Így állíthatjuk meg a pillanatot, hogy egyensúlyba kerüljön a lelkünk
Az emberi személyiség kutatói gyakran tesznek különbséget elménk kétfajta működésmódja között. Amikor az aktív, cselekvő énünk jut szóhoz, akkor belemerülünk a tevékenységbe, átéljük az élményeket, együtt úszunk a történések áramlásával. Ha a szemlélődő üzemmódot kapcsoljuk be, akkor énünk sajátos kívülálló helyzetbe hozza magát. Aktivitás helyett megfigyel, értelmez, kilép a folyamból és a partról próbálja egészében látni, hogy mi is történik. Az egyik énünk „csinál” dolgokat, a másik „átéli” ezeket. Mindkettőre óriási szükségünk van – a kettő közötti kényes egyensúly megteremtése lelki egészségünk egyik legfontosabb záloga.
Kényes egyensúly
Ha nem lennénk képesek kilépni a szüntelenül áradó élmények sodrából, akkor előbb-utóbb magával ragadna az áradat. Mindennapjainkra gyakran ez a szinte mániás felhangoltság jellemző. A hétköznapi kifejezés erre a „pörgés”, sőt az „ezerrel pörgés”. De a pörgés (és a mánia) másik oldalán ott a kifáradás, a depresszió is. Az egyensúlyra ezért kényes a lelkünk, az aktivitás mellett igénye van a szemlélődésre is. Ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyes és szélsőséges mélypontokat, vissza kell olykor vennünk magasságokból is.
Olyan ez, mintha belső világunknak a távkapcsolóján ilyenkor megkeresnénk a „Pillanat, állj” gombot. Tegyük ezt meg bátran. Állítsuk meg belül a pillanatot, teremtünk teret, időt arra, hogy csak szemléljük a dolgainkat, átéljük az érzéseinket, rálássunk magunkra, a kapcsolatainkra, múltra, jelenre, talán a jövőre is. Lehetőség rengeteg van, az elv a fontos.
Írjunk például naplót, menjünk lelkigyakorlatra vagy önismereti csoportba. Beszélgessünk az érzéseinkről valakivel, aki szeret. Menjünk horgászni vagy kirándulni, üljünk ki egy rétre, parkba a fák alá. És ünnepeljünk kicsit, rövidet gyakran és nagyot néhanap. Ünnepeljünk úgy, hogy megálljon a pillanat (akár csak egy pillanatra), összetalálkozzunk önmagunkkal is, másokkal is, és egyensúlyba kerüljön a lelkünk.
Tipp: ellenőrző lista, ünnephez
Évfordulók, születésnapok, esküvők, díjak… Persze hogy legyen minden a helyén: torta, csokor, díszek, ajándék, beszédek – legyen meg minden, ami kell. De engedjük meg magunknak, hogy befelé is figyeljünk, és gyorsan fussuk át az alábbi listát, nem hiányzik-e még valami.
Kapcsolat és találkozás: Az ünnep értelme az, hogy találkozzunk egymással és önmagunkkal, a múltunkkal és a jelenünkkel. Ki ne maradjon!
Elvárásokat elengedni: A találkozáshoz nélkülözhetetlen, hogy azt lássuk, ami van – ahelyett, hogy görcsösen azt keresnénk, ami kellene.
Odafigyelés (mégis): Jó, rendben, ne görcsösen – de azért lötyögve, figyelmetlenül sem fog menni. Az ünneppel érdemes törődni, ápolni kell, mint egy növényt.
Hálaadás: Az ünnep másik értelme, hogy kimondjuk, megerősítsük magunkban és egymásban az örömet, a jót, azt, ami …
Ajándék: Az ünnep (és a találkozás, a törődés, a hála) ezért maga az ajándék. Minden más: ráadás.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
