Lelkipásztor a TikTok-on – „Párbeszédre van szükség, nem kinyilatkoztató módon megmondani a tutit”

Milyen emlékeid vannak a lelkipásztori szolgálatod kezdeteiről?

Amikor Kistarcsára költöztünk, a feleségemmel az érdeklődőket kötetlen beszélgetésre hívtuk a Bibliáról. Idővel a kis csapat önálló közösséggé nőtte ki magát, és kb. 30 fővel elkezdtük a vasárnapi istentiszteleteket. Nyolc évet töltöttem a Golgota Gyülekezet helyi közösségével, amelyet idén szeptemberben adtam át az új lelkipásztornak. 

Ekkor fordultál a közösségi média felé? 

Az online kommunikációt a gyülekezetplántálás éveiben is aktívan használtuk, de az átadással párhuzamosan ráébredtem, hogy ez egy nagyobb nyitott kapu, mint gondoltam. Tavaly szeptemberben kíváncsiságból letöltöttem a TikTok-ot, mert hallottam, hogy a fiatalok körében népszerű. Megnyitottam, aztán gyorsan be is zártam, mert ez volt az első platform, amelyről úgy éreztem, hogy „túlkoros” vagyok hozzá. Végül adtam magamnak egy esélyt: egy húsznapos kihívást. 

Úgy voltam vele, hogy nincs sok időm, de amikor a gyerekeket reggel elviszem a suliba, akkor félreállok a parkolóba, és fölveszek egy rövid videót. Feltöltöttem, és vártam a hatást. 

Milyen fogadtatásra találtál?

Nagyon egyszerű videókat készítettem, általában a Biblia alkalmazás napi versei alapján mondtam rövid bátorítást. Magam is meglepődtem, mennyi komment és személyes üzenet érkezett. A visszajelzésekben sok, a keresztény hittel kapcsolatos kérdés vetődött fel – például miért engedi meg Isten a szenvedést –, ezért elkezdtem sorban megválaszolni őket. Harmadik irányként a világban zajló aktuális eseményekről szólaltam meg, keresztény szemüvegen keresztül, a gondolkodtatás céljával. 

Napjainkban úgy tűnik, szinte mindenütt a negatív hozzászólások vannak túlsúlyban. Neked mi a tapasztalatod? 

Valóban rengeteg a keserű komment. Alapvetően negatív az egyházakkal szembeni beállítottság. Az intézményekbe vetett bizalom csökken; az emberek hiteles személyeket keresnek, akikben megbíznak. 

Melyik korosztály a legfogékonyabb a videóidra?

A statisztikám szerint a 25–34 éves korosztály a legfőbb bázis, utána jön a 25 év alatti és a 34 év feletti, de a 60+ is látszik a grafikonon. Az internetnek kiegyenlítő szerepe van. Most már a TikTok felületén is kezdenek megjelenni az idősebb generációk. 

Kiket szeretnél elsősorban megszólítani?

Most a fiatalabb generációra fókuszálok. Nemrég volt az életemben egy fordulópont, amikor megértettem, hogy 36 évesen már nem a legfiatalabb korosztályhoz tartozom. Azokat kell segítenünk, akik utánunk jönnek. Ezért is nyitottam a TikTok irányába. Én is érintett vagyok a gyermekeim által, és szeretném látni, hogyan virágzik ki az életük. 

Kép

Attila és családja – Fotó: Nyári Eszter Anna

Hogy látod, ma mire van leginkább szükségük?

Magyarországon sok a reményvesztett ember, akik kilátástalannak látják a jövőt, párkapcsolati nehézségekkel, betegséggel vagy éppen traumák feldolgozásával küzdenek, ezért – mint egy falat kenyér – kell a bátorítás, a pozitív szemlélet. Mi a gyülekezetben olyan közösség próbáltunk lenni, hogy bárki, aki bejön az utcáról, otthon érezhesse magát, és úgy álljon fel egy istentisztelet után, hogy van kedve, motivációja nekikezdeni a következő hétnek. Nem mázsás súlyokat akarunk az emberekre tenni, hanem inkább levenni róluk, és reményt adni. Mindenki mással küzd, de az Ige mindenkihez egyformán szól.

Az internetes kapcsolattartást sokan személytelennek érzik. Te milyen potenciált látsz benne? 

Az egész közösségi médiás szolgálat egy frusztrációból fakadt: rájöttem, hogy valamilyen szinten buborékban éltem. 

Keveset tudtam arról, hogy aki az istentiszteleten a tizedik sorban ül, valójában milyen problémákkal küzd a hétköznapokban, hova tér vissza az istentisztelet után. 

A prédikációk sokszor teljesen másról szólnak, mint ami például egy fiatalt foglalkoztat: hogy döntsön, kire hallgasson, milyen foglalkozást válasszon, bűn-e a tetoválás, vagy Isten megbocsát-e egy abortusz után. Rengeteg ilyen üzenetet kaptam, ezért nemcsak vasárnap, hanem az egész hét folyamán igyekszem virtuálisan mellettük lenni. Egyszerűen, személyesen, az élet gyakorlati dolgaira fókuszálva. Ha már valaki belép egy gyülekezetbe, akkor a közösség fantasztikus munkát végez abban, hogy felkarolja, befogadja. Viszont sok ember magától nem jut el idáig. Ezért próbálok a gyülekezet kinyújtott karjává válni. 

Egyre több időt töltünk az online térben. Érdemes a fogyasztási szokásokhoz alkalmazkodni ahelyett, hogy inkább kivonnánk onnan a fiatalokat?

Egy ismerősöm fogalmazta meg, hogy az emberek így is, úgy is a kezükben tartják a telefonjukat. Azt nem tudjuk befolyásolni, hogy ne fogyasszanak annyi tartalmat. A kérdés csak az, hogy ebből a tortából, ami az összfelhasználási idő, mekkora szeletet tudunk együtt kihasítani Jézus ügyének, hogy valami pozitívat, előremutatót, életet adót fogadjanak be, és ne a szennyet. Időnként megkapom, hogy csak agymosás, amit csinálunk. Erre általában az a válaszom, hogy amennyi szenny ömlik ránk, nem is árt egy kis tisztítás.

Mi lehet a TikTok varázsa azon túl, hogy felpörgetett mindennapjainkba nem férnek hosszú beszédek?

Furcsamód előnyben részesíti az egyszerű tartalmakat, amelyek nem menő stúdiókban, drága kamerákkal készülnek, csilivili módon és magas produkciós értékkel, hanem mondjuk valaki megy az utcán, beszél, és még az egy szál telefon is mozog a kezében. Ez egy ígéretes, sallangmentes generációt feltételez. Egyből leveszik, ha valaki leereszkedve beszél hozzájuk, bratyizni akar velük, vagy azért használ szlenget, hogy emiatt tűnjön fiatalosnak. Ha nem bíznak benned, hiába mondasz bármit. 

Szerintem ez az egész influenszer iparág arra épül, hogy a tartalomkészítők bizalmi kapcsolatot építsenek a követőtáborukkal. Ugyanakkor a nézők gyorsan dobják az embert, ha megtörik ez a bizalom. 

Azt gondolom, teljesen őszintén kell felvállalni magunkat, és nem megjátszva kommunikálni. Akik nagyon sarkos véleményt fogalmaznak meg, elidegenítik a fiatalokat. Nem azért, mert van véleményük, hanem ahogyan prezentálják azt. Párbeszédre van szükség, nem kinyilatkoztató módon megmondani a tutit. 

Kép

A keresztény influenszer felvétel közben – Forrás: Nyári Attila

Vannak személyes történeteid, amelyek azt igazolják, hogy ez járható út? 

Akkor mondtam ki, hogy tényleg működik, amikor a videóim hatására nyolc hús-vér ember jelentkezett felnőtt bemerítésre (keresztelés – a szerk.), és ott álltak előttem, személyesen. Volt, aki húsz éve nem járt gyülekezetbe, mert csalódott. Volt, akinek nem sokkal korábban még érintetlenül állt a polcán a Biblia. Volt, akinél tavaly diagnosztizáltak rákot, és akkor fordult Isten felé, az interneten keresztül. Egy fiatal lány a szülei csúnya válása után kereste Istent, és hol máshol tette volna ezt, mint a TikTok-on. 

Egy év áll mögötted a közösségi médiában. Mik a terveid a közeljövőben?

Abszolút tesztként kezdtem, de úgy érzem, hogy nagy és ígéretes kapu nyílt meg előttem. Nem tudom, meddig lesz nyitva, de hajt a felelősség, hogy sokkal több energiát szenteljek rá. Elkezdtem egy csapatot építeni, mert így sokkal több emberhez eljutunk, és más tartalomkészítőknek is segítünk az elindulásban. Most minden hétköznap jelentkezem egy-egy TikTok-videóval, de januárban indul a YouTube csatornánk is Biblia elvitelre névvel, ami hosszabb témákra is lehetőséget ad majd. A terveim azt célozzák, hogy minél több embernek segíthessek abban, hogy a hétköznapokban Istennel járjanak, mert szerintem ez a teljes élet kulcsa.

Másokért éled a hivatásod, de te mit profitálsz ebből? 

Akik bekapcsolódnak Isten munkájába, megtapasztalják, hogy Isten szeretetének csatornáivá válnak az emberek felé, és ebből maguk is épülnek. Isten ajándéka, hogy nemcsak szolgálunk a végsőkig és kimerülünk, hanem a szolgálat újra is tölti a tartályainkat. Azt élem meg, hogy engem is energizál.