Lackfi János: Paplanhuzat – #Jóéjtpuszi
„Nem mondja, hogy fájnak
a szögek, amelyekkel átütötték
csuklóját, az ideggócok
találkozásában, nem kérdi,
hogy vajon melyik jótettéért
kínozzák meg most éppen.” – Lackfi János újabb verse a #jóéjtpuszi jelölésű költemények közül.
Nem tüsszent, amikor
jön az allergiaszezon, mert már
nem irritálja a nyálkahártyáját semmi.
Nem nézi a vízen a tükröződést
hunyorogva, szempilláinak
furcsa sövényén keresztül.
Nem füleli a különbséget
a holló sokkal mélyebb
és a varjú bariton károgása között,
se hollót, se varjút nem fog hallani.
Nem passzintja vissza a labdát
a téren átvágva az ott focizó
gyerekeknek, a bőrlufi begurul
akadálytalanul a bokrok közé.
Nem tolja ki a zsírosabb részeket
a menzán a tányér szélére,
nem vigyáz az egészségére,
és nem tart tőle, hogy éjjel
nem tud aludni, feljön a sava.
Ha éjjel nem tud aludni, nem áll
egy pohár hideg vízzel kezében
az ablakhoz, hogy ámuljon,
micsoda selyembolyhokkal
árasztja el a köd a kertet.
Nem rugdossa meg a kocsija
kerekét, hogy ebbe is kéne fújni,
majd a benzinkúton ne feledje.
Nem találja meg a kerti úton
a zsebéből kiesett blokkot,
nem dobja ki a szelektívbe.
Nem szorít ki egyembernyi
vizet a medencéből,
és nem élvezi, ahogy körbefogja
bőrét mindenfelől a képlékeny anyag.
Nem tesz fel üvegesedni hagymát,
nem érzi, ahogy bekúszik hajszálai
közé az olajos konyhaszag,
nem gondol arra, hogy este meg kell
mosni, hisz koncertre nem mehet így.
Nem akar rendet csinálni a fiókban,
hogy a gyerekeknek ne legyen majd gond,
eldöntse helyettük, mi fontos, mi nem.
Nem keni szét a jóféle paradicsom
magjait egy darab zsírpapíron,
hogy tél végefelé lehessen palántázni,
nem sokkal később kiültetni.
Nem vágja le körmeit,
és nem kell hozzá szemüveget
vennie, hogy lássa,
pedig a körme nő tovább,
s a szeme sem fog javulni.
Nem mondja, hogy fájnak
a szögek, amelyekkel átütötték
csuklóját, az ideggócok
találkozásában, nem kérdi,
hogy vajon melyik jótettéért
kínozzák meg most éppen.
Nem lesznek már felfekvései
a kórházi ágyon, nem próbál
utolsó erejével elszabadulni az ágyról,
nem írja a paplanhuzatra tollal
a nővérek bosszúságára,
Istenem, Istenem, mért hagytál el engem.
Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.
Ez a vers eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>