„Mivel »más« vagyok, más formában látom a világot” – Szabó Anna nehezített mozgással is művészi montázsokat készít
Mi történik akkor, ha a teremtő képzelet olyan testben születik, amely mozgási korlátok közé szorult? Mi lesz a kézügyesség sorsa, ha nincs hozzá finommotorikus háttér? Valóban a kézben rejtőzik ez az „ügyesség”, vagy a lélekben? Lehet, hogy valódi akadályozottság csak a lelkünkben létezik?
Szabó Anna fiatal, mozgáskorlátozott nő, aki művészi világképét számítógépes montázstechnika segítségével varázsolja elénk. A nyelvi és mozgási nehézségei ellenére művészi módon fejezi ki önmagát és kapcsolatát a világgal.
A születésed körülményei nem voltak hétköznapiak. Mesélnél erről?
Ikertestvéremmel a 36. hétre születtünk. Elsőként Judit természetes úton jött a világra, míg én farfekvés miatt császármetszéssel születtem. Kettőnk érkezése között majd félóra volt az eltelt idő, ezalatt én nem jutottam oxigénhez.
Az újraélesztésemig megsérült az agyam beszédért és mozgásért felelős része.
A túl korai születés a baj súlyosságát még tovább növelte. A kisagyamban a központi idegrendszer, a mozgás- és beszédközpont is sérült. Nincs finommotorikus mozgásom, a járásom nehezített, de eszköz nélkül mozgok, a beszédem pedig nehezen érthető, de a családom, és aki ismer, vagy kis ideig beszélget velem, az megért.
Hogyan nevelkedtél, milyen iskolába jártál? Mennyiben alakult máshogy a gyermekkorod, mint a testvéredé?
Egyéves koromban édesanyám a Pető Intézetbe vitt, ahová naponta vonattal jártunk fel Székesfehérvárról a délelőtti foglalkozásokra, fejlesztésre. Itt tanultam meg az alapokat: hasra fordulni, megülni a széken, elfújni a pingponglabdát, nyúlni a tárgyakért és megfogni azokat, fokos szék mellett, annak segítségével felállni, lépni. Az általános iskolát Budapesten a Mozgásjavító Általános Iskolában végeztem. Itt hasonló sérült gyerekekkel tanultam, ezért természetes volt a közeg, mert egyformák voltunk. Az úszás, gyógytorna, logopédia, gépírás mindennapos volt a normál általános iskolai tananyag mellett. Ott tanultam meg, hogy nekem a számítógép a jövőm, szinte belénk nevelték. Sokszor mondták, hogy mi itt „burokban élünk”. Persze akkor senki nem értette, nem is foglalkoztunk vele. Az iskolában állandó segítségünk volt, mindent elénk raktak, de közben arra tanítottak, neveltek, hogy minél önállóbbak legyünk. Ha ellentétek voltak köztünk, ott voltak, kisimították a vitákat. Középiskolai tanulmányaimat is más városban végeztem, szintén távol az otthonomtól. Azt, hogy külön kellett élnem az ikertestvéremtől és a családomtól, nagyon nehéz volt elfogadnom.
A család szeretete, harca segített mindig továbbmennem, és abban is, hogy eljussak odáig, ahol most vagyok.
Mennyiben gátolt az önkifejezésben a beszédproblémád? Inspirált ez arra, hogy más kifejezési módokat keress?
Kiskoromban sajátos beszédtechnikám volt, csak Judit és anyu értette meg. Ők voltak a szócsöveim a világ felé. A folyamatos iskolai logopédiai fejlesztésnek köszönhetően lassan tisztultak a szavaim. Az általános iskolában a saját beszédszintemen még szavalóversenyre is beneveztek, ahol helyezést is elértem. Felnőttként sajnos egyre nehezebben forog a nyelvem, valószínűleg most is jót tenne a logopédia. Sokat kell beszélnem, ezt annak idején elmondták nekem. Ha nem értik, amit mondok, akkor addig próbálom kifejezni, amíg meg nem értik. Aki nem mer szólni, az úgy járt. Amennyiben lehet, emailben intézem a dolgaim, ha pedig beszélni kell, akkor anyu segítségét kérem. Vagy ő beszél helyettem, vagy fordítja a szavaim.
Mesélj a mindennapjaidról: mivel foglalkozol, kivel élsz most?
Édesanyámmal élek itt, Székesfehérváron. Tavaly költöztünk vissza vidékről. Nevelőapukám, aki 18 évig volt része az életemnek, tavaly decemberben elhunyt. Most nagyon nehéz nekünk minden. Igyekszem segíteni a házimunkában, és lelkileg is támogatom anyut. Sokat megyünk, sétálunk, ügyeket intézünk. Ha utazunk, vonattal megyünk a kényelem miatt. Eszköz nélkül járok, de a túlmozgásos végtagjaim miatt nehezen mozgok, néha fogni kell a kezem a kényelmesebb járás kedvéért. Kirándulni, nyaralni a testvéremmel és családjával megyek.
Nekem a számítógép lett az életem, ahogy erre fel is készítettek.
Saját laptopom van, ezen dolgozom. Megtaláltam általa, ami érdekel, ami kitölti a lelkem, és feltölt. Számítógépen készítek egy netes programmal montázsképeket, számítógépes grafikákat. Számomra ez azért kihívás, mert a finommotorikus mozgás hiánya miatt az egér mozgatása igen nagy összpontosítást és energiát igényel. Alkotásaim megtekinthetők és meg is vehetők a Facebookon, a Más-kép Szabó Anna montázsai című oldalon. Eddigi munkámmal, képeimmel sikeres vagyok, négy kiállításom is volt már.
2017-ben részt vettél a Salva Vita Alapítvány egyik rendezvényén, a „Neked munka, nekem álom” programban. Székesfehérváron az Alba Caritas Hungarica Alapítvány munkatársai szervezték meg az eseményt. „Sokan élnek köztünk olyanok, akik egyedi képességekkel rendelkeznek, akadályoztatva vannak életük bizonyos területein, de a személyi méltóságuk így is teljes és megkérdőjelezhetetlen” – mondta nyitóbeszédében Spányi Antal püspök. A program egyik résztvevőjeként a Kék Elefánt Nyomda jóvoltából grafikai szerkesztőként próbálhattad ki magad. Milyen élményekkel szolgált ez a program neked?
Ezzel az élménnyel úgy lettem gazdagabb, hogy megismertem a Kék Elefánt Nyomda vezetőjét, dolgozóit. Közelről láthattam a munkájukat, a gépeket, amiken dolgoznak. Szakmai tanácsokat kaptam, kérdésemre a technikai lehetőségeket is megmutatták. Jelen tevékenységemben mindezt hasznosítani tudom, sőt az internet segítségével fejlesztem a tudásom. A mai napig jó kapcsolatban vagyunk, mivel a kiállításokra szánt képeimet ez a nyomda nyomtatja ki.
„Montázsaimban mindennapjaim motivációi kerülnek kifejezésre” – írod. Mik a mindennapjaid motivációi? Hogyan választasz témát?
Hiszem, hogy a mindennapjainkban angyalok vesznek körül minket, és segítenek az életben. Hiszem, hogy engem a művészetemben is ők vezetnek.
Van úgy, hogy napokon keresztül formálódik bennem egy téma. Lehet az tévénézés közben, vagy jön egy szó vagy kép, akár a buszon ülve egy érzés, és máris megvan az új téma. Már csak le kell ülnöm és megalkotni azt, amit elképzeltem. Amikor az elképzelésem összeáll a fejemben, és előttem van a montázsszerkesztőben a paletta, már tudom, hogy megvalósul egy újabb képem.
Képeid különlegesek és egyediek, érzékeny módon adnak vissza hangulatokat, érzéseket. Mit jelent számodra a montázstechnika, és mennyiben áll a te sajátos témáid szolgálatában? Ha verset írnál, akkor is montázsban gondolkodnál? Mit tud kifejezni ez a technika, amit a szavak nem?
Az elképzeléseim szerint igyekszem minél színesebb és érzelmileg töltött képeket készíteni, amelyekkel meg tudom mutatni a bennem kavargó érzéseket. A számítógép, a montázstechnika szabadságot és az önkifejezéshez eszközt ad. Mindig az élet diktál, mindig az életből merítjük az érzelmeinket, amikből táplálkozunk. Ebből az érzelmi táplálékból igyekszem megvalósítani a képeimet, és átadni a bennem rejlő művészetet.
Mik a további terveid?
Szeretném, ha minél több emberhez eljutnának a képeim, hogy megláthassák bennük azt, amit mutatni, mondani akarok, hogy megismerjék és megszeressék ezt a műfajt. Továbbra is fejleszteni szeretném magam, hogy még tisztábbak, színesebbek legyenek az alkotásaim.
Miért pont ezt a nevet választottad a műveidhez? Mire utal a név?
Mivel én is más vagyok, ezért más képi formában látom a világot, élem meg a mindennapokat. Utal a szerzői másságomra is, de a képeimre is, hiszen mindegyik olyan mű, amely több képből áll össze, bonyolult egységet alkot.
Azt mindenki maga dönti el, hogy mit lát benne, és mit lát – bennem.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>