseit. Otthona a hajó, társa eleinte csak a végtelen tenger, a napsütés, a szél – ezek és a finom ételek jelentik számára a valóságot. Egy nap meglátja Lizzyt, az okos, kedves, titokzatos és jó humorú nőt, akit azonnal feleségül kér.

Ezzel elkezdődik Störr új élete, vagyis egyfajta macska-egér harc férj és feleség között.

Rév Marcell operatőr a filmet 35 mm-es filmre rögzítette, szemet gyönyörködtető képei – víz és a szárazföld, árnyék és fény, nyüzsgő város és a házaspár otthona – remekül erősítik azt a kétpólusú, végletes hangulatot, amelyet Störr a házasságában átélni kényszerül: hol halálosan féltékeny, hol bódultan szerelmes, hol szabad, hol pedig rab. Störr imponáló megjelenésével szemben Lizzy aprócska, törékeny, ugyanakkor szenvedélyes, kedves, titokzatos, az életet élvezni akaró teremtés. Gijs Naber a film feléig takarékosan bánik gesztusaival, apró jelekből precízen építi fel a karakterét, a második „félidőben” azonban eljut Léa Seydoux impulzív játékának szintjére. Ekkorra már Störrt marni kezdi a féltékenység, minden férfiben vetélytársat lát, s egy idő múltán elveti elveit: nem lesz fontos számára a testi hűség és a visszafogottság. A társasági életet oly nagyon szerető felesége kihozza belőle az állatot – újra és újra belesüpped az önmarcangolás mocsarába.

Az alkotók maximálisan törekedtek a korhűségre, a díszlet-és a jelmeztervezők munkája hibátlan, a zene pedig nemcsak az egyes jelenetek összekapcsolója, hanem a rendezői hatáskeltés fontos eleme: a drámai csúcspontokon rendszerint felhangzik a zongoramuzsika, a jazz és a tangó.

Közel 180 perc alatt a nézők rádöbbenhetnek, mennyire törékeny és sérülékeny is lehet egy férfi lelke, s hogy milyen színes, változatos eszköztárral képes egy nő újra és újra magához édesgetni a férjét, fenntartani a házasság lángját.

A Feleségem története erőteljes vizuális élményt, minőségi lelki táplálékot nyújt. Megmutatja, hogy a szerelem egyszerre lehet méreg és orvosság, s ha az ember szerelmes, akarva-akaratlanul is vállalja, hogy bolondot csinálnak belőle, hogy elhagyják, hogy kinevetik, hogy felültetik, s hogy esetleg kegyetlenek lesznek vele. A film főszereplői ezt az óriási kockázatot csak „módosult tudatállapotban”, vagyis szerelmesen képesek elviselni. Tudomásul veszik, amit már Shakespeare is hangsúlyozott a műveiben: a szerelem ősi érzés, ösztön, és a természet törvénye ellen küzdeni felesleges.