Örökbe fogadni Erdély árva műemlékeit – Zólya Levente régész a piski csata emlékhelyéről

– A helyszín az 1849. február 9-én lezajlott ütközet kapcsán került be a köztudatba, de ennél többet is jelent – mondja a szakember. – A Sztrigy folyó stratégiai jelentőségű hídjáért, s az ahhoz tartozó vámház és fogadó épületéért zajlott akkor a véres küzdelem. Erről az épületről pedig tudni kell, hogy Erdély, sőt Románia talán legrégibb vendéglátóhelye, amely az 1750-es években épült, s a 21. századig megtartotta ezt a jellegét. Arról is híres, hogy Bem apó a piski csata előtt megsebesült a szászvárosi ütközetben, és ebben a fogadóépületben amputálták a megsérült jobb keze egyik ujját.

– Amire ő a visszaemlékezések szerint csak annyit mondott a műtét felett sajnálkozóknak: „Minő komédia! Egy haszontalan ujjammal kevesebb van.” S máris a további csatákra terelte a szót. Na, de vissza a fogadóra: ez a mai napig ugyanaz az épület?    
– Átalakításokkal persze, de igen. A híddal együtt hányattatott sorsa volt: még a 18. században a román parasztfelkelés során felgyújtották, 1849-ben ágyúval lőtték, a világháborúkban tüzérségi és légi támadások érték mindkettőt. A több mint 400 négyzetméter alapterületű, L alakú épülethez kocsiszín és istállók tartoztak, ezeknek viszont már csak romjaik vannak. A közúti hídtól – amely a két háború között kerülhetett a mostani helyére – távolabb számos cölöpsor látszik a folyó medrében, három-négy nyomvonalon. Ezek között annak a régi hídnak az oszlopcsonkjai is ott vannak, amelyért Bemék harcoltak, de csak a fák évgyűrű-kutatásával lehetne megmondani, pontosan melyikek azok.

– Mielőtt rátérünk arra, hogy mi mindent terveznek itt kialakítani, még tisztázzuk: miért volt kulcsfontosságú a szabadságharcnak ez az ütközete, és kik vesztek oda azon a hideg téli napon?
– Az erdélyi népek szempontjából klasszikus össznépi csata volt: a magyar honvédségben is voltak székelyek, ahogy a császári oldalon is szászok, románok. A jelentősége azért volt döntő, mert Bem és a honvédsereg maradéka egy lépésre volt attól, hogy kiverjék őket Erdélyből. A vesztes csaták után rosszul állt a széna, alig volt ágyú, legénység.

Ha az osztrákok átjönnek a hídon, nem lett volna hol megállítani őket. A győzelem után viszont Bem tábornok gyakorlatilag végigkergette őket Erdélyen.

– Ráadásul február 9. egy hosszú nap, s maga a csata rendkívül fordulatos volt…
– A leírások alapján egész nap hullámzott a híd és a fogadó helyzete, lényegében háromszor is gazdát cseréltek. Kora reggeltől a sötétség beálltáig ment a harc, aminek a vége előtt pár órával még a Sztrigy bal partjára visszavetve álltak a honvédcsapatok, csak az utolsó pillanatban fordult a kocka, mert a császáriak lőszere elfogyott. Bemnek pedig volt még egy utolsó tartaléka Bethlen Gergely parancsnoksága alatt, őket vetette be, s őket követte a teljes honvédsereg elcsigázottan, kimerülten, hiszen előtte többször átgázoltak a megáradt Sztrigy folyón is.

Kép

Piski csata emlékhely: múlt - jelen - jövő

– A vége tehát hősies diadal. De mi történt azokkal, akik elestek a csatában?
– Sajnos szinte nincs is hivatalos forrás arról, hogy hol temették el őket. Összesen 600–800 fiatal halhatott aznap hősi halált, a sebesültekkel, foglyokkal együtt kb. 1500-an veszhettek oda. A helyi idősek visszaemlékezése szerint a falu szélén közös sírokba temették a halottakat. Tudom, hogy Böjte Csaba testvér is szeretné, ha az emlékparkban már a valódi nyughelyüknél emlékezhetnénk az elhunytakra, ehhez pedig régészeti munkára is szükség lehet. A Szent László Alapítvány a fogadó épületét és a csatatér másfél hektáros darabját is megvásárolta, ez a terület nagyjából egybeeshet azzal, ahol legalább részben ezek a tömegsírok vannak.

Nagy dolog volna megtalálni őket, és van is rá esély.

– A megvásárolt területen tehát a tervek szerint – anyagi forrástól és egyéb adminisztratív feltételektől függően – történelmi emlékparkot alakítanának ki. Pontosan mik az elképzelések?
– A régi fogadó helyén most is lenne egy vendéglátóegység, ahol meg lehetne enni egy gulyást vagy inni egy teát, de nem kimondott vendéglő. Ami ennél fontosabb: emlékszobákat alakítanánk ki mind a honvédeknek, mind a császári csapatoknak. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség támogatásával egy közel hat négyzetméteres terepasztal is létrejöhet, amely bemutatná a csatát. A fákkal teli emlékparkba kerülne az az 1889-ben felavatott Honvéd Emlékmű is, amelyet 1920 után leromboltak, s a darabjait a ‘90-es években Tóth János csernakeresztúri plébános gyűjtötte össze a helyi magyarok, gyerekek közreműködésével. Ezt az obeliszket 1999-ben a piski katolikus templom udvarán újra felállították, ám a plébános úr most felajánlotta nekünk, így visszakerülne a csatatérre. Az emlékpark építészeti koncepcióját Lázár Gyula építész-tervező dolgozta ki, de Pop Ana-Mária tervező is segít nekünk ebben.

– A Csaba testvér által is hirdetett közadakozáson túl milyen forrásokra számíthatnak?
– Az alapítványi forrásokon túl állami intézményekkel is tárgyalunk – főleg magyar oldalról nyilván, noha az adminisztratív dolgokban a románok sem elutasítók. A Magyarságkutató Intézettel is alakul az együttműködésünk, és a Miniszterelnök úr is a támogatásáról biztosított. Várjuk, hogy a bürokrácia útvesztőin túljutva megtörténhessen az első kapavágás, a többi pedig majd kialakul.

– Ön régészként korábban milyen lelőhelyeken dolgozott?
– Magyarországon az egri Dobó István Vármúzeum régésze voltam, Németországban is évekig dolgoztam, főleg a középkorral foglalkoztam. Székelykeresztúriként Erdélyben a Székelyföldön tevékenykedtem, majd tavaly nyáron Valkánynál, a hármashatár közelében tártunk fel egy több korszakon átívelő avar, honfoglaláskori, korakeresztény temetőt. Ez azért volt szakmailag különösen érdekes, mert az ilyeneknek csak egy része szokott előkerülni, ám most egy teljes, 200–240 síros temetőt találtunk. De mondhatom a keresdi Bethlen-kastélyt, Erdély egyik legnagyobb erődített várkastélyát is, amelynek felújításánál végzett kutatásaink azt is kiderítették, hogy az eddig 15. századinak gondolt kastély előzménye már az Árpád-korban is létezhetett…

Kép

Zólya Levente régész és az emlékhely látványterve

– A Szent László Alapítvánnyal a piski emlékhelyen kívül milyen projektjeik vannak még?

– A célunk főleg dél-erdélyi elhanyagolt, a köztudatból kikopott történelmi helyek felkarolása, visszahelyezése a ma embere számára is a térképre. Ennek a zászlóshajója Piski.

De emlékpark kialakításán dolgozunk Zajkányban, Hunyadi János vaskapui győzelme helyszínén, és Kenyérmezőn, Kinizsi és Báthory törökök felett aratott győzelme helyszínén is. Torockószentgyörgyön egy 18. századi ferences kolostort bízott az egyház a gondjainkra. A lényeg, hogy tető kerüljön rájuk, mert sok minden tönkrement az elmúlt 30 évben. Emlékszem kastélyokra, ahová még gimnazistaként vitt ki a történelemtanárom, s még be lehetett menni, tetőjük, szobáik voltak, most meg már csak a falaik állnak, ha egyáltalán…

– Nagy feladat, ugyanakkor szép élethivatás is lehet mindezek megmentésén fáradozni.
– Mindig is történelemmel szerettem volna foglalkozni, de csak az egyetemen csábított el a régészet. Szerencsés vagyok, mert a hobbim egyben a szakmám is. Persze most építészeti kérdésekkel is foglalkozom, a projektjeink kis puzzledarabkái nálam állnak össze. Csaba testvér pedig a mi munkánk motorja is, mert a fejébe vette, hogy Erdélyben nemcsak árva gyerekek, hanem árva műemlékek is vannak, és ennek a történelmi örökségnek a gondozására hoztuk létre a Szent László Alapítványt.

Aki támogatni szeretné az emlékpark létrehozását, az ebben a Facebook-bejegyzésben találja meg a tudnivalókat. A posztból az is kiderül: február 9-én 14 órától megemlékező imádságos összejövetelt is tartanak a helyszínen.