Főszerepben a teljesítmény

Noha jogi értelemben doppingolásról csak az 1900-as évek óta beszélünk, ez a tevékenység szinte egyidős az emberiséggel. A felkészülés időszakában már az ókori atléták is növelték a fehérjefogyasztásukat – például borjúhúst ettek –, a verseny idején pedig különféle növényi kivonatokat és gombákat fogyasztottak. A XIX. században a versenyzők alkoholt, koffeint, ópiumot és sztrichnint használtak teljesítményfokozásra. Utóbbi egy idegméreg, de rövid időre fokozza a vérkeringést. A XX. században betört erre a területre is a kémia és a gyógyszerészet, megjelentek azok az anyagok, amelyek a központi idegrendszerre, a vérkeringésre, a hormonális rendszerre gyakorolt hatásuk révén javították az izomműködést és a fizikai teljesítményt. Léteznek olyan anyagok is, amelyeknek a hatásosságáról már vannak adatok, de a nemzetközi doppingellenes ügynökség (WADA) még nem minősítette őket doppingszernek.

Billegő léc 

„Ebbe a körbe tartoznak az ekdiszteroidok, amelyek a spenótban is előfordulnak, és elősegítik az izomtömeg-növekedést. 

Ehhez persze irreálisan sok spenótot kell megenni, de mondhatjuk, hogy Popeye meséjének van alapja. 

Például, ha ezt az anyagot a spenótból kivonják és kapszulázzák, akkor a szedésével – ez elsősorban a volt szovjet tagállamokban gyakorlat – növelhető a sportteljesítmény” – mondja dr. Csupor Dezső farmakognóziai szakgyógyszerész, a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének vezetője, a PirulaKalauz portál alapítója. Az ekdiszteroidok már szerepelnek a WADA figyelőlistáján, ami azt jelenti, hogy egyrészt nézik, van-e olyan vizsgálat, amely a tényleges hatékonyságukat kimutatja, másrészt azt, hogy a levett doppingmintákban is követik az alkalmazásuk gyakoriságát, hogy hányan használnak azt tartalmazó szereket. Mindenképpen figyelmeztető jel, ha azt látják, hogy egyre többen. Ekdiszteroidokat egyébként nemcsak a spenót tartalmaz a növények közül, hanem például a disznóparéj is.

Nem elég a sejtés

Vannak egyéb hatóanyagok is, amelyek fokozhatják a sportteljesítményt, de azok még azt a szintet sem érik el, mint az ekdiszteroidok. „Használják ilyen célra például a céklalevet, az arginint és a kreatint, de esetükben a bizonyítékok vagy nagyon ellentmondóak, vagy a hatásuk nagyon mérsékelt. A céklaléből készült termékektől például azért várnak teljesítményfokozó hatást, mert tágítják az ereket, ezáltal pedig – elméletileg – javítják a véráramlást és az oxigénellátást, összességében az izomműködést. Ez jól hangzik, az értágító hatásra pedig van is bizonyíték, de az nem egyértelmű, hogy mindez ténylegesen is fokozza-e a teljesítményt. Vannak ugyanis kutatások, amelyek szerint igen, és vannak olyanok is, amelyek szerint nem” – mondja szakértőnk. Hasonló a helyzet az argininnal, amelyet elsősorban fehérjében gazdag ételek, így húsok és tejtermékek tartalmaznak, de megtalálható egyebek mellett a szójában és a búzacsírában is. A kreatin szintén ebbe a körbe tartozik, húsban és halakban fordul elő, kisebb mennyiségben pedig tartalmazza például a lencse és a borsó is. 

Ezt az anyagot elsősorban a testépítők és az erősportolók használják, ugyanis kimutatták róla, hogy fokozza az izomerőt és lassítja az izmok kimerülését. 

Ez a hatás azonban nem olyan jelentős, hogy érdemi teljesítményfokozást jelentsen, így doppingnak a kreatin sem számít. Hasonló a helyzet az L-karnitinnal, amely húsokban fordul elő, de termeli maga a szervezet is. Ennek pótlására annak lehet szüksége, aki nagyon intenzíven sportol, mivel az izomszövete így gyorsan elfogyasztja a belőle rendelkezésre álló mennyiséget. Viszont a teljesítményt ez az anyag sem fokozza.

Nagyító alatt

„Más a helyzet a koffeinnel, amiről a futóknál kimutatták, hogy élénkítő hatása révén, képes fokozni a csúcsteljesítményt. Például maratonnál vagy hosszabb versenyeknél elnyújtható vele az az időszak, amelyben a sportolók igazán gyorsan tudnak futni. A kapszulázott szódabikarbóna szintén hasznos lehet az élsportolóknak, mert csökkenti az intenzív izommunka miatt kialakuló acidózist, és az annak nyomán jelentkező izomlázat. Ennek, bár csekély, de van kimutatható teljesítményfokozó hatása” – mondja Csupor Dezső. Régi klasszikus a magnézium is, amely azért lehet jó hatású, mert segíti az izomgörcsök kialakulásának megelőzését. Ennél több viszont nem várható tőle, a teljesítményt a fogyasztása nem növeli, csak azt lehet vele elérni, hogy a magnéziumhiány az eredményt ne rontsa. Hasonló okok miatt a vaspótlásnak is van létjogosultsága, de csak akkor, ha arra kimutathatóan szükség van. Hasznosak az olyan antioxidáns vitaminok is, mint a C-vitamin és az E-vitamin. Ezeket azért érdemes fogyasztani, mert a sportolás ugyan egészséges, de oxidatív stresszt okoz, amelyet ezekkel lehet ellensúlyozni. Az élsportolóknak célzott fehérjepótlásra is szükségük van, de azt csak átgondoltan, dietetikussal egyeztetve lehet végezni, mert anélkül komoly kockázatai vannak, károsíthatja például a vesét. A túlterhelt ízületek regenerációját lehet segíteni porcvédőkkel. 

Gyakran használnak teljesítményfokozás reményében úgynevezett adaptogén gyógynövényeket – például ginszenget – is, amelyeknek a hatását régóta vizsgálják. Az ilyen növények a fizikai és pszichés stresszel szembeni ellenálló képességet fokozzák, emiatt gondolják róluk sokan azt, hogy javíthatják a sportteljesítményt. Ez logikus volna, ugyanakkor a klinikai vizsgálatok döntő többsége azt mutatja, hogy ilyen hatásuk nincs az adaptogéneknek. 

Ez a cikk a MOL-Új Európa Alapítvány szakmai támogatásával készült.