„Annyit tanultam tőle, mint soha senkitől” – Kákosy Olívia parakarate-világbajnok nagy álma az olimpia

Koraszülöttség és következményei

Újpesten, a Kellner Ferenc Sportközpont egyik különálló épületénél járunk. A bejáratnál pavilontető, torii kapu, japán feliratok is jelzik: egy másik kultúrába érkezünk. Ez az UTE–Karate edzőterme, a dojo.

A cipőt belépés után le kell venni, ezt követeli meg az illem és a tisztelet – tudom meg Kákosy Olíviától, aki az előtérből a terembe lépve meg is hajol. A parakarate háromszoros Európa- és immár kétszeres világbajnoka itt tölti hétköznap estéit. A karatét követő közönség előtt biztosan nem ismeretlen a neve, hiszen ősszel Budapesten védte meg világbajnoki címét, sokan azonban akkor kaphatták fel a fejüket rá, amikor januárban az Év Sportolója Gálán az Év sportpillanata címért Vogel Somával és Szoboszlai Dominikkal volt versenyben. 
 
Olívia parakaratéban a K21-es kategóriában versenyez, vagyis tanulásban akadályozott. Azt, hogy pontosan mit jelent ez, édesanyja segít megérteni, noha – lánya kérése szerint – soha nincs ott az edzésein, de ezúttal kivételt tett. Olívia súlyos terhességi toxémia és méhlepényleválás miatt a 25. hétre született császármetszéssel. Mivel az anya és a baba vércsoportja „kicsapta” egymást, amit nem vettek időben észre az orvosok, vérmérgezést kapott. 

Mindkettőjüket újra kellett éleszteni, és teljes vércserén estek át.

Viszonylag korán látszott Olívián, hogy más, mint a többi gyerek. Szeretett egyedül lenni, sokat szorongott, kommunikációs nehézségei voltak a korosztályához képest, stresszlevezetésként pedig állandóan pakolt, takarított.

Óvodáskorában állapította meg róla a szakértői bizottság, hogy enyhén értelmi fogyatékos. Hiába készült több szakértői vélemény, a diagnózist csak akkor vették komolyan az intézmények, amikor iskolába ment. Matematikából és idegen nyelvekből – mivel az ezek megtanulásához szükséges logikai lépéseket nem tudja értelmezni és elsajátítani – fel van mentve, így a mai napig egyéni fejlesztésre szorul és jár is. Koncentrációja kiemelkedő, de bizonyos területeken nehezebben ért meg, tanul meg dolgokat. Ha valamiben elakad, hajlamos bepánikolni és teljesen összezavarodni. Egy tömegközlekedési helyzet is komoly gondot okozhat számára, ezért csak a jól ismert útvonalakon közlekedik egyedül.

Kiteljesedés a karatéban

A karatéban viszont biztonságos közegre lelt. Tizenöt éves volt, amikor Halász Attila karatemester meglátott benne valamit. Amikor először besétált a terembe, egyből megtetszett neki a sportág. A nyugalom, a környezet, a meditáció, a japán életmód és persze a versenyek. Körülbelül négy éve már Gasparik Kitti sensei (mester – a szerk.) vezetésével készül. A parakaratéban csak formagyakorlatot, katát, egy képzeletbeli ellenféllel szembeni küzdelmet lehet bemutatni, egymás elleni harc nincsen.
Olívia ép versenyzőtársaival edz együtt, és laikusként nehéz észrevenni, hogy bármi különbség lenne köztük. Ugyanakkor a sensei és tanítványa számára kiemelt koncentrációt igényel minden tanulási folyamat és gyakorlás, mivel a sportoló elakadás esetén azonnal segítséget és megerősítést igényel a továbblépéshez.

„A mozgásán látszik, hogy picit más, mint a többiek, de nagy előny, hogy velük edz. Húzzák egymást. Vannak fizikai nehézségei, ahogy megmozdul, ahogy befejez egy mozdulatot. 

Ami egy egészséges versenyzőnek természetes, az neki sokkal nagyobb erőfeszítést és koncentrációt igényel, például az egyensúly keresése és megtartása. 

Nincs meg az a könnyedsége, mint egészséges társainak. Nekik is szoktam mondani, hogy hiába nem látják rajta, Olíviának például egy pontos, összeszedett rúgás 580-szoros erőfeszítésébe telik” – magyarázza Gasparik Kitti, miközben zenére bemelegítenek. 

Rögtön feltűnik a köztük lévő szoros, igazán szeretetteljes edző–tanítvány kapcsolat. Hangsúlyozzák is, hogy egymást kiegészítve érik el a sikereket: a versenyeken és az életben is, hiszen Olívia a családja mellett elsősorban a mesterére támaszkodik. A versenyek előtt és alatt a mai napig nagyon izgul, ilyenkor teljesen be- és elzárkózik, csak az eredmény lebeg a szeme előtt. Ebben az állapotban mesterén kívül más nemigen tud hozzászólni.

Kép

Olívia egy versenyen – Fotó: Jani Martin

„Ne csak játszd el, érezd!”

A váratlan helyzetek ki tudják zökkenteni, ezért egy-egy megmérettetés előtt a sorsolástól kezdve a verseny forgatókönyvéig mindent alaposan leképeznek.
„Próbálok mindent kizárni, ebben Kitti sensei nagyon sokat segít, látja, hol vannak a határaim, és még azon is túlmegyünk. Mindketten harcos típusok vagyunk, mindenért megküzdünk, mindent kielemzünk. Sokat fejlődött a koncentrációm, a magabiztosságom, amióta együtt készülünk, ez egy Európa- vagy világbajnokságon nagyon fontos” – fogalmaz Olívia.

Miközben sorjáznak Kitti sensei vezényszavai – „Nincsen földnézés! Ne csak játszd el, érezd! Gyors–lassú, gyors–lassú!” –, Olívia arcán ugyanaz az eltökéltség látszik, mint a versenyeken készült képeken. 

Mindent belead a küzdőtéren, nem bánik csínján a harci kiáltásokkal sem. Az edzés végén, nyújtás közben önfeledten beszélget sporttársaival. 

Mint megtudom, a versenyek sok más mellett a kapcsolatok építése és a saját keretei közötti nyelvtanulás szempontjából is fontosak neki. A külföldi karatékákkal majdhogynem napi kapcsolatot tart. Szurkolnak egymásnak, és együtt örülnek a sikereknek – így volt ez az Év Sportolója Gála esetében is. 

„Még mindig dobog a szívem, ha erről kérdeznek”

„Meglepetés volt, amikor beválasztották a legjobb háromba a budapesti győzelmemet. Nagyon büszke voltam, még mindig dobog a szívem, ha erről kérdeznek. Nagyon izgultam az esemény előtt” – idézi fel a parakarate-bajnok.
„Ilyenkor nem alszik előtte egy hetet, utána meg kettőt” – teszi hozzá rögtön mosolyogva mestere.

A gálán az Év fogyatékos női sportolója kategóriában is majdnem dobogós lett. A negyedik helyen zárt, ami hatalmas teljesítmény, de a maximalizmusához mérten csalódott volt, mert számára csak a dobogó legfelső foka létezik. Egy-egy győzelem után azért megkönnyebbül. A budapesti vb-n egy óriási ordítással ünnepelt, az erről készült fotó bejárta a sajtót.
„Csodálatos volt, ilyenkor minden lepereg előttem, a sok munka, a sok feszültség kiszakadt – mondja, majd így folytatja: – A karate hatalmas előrelépést jelent az életemben. Mindegyik eredményemre nagyon büszke vagyok, mindegyikből tudok tanulni.”

A következő állomás a zadari Európa-bajnokság, ahol májusban címet védene. Nagy álma pedig a paralimpia. Tokióban a karate kísérleti jelleggel bekerült a programba, de paralimpián még sohasem szerepelt. Ennek ellenére van rá esély, hogy ez változzon, a sensei is nagyon bizakodó.
„Olyan fiatal, hogy még akár négy olimpiát is ki tudunk várni. A karate közegében annyira magabiztos, hogy ezt neki sohasem szabad abbahagynia.” 

„Olyan elfogadó, mint senki az égvilágon, akit ismerek. Pozitív, jóhiszemű. Annyit tanultam tőle, mint soha senkitől” – jellemzi tanítványát Gasparik Kitti.

Kép

Kákosy Olívia edzőjével, Gasparik Kittivel a 2023 márciusi karate EB-n – Fotó forrása: Magyar Karate Szakszövetség Facebook-oldala

„Megnyílok az emberek előtt”

A 22 éves sportolót általában a koránál jóval fiatalabbnak nézik, viszont azt, hogy enyhén értelmi fogyatékos, nem szokták észrevenni. „Nem leplezem, nem szégyellem, aki vagyok. Megnyílok az emberek előtt, nem szoktam semmit titkolni” – mondja.
Édesanyja szerint akaratlanul is a középpontban van azért, mert mindenkinek segít, különösen az idősebb korosztályt helyezi előtérbe. „Csupa szív kislány, nagyon empatikus egy vadidegennel szemben is” – fogalmaz. Nemrég külön lakásba költözött, most az önálló élet lépéseit tanulja. A korábbi speciális iskolák után jelenleg egy egészségügyi szakközépiskolában ápoló szakra jár, valamint az érettségire készül. Az kérdés, hogy tanulásban akadályozottként sikerülhet-e neki a vizsga, az viszont nem, hogy mindent belead céljai elérésébe.
 
Mindemellett kórházakban tölti a gyakorlati idejét, ahol, ha éppen nem adnak neki feladatot, beszélget, kártyázik az idős betegekkel, mert neki ők a „cukik”. Hozzá is teszi gyorsan, hogy nagyon szívesen dolgozna idősek otthonában, de a legnagyobb vágya – mi más is lehetne – az, hogy a Testnevelési Egyetemen edzői képesítést szerezzen. És bárkit, aki tőle szeretné megtanulni, karatéra oktasson.