Ösztönlények tobzódnak emberkísérletekben, avagy mivé váltak a médiavetélkedők?

Annál is inkább, mert a műsor címe az: Milf Manor vagyis Szexi Anyukák Udvarháza (a milf szónak igen tapintatos fordítása az, hogy szexi, hiszen ez egy betűszó, ami annyit tesz: anya, akivel szívesen…szexelnék). A várakozást fess fiatalemberek érkezése tetőzi: egymással szemben állnak most már a romantikára szerződtetett felek a tengerparton. Egyik oldalon a negyvenes nők, másikon a húszas férfiak. És ekkor durran, aminek durrannia kell: merthogy az asszonyok saját fiaikkal néznek szembe.

A műsor ugyanis azt a csavart tette bele a formátumba, hogy idősebb nők egy szigeten nemcsak, hogy a saját fiuk korosztályával keverednek testi-lelki (v)iszonyba, hanem mindezt a fiuk társaságában teszik. Akik így végignézhetik, miként udvarol kortársuk édesanyjuknak… 

Van a nők között olyan, aki a döbbenettől elsírja magát. De a háttérszerződés minden eskünél jobban köti, így végigjátssza ezt az egészségesnek jóindulattal sem nevezhető sorozatot. 

Kép

A Milf Manor reality show néhány szereplője – Forrás: Profimedia – Red Dot

A 2023-ban sugárzott Milf Manor csak egyike volt az utóbbi idők médiavetélkedőinek. Ezt éppen Amerikában vetítették, egy másikat, amelyben egyik csoport a másikat tette megalázott szolgájává pedig Nagy-Britanniában. Persze, ha a vetélkedőiparba jobban belenézünk, ezek az emberi ösztönösséget, konformitást és megalázhatóságot gátlástalanul kihasználó műsorok már nem kivételesek. 

Olyan realityről is tudunk, ahol egy, a biológiai szüleit nem ismerő örökbefogadottnak kellett több apajelöltből kiválasztania a genetikai sajátot, és ha ez nem sikerült, akkor nagy nyereményt bukott, úgy, hogy a tévesen választott apa kaphatta a pénzt. Olyat pedig mi, magyarul is nézhetünk, amelyben celebritások válhatnak kiszolgáltatott ösztönlénnyé egy farmon vagy dzsungelben.  

Hogy átalakult a médiavetélkedő műfaja! – sóhajthatunk fel. Hol vannak már a műveltséggel felvértezett hétköznapi játékosok, akik nem a legutóbbi amerikai sikerfilm színészeinek nevével, hanem mondjuk egy disszertációnak is beillő, az ókori egyiptomi temetkezési szokásokat taglaló szóbeli elemzéssel nyertek falidíszt vagy hangszórót! 

Hol vannak már a gyorsan kapcsoló mindent tudók, akiket nézve nem rajtuk, hanem magunkon voltunk kénytelenek röhögni: hogy mennyire nem tudunk hozzájuk képest semmit. Akik nemcsak Madách nevét, hanem a műveit is ki tudták olvasni. 

Eltűnni látszanak az agyat próbára tevő versenyek, és helyükön, egyre terjeszkedve, sokasodnak az emberrel kísérletezők. A tudás helyébe az érzelmek, a szellem helyébe a mellek, a felkészültség helyébe a vágyak és vonzalmak, a nyeremény helyébe pedig a megaláztatás lép.  

És mi, nézők, szinte észrevétlenül válhatunk az empátia hiányára épülő játszmák mohó fogyasztóivá. Nézzük, amint emberek önmaguknál kevesebbé válnak, és a nézéssel önmagunknál kevesebbé válunk mi is. Kikapcsolódunk… az emberségből. Mondják, van olyan tudás, amely nem többé, hanem kevesebbé tesz. Az újfajta vetélkedők ilyesféle tanítást nyújtanak.  

Vagy ne legyünk ennyire sznobok? Mint az az ismerősöm, aki – mikor kérdeztem, nézi-e az egyik hangoskodó celeb reality-műsorát, rávágta, hogy nem, majd amikor idéztem a sztoriból, kijavított, hogy az nem is úgy volt?! Most, hogy a tavaszi szél már vizet áraszt, talán nem árt újra elgondolkodni azon, hogy amint a szerelemnek és vetélkedésnek, úgy a választásainknak és döntéseinknek is lehet méltósága.  

Ez az írás eredetileg a Képmás magazin 2024. márciusi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.