Ezért nem mindegy, milyen a bölcsőde! – A minőség védi a kicsiket az intézményes nevelés árnyoldalaitól

Mit tartasz fontosnak az ilyen kicsi babák, gyermekek közösségben való nevelésénél? Mire lehet és érdemes hangsúlyt fektetni ebben az életkorban?  

A kisgyermeknevelő elsődleges és legfontosabb feladata, hogy olyan légkört teremtsen a gyermekek körül, amelyben biztonságban érezhetik magukat. Ezt pedig nyugodt, összehangolt és megfelelő technikával végzett tevékenységek során, a gyermekek számára kellemes érintésekkel, a kommunikációján keresztül tudja megteremteni. Ilyen kicsi gyermekek esetében az intézményes nevelés alapvető célja, hogy – a szülővel partnerként együttműködve – biztos alapokat építsen ki a szokásrendszerek, az önállóság és a szocializálódás terén. Ez viszont csak akkor lehet eredményes, ha a gondozó felnőtt tekintettel van a gyermek egyéni sajátosságaira, fejlődésére, pillanatnyi pszichés és fizikai állapotára. Az is nagyon fontos, hogy a kicsiket ne siettessék az önállóságuk fejlesztésében, és hogy kellően bátorítsák őket a próbálkozásaikban. 

A szeparációs szorongás a kisgyermekkori fejlődés természetes velejárója. Bölcsődei keretek között hogyan lehet oldani az elszakadás okozta félelmeket?  

A szeparációs szorongás nyolc hónapos és kétéves kor között a legerőteljesebb, de ezek az érzések minden olyan helyzetben megjelenhetnek, amikor a gyermek a szülőktől való elválást éli meg. Ilyen például a bölcsődei beszoktatás időszaka, ami ezért is történik fokozatosan, a szülőkkel szoros együttműködésben. Az anya, az apa vagy más családtag jelenléte biztonságot ad, segíti a nevelő és a gyermek közti érzelmi kötődés kialakulását: ezzel a gyengéd átmenetet, az új környezethez való alkalmazkodást.  

Az a kisgyermek, akit egy már otthon helyesen kialakított napirend vesz körül, könnyebben fogadhatja el a változásokat.  

Hamarabb lehet képes arra, hogy „előre lássa” a rendszeresen ismétlődő, egymáshoz kapcsolódó eseményeket. Ez pedig az alkalmazkodását segíti elő, megalapozza és fokozza a biztonságérzetét.

Kép

Kép: Fekecs Bence

Nagyon megosztó kérdés, hogy kinek való a bölcsőde: egyes vélemények szerint van olyan gyerek, akit nem szabadna bölcsődébe adni, mert sérül a lelke, másoknak viszont kimondottan jót tehet a közösség már ilyen kicsi korban. Mi a véleményed erről? 

Erre a kérdésre a témában végzett kutatások tükrében válaszolnék. A vizsgálatok alapján az a kép rajzolódott ki, hogy a legtöbb negatív fejlődési velejáró – még jó minőségű kisgyermeknevelés esetén is – a csecsemőkori bölcsődei ellátások terén mutatkozik. Egy- és két–három éves kor között a minőségnek kiemelt szerepe van, ez védi a kisgyermeket a napközbeni ellátás árnyoldalaitól. Azt is megállapították, hogy bár a családi hatások jóval erősebbek az intézményes nevelésnél, utóbbi fejlesztő és hátráltató tényezőként is működhet. A jó minőségű kisgyermeknevelés viszont mind a hátrányos helyzetű, mind a jó kulturális és gazdasági helyzetű családok gyermekei esetében pozitív lehet. Ám a családok még a jó minőségű kisgyermeknevelés esetén is tapasztalhatnak a gyermeküknél viselkedési problémákat. A gyakorló kisgyermeknevelők és óvodapedagógusok szerint a közösségben való nevelés napi feszültsége otthon jön ki a gyerekeken. Ezek a negatívumok az ellátásban töltött idő hosszával halmozódnak, emiatt fontos – és a szülők figyelmét is felhívják rá –, hogy lehetőségükhöz mérten a lehető leghamarabb menjenek a gyermekükért.  

A rossz minőségű intézményes nevelés viszont nem tud a gyermekek előnyére válni a hátrányos helyzetűek esetében sem, sőt tovább ronthat a helyzeten – a vizsgálatok alapján az alacsony iskolázottságú szülők otthoni neveléséhez képest is. Amit viszont fontos kihangsúlyozni: hároméves kortól az óvodai nevelés pozitívumokat könyvelhet el magának. A bölcsődei szakma célja, hogy a kisgyermeknevelők minél jobb képzésben részesüljenek, az intézmények kiváló minőségét pedig a folyamatos módszertani és kormányhivatali ellenőrzések biztosítsák.  

Milyen jellegű hiányosságok esetén beszélhetünk rossz minőségű intézményes kisgyermeknevelésről? Mondasz példát? 

A gondozás során a gyermek kellemetlenségként éli meg, ha a nevelő hamar túl akar lenni az etetésen, pelenkázáson.  

Ahogyan azt is, ha a gondozási művelet nem örömforrás a felnőtt számára, hanem csak ismétlődő cselekvések sorozata, a nap egyik elviselni való eseménye.  

Ha a gyermek szükségleteit nem megfelelően elégítik ki, akkor a fizikai biztonságérzet hiánya gátlás alá vonja a természetes érdeklődését, nehezíti a környezetébe való beilleszkedést. Hasonló negatív hatása lehet a kicsikre a nevelők közti generációs különbségekből fakadó esetleges feszültségeknek, nézetkülönbségeknek. Eltérő nevelési elvek esetén a gyerekek nem is igazán tudják, mihez alkalmazkodjanak.  

A munkád részeként nap mint nap teszel ez ellen. Milyen keretek között, milyen feladatokat látsz el pontosan? 

 A mindennapokban a Kulturális és Innovációs Minisztérium Bölcsődékért Felelős Osztályán dolgozom. Alapvetően a bölcsődei nevelés, gondozás országos alapprogramját monitorozom, és módszertani anyagokat dolgozok ki a gyermekek napközbeni ellátása területén. Közreműködöm a kora gyermekkori intervencióval kapcsolatos feladatok ellátásában. Az osztály feladat- és hatáskörébe tartozó szakfeladatokhoz kapcsolódó – több tárcát, ágazatot, szakterületet érintő – programok és koncepciók kialakítását és végrehajtását is koordinálom. Szakmai, modellkísérleti programokat működtetek a Családbarát Magyarország Központtal együttműködésben, figyelemmel kísérem azok végrehajtását, szükség esetén részt veszek az ellenőrzésükben. Emellett a Schola Europa Akadémia nevű kisgyermekgondozó és -nevelő képzésben látok el oktatói tevékenységet immár negyedik éve.  

Kép

Kép: Fekecs Bence

Nemrég egy közösségi oldalt is elindítottál, ahol a kisgyermekkori neveléssel kapcsolatos hasznos tanácsokat, ismereteket osztasz meg. Ennek ki a célközönsége? 

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatójaként az érzelmi intelligencia játékkal történő fejlesztését választottam kutatási témámnak. Ebből adódóan az oldalamon elsősorban a játéktevékenység fejlődésével kapcsolatos témákat találnak az érdeklődők, és az a kora gyermekkorra összpontosít. Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy kizárólag szakmai, tudományosan megalapozott tartalmakat osztok meg itt, azokat is közérthetően: ezek a nem bonyolult szövegek bármilyen előképzettség nélkül is jól befogadhatók.  

 A célom segítséget nyújtani a legfeljebb hatéves gyermekek neveléséhez, fejlesztéséhez, fejlődésük és tanulásuk támogatásához. 

 Mindezek mellett babaúszással is foglalkozol. Mi az igazság: valóban őriznek az újszülöttek egyfajta képességet a víz alatti úszás terén? 

A búvárreflex nagyjából hét hónapos korig reflexszerűen zárja el a gyermek külső orrnyílásait és száját, ha az arcát víz éri, így nem tud vizet belélegezni. A babaúszás révén ez a reflex tovább megmarad, de ennek nincs sok értelme, mert az úszástanulásban kifejezetten akadályozó tényező lehet. Emiatt nálam a víz alá merítés nem kap nagy hangsúlyt. A foglalkozásaimon viszont az alapvető úszásnemek elsajátítása mellett nagyon fontosnak tartom a homogén, kor és képesség szerinti csoportok kialakítását, és igyekszem a gyerekek fejlődéséhez folyamatosan alkalmazkodva alakítani a feladatokat. Az óra célja minden egyes gyermek képességeinek maximális fejlesztése, nagy hangsúlyt helyezek a választás szabadságára, a lehetőségek felkínálására. 

Mi mindenre lehet jó a babaúszás? 

A babaúszó-foglalkozásokon fontos a vízben végzett szabad mozgás, a közös játék, a mondókázás, éneklés – utóbbiak nagy szerepet játszanak a beszédindításban, az idegrendszer és a memória fejlesztésében, a szókincs bővítésében. Mivel a víz lazítja az izmokat, a merev izomzattal rendelkező (spasztikus) kisgyermekeknek is segít.  

A babaúszás egyben a megfigyelés lehetősége is számomra: ily módon idejekorán kiszűrhetők az esetleges mozgás- és fejlődésbeli rendellenességek, illetve a figyelemzavar. A gyermeket ilyenkor megfelelő szakemberhez tudom irányítani.  

A vízhez szoktatás során nő a biztonságérzet, a gyerekek megtapasztalják a víz fizikai törvényszerűségeit, és kialakul a tudatosan szabályozott légzésük. Mindemellett a szülő-gyermek kapcsolatot is erősíti, amit szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül.