„Régebben picit szekáltak, de már megértették, milyen vagyok” – Az autizmussal élő Bence átlagos fiatal szeretne lenni

Beilleszkedéspróba

Buday Bence épp egy betegségből gyógyulgat, de az efféle megpróbáltatások egyáltalán nem viselik meg. „Sokszor gondolod úgy, hogy nehéz, ha valamit nem értesz. De ha megoldod, és nem emészted magad miatta, észreveszed, hogy valójában könnyű” – vélekedik a problémákról.
Szülei pici kora óta mindent megtettek a fejlesztéséért, hogy ha eljön az ideje, önálló életet élhessen. Az autizmus spektrumzavar széles skálán mozog, és mivel Bence magasan funkcionál, a család ragaszkodott az integrációhoz. Az általános első két évének kudarcai után, amikor Bencét az iskolában fizikailag is bántalmazták, megszületett a döntés: inkább magántanulóként, burokban nevelik, de ily módon nem szeretnék szocializálni. 

Felsőben a járvány miatt nem tudott a közösséghez csatlakozni, így a beilleszkedés próbája a középiskolára maradt.

Bence az általános iskolát néhány magántanár segítségével, otthon végezte el, ezért még szorosabb lett a kapcsolata a testvérével, Olivérrel. „Megkésett a beszédfejlődése, így nagyjából együtt kezdtek beszélni – emlékezik Timi. – Folyamatosan figyelünk arra, hogy mindketten megértsék, miben más Bence, és melyek az ő szuperképességei. Olivér kicsi korától kezdve tudja, hogy a testvére miben tér el az átlagtól, és adott esetben tud erre reagálni. Amíg a bátyjának nem volt közössége, ha szülinapi zsúrra ment, mindig megkérdezte, viheti-e Bencét is.” 

Csudibogár Club

Mindeközben Bence vágyott arra, hogy saját barátai legyenek, ezért édesanyja egy közösségi teret szervezett. A klubot Bence keresztelte el, ő készítette a logóját is. A Csudibogár Club 2019 júniusában, Budapesten kelt életre. „Havonta összejöttünk a kis Csudibogarakkal; a 8– 20 éves, autizmusban érintett fiatalok a játékok és a művészetterápiás foglalkozások által kapcsolódtak egymáshoz. A másságuk miatt picit maguknak valók, egyedül is jól érzik magukat, ennek ellenére vágynak a társaságra, és azt szeretnék, ha az átlag fiatalok és a társadalom is elfogadná őket – avat be Timi a részletekbe. – A világjárvány idején online találkozókat szerveztünk. Később lefoglalt minket a felvételi és a beilleszkedés a gimnáziumba, így háttérbe szorultak a klub összejövetelei. Facebookon tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, hogy követhessük a kis csapat életét. Az Együtt az Autistákért Alapítvány minden évben adventi sütishopot szervez a Bazilikánál, amihez a Csudibogarak is társulnak. A jövőben szeretnénk újra aktívak lenni. 
A klub életben tartásához az anyagi háttér biztosítása a kisebb feladat, az elakadást inkább az emberi erőforrás hiányában látom. Tapasztalataim szerint – az eltérő igények miatt – ideálisabb lenne korcsoportokra bontani a gyerekeket, ami még nagyobb szervezői létszámot kíván.” 

A 18–20 évesek már nemcsak barátot keresnek, hanem kortársaikhoz hasonlóan a párjukat is, ami az ő esetükben sokkal nagyobb kihívás.

„Van egy lány, akivel korábban a Csudibogár Club eseményein találkoztam. Rég nem láttam őt, és most kezdtem érezni, hogy kedvelem – árulja el Bence bizalmasan. – Ki merem mondani, amit érzek, nagyon őszinte vagyok, túl őszinte” – teszi hozzá. 
Jelenleg a Kürt Alapítványi Gimnázium kilencedik évfolyamát zárta, angol kéttannyelvű tagozaton. „A Kürt hivatalosan minden osztályba fogad egy autizmusban érintett fiatalt.  Szuper fejlesztőcsapat segíti a beilleszkedésüket és a mindennapjaikat – tájékoztat Timi. – Bence mindenki felé nyitott, de szeretne az átlaghoz tartozni. Fontosnak tartja, hogy önmagáért szeressék, és az iskolatársai elhívják a közös programokra. Most éppen az a kihívás a kis családunk számára, hogy Bence megértse és elfogadja: ő soha nem lesz átlagos, és ez egyáltalán nem baj. Próbálunk neki segíteni, hogy észrevegye, ha valaki nyit felé, és ne azokkal akarjon barátkozni, akik nem keresik a társaságát.”    

Jövő grafikusként?

Bence beilleszkedését a fejlesztőpedagógus-csapat mellett egy pszichológus és az osztályfőnökei is segítették. A társai elfogadták, és saját bevallása szerint ezzel neki sincs problémája. „Szívemből mondom ki, hogy én elfogadok másokat olyannak, amilyenek. Régebben picit szekáltak, de már megértették, hogy milyen vagyok.”

„Mindenki más, és nem kell tökéletesnek lenni, mivel nincs olyan, hogy tökéletes” – magyarázza meggyőzően. 

A bizonyítványa azért elég tökéletes, majdnem mindenből ötös lett, ami nem csoda, ismerve a fiú egyik szuperképességét, a fotografikus memóriáját. Néhány perces olvasás után képes megjegyezni a leckét, és akár százszázalékosra megírni a dolgozatot. Az angol mellett a japán nyelvet tanulja, amiben maximálisan teljesít, mert könnyűnek érzi. Kérésemre mond néhány japán szót, de nem vállalkozom a lejegyzésükre.
A tanulás mellett Bence rajzolással, zenéléssel és sporttal tölti az idejét. Közel tíz éve teniszezik és zongorázik, mostanában pedig zenét ír számítógépen. A rajzolás kezdetben önkifejezés volt számára, amíg nehezen beszélt. Azóta digitális grafikákat is alkot, és tervezi egy képregénysorozat elkészítését. Jelenleg saját magát fejleszti ezen a téren. „Most például egy jobb agyféltekés rajzolásról szóló könyvet olvasok. Karaktereket és illusztrációkat szeretnék rajzolni, valamint ecsettel festeni, expresszionista stílusban. Jó lenne, ha a saját ötleteimet valósíthatnám meg, és azzal tudnék pénzt keresni.” 
Bence alkotásai egy ideje ruhadarabokon is láthatóak, szimbolikus üzenettel. „Amikor a legelső két digitális grafikája felkerült az ARTYPICAL Nude by Nubu kollekcióra, arra érzett ösztönzést, hogy továbbfejlessze magát – meséli az édesanya. – Nemrég a Sugarbirdnek is tervezett három grafikát, amire a tulajdonos kérte fel. Most már tudom, hogy a kollekción keresztül sikerült megtalálnia az útját. 

„Ismerve a kreativitását és a monotóniatűrését, nagy lehetőséget látunk számára a grafikusi pályában.”

Az összetartás ereje

A legtöbb családot megterheli, ha egy autizmussal élő gyermeket kell nevelnie. A Buday család azonban nem teherként éli meg Bence másságát, még ha nem is egyszerűek a mindennapok. „Szerencsések vagyunk, mert a férjem ugyanúgy gondolkodik, mint én, és közösen viszünk mindent. Az elfogadás világszinten problémát jelent, de mi kicsi koruktól kezdve erre tanítottuk a gyermekeinket. Számunkra kiemelten fontos volt mindig, hogy megértsék: ha valaki eltér az átlagtól, az nem azt jelenti, hogy nem jó, sőt, sok mindenben tehetségesebb, kreatívabb, különlegesebb lehet. Nehézsége pedig mindenkinek van. Ahogy Bence fogalmazott, nincs tökéletes ember. Mindig is támogató lelkületű és pozitív beállítottságú voltam, de ebben is sokat fejlődtem neki köszönhetően.” Timi nemcsak gyermeke fejlesztéséről gondoskodott az évek során, hanem meglepő módon karriert is tudott építeni. „Mindig saját vállalkozásaim voltak, régebben a divat területén dolgoztam. Férjemmel közösen rendezvényszervező céget működtetünk, emellett két szervezetet vezetek, és több alapítvány munkáját támogatom. Ami segít, az épp a nyugodt családi légkör. Összetartunk, a fiúk is nagyok már, és a férjemre mindenben számíthatok.”

Kép

Tímea Bencével és Olivérrel – A fotó a Buday család tulajdona

Timi tele van újabb és újabb ötletekkel, de nincs mindenre ideje és energiája.

Azt tapasztalta, hogy kevés szülőnek sikerül feltárnia, miben tehetséges az autizmussal élő gyermeke, ezért jó lenne egy specifikus tehetségkutató és -gondozó program. 

Mivel ők maguk is hisznek abban, hogy Bence teljes életet élhet önállóan, saját példájukon keresztül szeretnének hitet adni az érintett családoknak. „Mindent úgy próbálunk alakítani, hogy ott legyünk mellette, mögötte, ha szüksége van ránk. Nem szeretnénk rátelepedni, ugyanakkor biztonságot jelent, hogy olyan testvére van, aki a pár lépés távolságból támogató szerepet át fogja venni tőlünk, ha eljön az ideje.”