Így tartsd életben a mikulásvirágodat – 5+1 tipp, hogy ne csak a karácsonyt élje túl

Őszinte leszek, eddig akárhányszor mikulásvirágot kaptam vagy vettem magamnak, soha nem sikerült néhány hétnél tovább életben tartanom. Pontosabban egyetlen kivétellel, de szerintem akkor is csak azért bírhatta ki szegény karácsonyig, mert a november végi születésnapomra kaptam ajándékba Apuéktól. Így, az ünnepek közeledtével – amikor a boltokat, virágárusokat rendre elárasztják ezek az impozáns növények – csak sóhajtottam egy nagyot, és inkább félrenéztem, mielőtt egy újabb „áldozatot” kaparintottam volna a kezeim közé. Idén viszont elhatároztam, hogy megtanulom a gondozását. A jó hír az, hogy még a magamfajta, „botcsinálta” szobakertész számára is sokat segíthetnek azok az alább részletezett tippek, amelyek betartásával a mikulásvirágunk túlélési esélyeit növelhetjük. De előtte jöjjön egy kis történelem!

Messziről jött
Bár Európában jellemzően a téli időszakhoz kötődik, a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) valójában egy Mexikóban őshonos, trópusi növény. Eredeti hazájában akár három–négy méter magasra is megnőhet, mi viszont ennél jóval kisebb méretben találkozhatunk vele. Az azték kultúrában a lelki tisztaságot jelképezte, és nagy becsben tartották: vörös leveleiből az indiánok festéket készítettek. Az európai köztudatba a 16–17. század táján, a nagy földrajzi felfedezések idején került. A poinsettia néven is ismert növény egy Joel Roberts Poinsett nevű diplomatáról (és amatőr kertészről) kapta a nevét, aki Mexikóban szolgált nagykövetként: onnan vitte haza magával a dísznövényt az Egyesült Államokba. Poinsett 1851. december 12-én hunyt el. Rá egy évre az Egyesült Államok Kongresszusa „a mikulásvirág napjának” nyilvánította a halála évfordulóját, amelyen sokan ezt a virágot ajándékozzák szeretteiknek. Az élénkvörös, rózsaszín, lazacrózsaszín, sárga vagy fehér árnyalatokban is pompázó növény másik érdekessége, hogy a jellegzetes, színes levelei valójában nem szirmok, hanem úgynevezett fellevelek. Apró, gyöngyszerű, sárga virágai ezek között bújnak meg.

Erre az öt dologra figyelj, hogy a mikulásvirágod sokáig szép maradjon!

A kulcs a jó választás

Akár magunknak, akár ajándékba szánjuk, mindenképpen egészséges növényt válasszunk. Ehhez viszont elkerülhetetlen, hogy meg tudjuk különbözteti az ép példányokat a kevésbé egészségesektől. 

Érdemes megvizsgálnunk a levelek színét, és eleve az élénk színűek között keresgélnünk.

(Intő jel lehet például az, ha a virágüzletben egy huzatos helyen lelünk rá, az ilyen körülmény már ott is sokat rongálhat a növényen.)
Nézzük meg azt is, nem látunk-e rajta sérülést: például törést a száron vagy a felleveleken. Emellett figyeljünk az alsóbb levelekre is, hogy lehetőleg azok is épek legyenek. A víz mennyiségét könnyen ellenőrizhetjük azzal, ha felemeljük a virágot, s amennyiben nagyon könnyűnek vagy feltűnően nehéznek érezzük azt, kerüljük el a vásárlást.

Hazafelé is vigyázzunk rá

Az sem mindegy, hogy a mikulásvirágot milyen körülmények között szállítjuk az otthonunkba. Nagy hidegben fontos, hogy alaposan csomagoljuk be, nehogy megfázzon. Hazaérkezés után viszont hagyjuk egy kicsit akklimatizálódni, lehetőleg egy világos, nem túl meleg helyen. A fűtött helyiségben pedig bontsuk ki a csomagolásból, különben sárgulni kezdhetnek a levelei, ami a lehullásukhoz is vezethet. Célszerű cserepestül egy nem túl mély tálkára helyeznünk, amit öntözés után nem árt rendszeresen lecsöpögtetni.

Kép

Kép: Rawpixel

Szórt fényben helyezzük el, a temperált hőmérsékletet kedveli

A mikulásvirág világos helyen érzi jól magát, de ügyeljünk arra, hogy ne tegyük ki közvetlen napfénynek, mert az károsíthatja a leveleket. Keressünk egy olyan helyet az otthonunkban, például ablak közelében, ahol naponta legfeljebb hatórányi fényt kap, de az is fontos, hogy a levelei soha ne érjenek hozzá az üveghez. 

A poinsettia a hidegre, a túlságosan magas hőmérsékletre, a száraz levegőre és a huzatra egyaránt érzékeny. 

Fontos, hogy ne helyezzük fűtőtest közelébe vagy ablakba, ahol huzat érheti. Az ideális hőmérséklet számára 15 és 22 fok között mozog.

Az öntözés a legtrükkösebb

Öntözni általában három–hét naponta javasolt, ezen belül is akkor, amikor a földje száraz tapintásúnak tűnik. Arra viszont vigyázzunk, nehogy túlöntözzük, a sok nedvesség gyökérbetegségekhez és levélhulláshoz vezethet. A szakértő szerint próbálkozhatunk jégkockákkal is, így a víz biztos, hogy lassan fog felszívódni a földjébe. Mindenképp olyan tálkát tegyünk alá, amin elvezető lyukak vannak, hogy a felesleges víz távozhasson. Soha ne a növény leveleit, hanem csak a földjét locsoljuk, máskülönben foltosodásnak indulhatnak. A május közepétől novemberig tartó időszakban és a virágzás alatt öntözzük többször, a virágzás utáni pihenőidőben pedig inkább kevesebbszer. Júniustól októberig érdemes kéthetente tápoldatozni is.

Ezek a leggyakoribb kártevői

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a mikulásvirág nagyon érzékeny a nem megfelelő tartási körülményekre, emellett néhány jellemző kártevője is ismert: például a fehérlegyek és a levéltetvek. Olyan betegségekre is fogékony lehet, mint a lisztharmat, amely levéltorzulást és gyökérrothadást okozhat. Ha a leveleken foltok, ráncok jelennek meg, vagy a növény szára meggörbült, akkor a mikulásvirágot vírusos betegségek támadták meg, sajnos ilyenkor már nem tudjuk megmenteni.

A mikulásvirág a kutyatejfélék családjába tartozik. Tejszerű nedve enyhén mérgező, allergia tüneteit okozhatja. Erre akkor kell odafigyelni, amikor tavasszal kb. 15 centisre visszavágjuk, olyankor használjunk kesztyűt.

Kép

mikulásvirág sövény – Forrás: Flickr/Kahunapule Michael

Hogyan bírjuk rá színes levelek hajtására?

A karácsony előtt vásárolt mikulásvirág, ha jól tartjuk, általában februárig hozza virágait, áprilisig pedig megtartja színes felleveleit. Utána két hónap pihenőidőre van szüksége, ilyenkor a levelei egy része lehullik; tartsuk hűvös helyen, vágjuk vissza kb. 15 centisre, és csak ritkán locsoljuk, ha a földje kiszárad.
Júniustól viszont felébred, nyáron új leveleket hoz, ilyenkor már gyakrabban kell locsolni, tápoldatozni is érdemes. 

Ősszel indulhat a virágzásra és színes levelek hozására „biztatás”: ehhez szüksége van naponta 12 óra teljes sötétségre. Ez indítja be a rügyképződést. 

Olyan szobában helyezzük el, amely nappal világos, este viszont egyáltalán nincs megvilágítva. Ezt helyettesíthetjük letakarással: szeptembertől takarjuk le a növényt sötétedéstől reggelig egy kartondobozzal. Így nem fogja zavarni a villanykapcsolgatás. A virágbimbók kifejlődését követően már nincs szüksége a teljes, éjszakai sötétségre, letakarása ilyenkor már felesleges.