Cigi helyett festőecsetet adtak egymás kezébe – Hajléktalanok művészetterápiája a Máltai Tanulmányok legfrissebb számában

„Már az is óriási élmény volt, hogy megélhette, képes akár egy vonalat is húzni egy fehér lapra. Az alkalom előtt még kórházban feküdt ez a lakó, és bénulásos állapota miatt olyan kiszolgáltatott állapotban volt, hogy mosdatni, öltöztetni kellett. Elmondta, hogy nemrég még a kezét sem tudta megmozdítani, környezete segítségére szorult, s el sem hiszi, hogy most ő is képes aktivitásra, valamit létrehozni a saját kezével.” Ládonyi Zsuzsanna Visszaadott méltóság – művészetterápiával a hajléktalanokért című esszéjéből idéztünk, amely ennek a különleges mentálhigiénés programnak a tanulságait foglalja össze a Máltai Tanulmányok legfrissebb, 2024. évi első számában. 

Azt, hogy a lakhatással összefüggő kérdések mennyivel összetettebbek mondjuk a lakások négyzetméterárának alakulásánál, a kötetben helyet kapott esszék sokszínűsége is megmutatja. 

Ládonyi Zsuzsanna szociálpolitikus, coach, egyetemi docens például egy általa megálmodott, hajléktalanoknak indított komplex művészeti terápiás foglalkozássorozat tapasztalatait osztja meg. Az Otthonra találni a művészetben projekt az Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával valósulhatott meg Veszprémben, tavaly – megnyitva a lehetőséget arra, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Házának lakói művészetterápiás foglalkozásokon vegyenek részt. A foglalkozásokat Quirin Ágnes komplex művészeti terapeuta, grafikusművész vezette.

Magáról a folyamatról így vall Ládonyi Zsuzsanna, az ötletgazda: „A fehér lapra bármi felkerülhetett, sötét vagy vidám színek, formák; az alkotás szabad tere a felszabadulás lehetőségét nyújtotta minden résztvevő számára, teljesítményelvárás nélkül. A teljesítményorientált világunkban kudarcot valló résztvevők megtapasztalhatták a teljes elfogadást, a védelmet, amely elindította őket a belső gyógyulás útján.” 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Képzőművészeti alkotások sora született, amelyeket – az alkotási folyamatról készült fotókkal kiegészülve – több kiállításon is bemutattak az érdeklődő nagyközönségnek, találkozási lehetőséget biztosítva a társadalom peremére szorult otthontalanok és a többségi társadalom számára. Amint arra a tanulmány rávilágít, a projekt többféle jótékony hatást gyakorolt a résztvevők mindennapjaira: elsősorban azt, hogy ezúttal pozitív módon kerülhettek a figyelem középpontjába. 

A kiállításoknak köszönhetően megélhették, hogy ezúttal ők, a kiszolgáltatott emberek adhatnak valamit a többségi társadalom számára. 

A folyamat során a hajléktalanok közül többen is rátaláltak elfeledett képességeikre és erőforrásaikra, ebből önbizalmat meríthettek, és a külső kapcsolataik is javultak. 

Ahogyan azt a projektcsapat megfogalmazta a hitvallásában: „Minden ember értékes, s a művészet, az alkotás mindenki számára adott erőforrás. Célunk a művészet és a társadalmi felelősségvállalás összekapcsolása: felhívjuk mindenki figyelmét az alkotás felszabadító erejére, ami a társadalom peremén élők számára is elérhetővé válik a projektünk segítségével.”

A résztvevők a segítségre szoruló helyett alkotó, cselekvő szerepbe kerülhettek, ha csak átmenetileg is. Ládonyi Zsuzsanna rámutat, ez a személyiségükben megjelent pozitív identitáselem segítség lehet a megküzdésben. A projekt hozadékaként ráadásul – a szervezők előzetes elképzeléseit meghaladva – később többen munkához is jutottak, kilépve az eddig tapasztalt ördögi körből.