Várandós feleségével együtt deportálták – Viktor Frankl pszichológus nem hagyta, hogy megtörjék a szellemét

„Az ember szellemi szabadsága – melyet (...) senki nem vehet el tőle – lehetővé teszi, hogy még utolsó leheletéig is alkalmat találjon arra, hogy életét értelmessé tegye” – írta le ...mégis mondj igent az életre! című könyvében, amelyben a koncentrációs táborok kegyetlenségeit mutatta be pszichológus szemmel.

Elméletének alapja, hogy amennyiben nem tudunk a szörnyű körülményeken változtatni, saját magunkat kell változásra ösztönöznünk.

Minden helyzetben megvan a döntési szabadságunk, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Megtörhetik a fizikai, akár a pszichés valónkat is, azonban a szellemet nem vehetik el.

„Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk.”

Frankl fiatalkora, a logoterápia kezdete

Frankl Bécsben született 1905-ben, zsidó család gyermekeként, három gyermek közül a középső volt. Édesanyja Prágából származott, édesapja Dél-Morvaországból. Az első világháború idején annyira elszegényedtek, hogy a gyerekeknek ételt kellett koldulniuk.

A pszichológia iránti érdeklődése hamar napvilágra került, már a gimnáziumi érettségin is a filozófiai gondolkodás pszichológiájáról írt. Személyesen ismerte Freudot és Adlert, a pszichológiai iskolák nagyjait. 

Középiskolás évei alatt kezdett leveleket írni Sigmund Freudnak, és mindössze 15 éves volt, amikor megtartotta első előadását az élet értelméről.

Különös figyelmet szentelt a depresszió és az öngyilkosság témájának. 1924-ben a Sozialistische Mittelschüler Österreich (osztrák szocialista középiskolák) elnöke lett, ahol diákoknak adott tanácsokat, ott töltött ideje alatt csökkent az egyetemisták körében elkövetett öngyilkosságok száma.

21 évesen már kongresszusokon tartott előadást Düsseldorfban, Frankfurtban és Berlinben. Itt fejtette ki először a pszichológia értelemközpontú megközelítését, amelyet logoterápiának nevezett el.

A szellem képes minden ellenében dönteni

Frankl a logoterápiában három élettevékenységet különböztet meg, ezzel magyarázza az ember minden felett álló szellemi dimenzióját. Az elmélet szerint, amíg a növényi létezésnek kizárólag testi, az állatinak testi és lelki, addig az emberinek van egy harmadik, az úgynevezett noetikus, szellemi dimenziója is. Frankl úgy gondolta, hogy amíg a test és a lélek bármikor megbetegedhet, a szellemi dinamizmus ezt nem teheti: kizárólag helyes vagy helytelen irányt vehet fel. Legfontosabb képessége az, hogy képes szembehelyezkedni a testtel és a lélekkel, képes ezek ellenében dönteni. Tehát akármennyire beteg is a test vagy a lélek, a szellem épségben marad. Az embernek például lehetősége van fáradtan, éhesen is elvégezni a munkáját.

Mindez azt jelenti, hogy akármilyen szenvedéseket él át a test, akármilyen szörnyűségeken megy keresztül a lélek, az ember szelleme egészséges marad, és képes felülkerekedni ezeken.

„A negativitás csupán feladat, és még a legkilátástalanabb helyzetekben is van lehetőség az előrelépésre. Minden válság, minden zsákutca, amely fejlődésünk folyamatában bekövetkezik, lehetőséget kínál arra, hogy irányt vegyünk. Egónk talán nem örül majd az új iránynak, de felsőbb énünk fel fogja fedezni a feladatban rejlő lehetőségeket.”

Frankl testi és lelki szenvedései

Egy darabig rendelt Bécsben és Berlinben is, azonban 1938 után zsidó származása miatt egyre több hátrány érte a praxisában. Megtiltották neki, hogy árja embereket kezeljen. Magánpraxist kezdett 1940-ig, majd a Rothschild Kórház neurológiai osztályának vezetője lett, amely az egyetlen olyan bécsi kórház volt, ahol még foglalkoztattak zsidókat. Praktizálása alatt több esetben mentett meg betegeket, akiket megöltek volna a náci eutanázia programban, csak mert testileg, szellemileg, pszichésen betegnek titulálták őket, s így nem járultak hozzá a német faj genetikai állományának javításához.

Frankl hamis diagnózisok kiállításával mentette meg ezen emberek életét.

1940-ben szerzett vízumot az Egyesült Államokba, végül azonban úgy döntött, hogy nem hagyja el Ausztriát és idős szüleit. Nem sokkal később megismerkedett a Rothschild Kórház egyik ápolónőjével, Tilly Grosserrel, akit 1941-ben feleségül vett. Egy évre rá, 1942 szeptemberében letartóztatták őket, majd Frankl szüleivel együtt a terezíni gettóba szállították a családot. A családból egyedül Frankl húga, Stella tudott Ausztráliába menekülni.

Frankl édesapja még ebben az évben meghalt a kimerültségtől, a túlélőket 1944-ben az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba szállították. Itt a szelekció során Frankl 65 éves édesanyját a gázkamrába irányították, feleségét pedig Bergen-Belsenbe vitték. Frankl munkatáborba került Kauferingbe, majd Tuerkheimbe.

Kép

Kép forrása: Profimedia

Az élet értelmének megtalálása

Az élet értelmének keresése klisésen hangozhat, ám egyáltalán nem egy elvont, mindenki számára megegyező és ugyanazon az úton elérhető értelemről beszélünk. Frankl szerint az értelem mindig egyedi, csak az adott személy fedezheti fel, és ennek megtalálása a legfőbb motivációja minden embernek, még olyan körülmények között is, amiket egy koncentrációs tábor jelent.

Az értelem nem minden esetben egy mindenen átívelő életcél, nem egy megfoghatatlan tézis, mint hogy „az élet értelme a boldogság”. A logoterápia szerint minden ember saját maga felelős azért, hogyan értelmezi a körülményeit, a tapasztalatait, hogyan ad nekik értelmet.

Értelmet találhatunk egy biztató mosolyban, egy napfelkeltében, egy szelet kenyérben is.

Az elmélet szerint nem a körülményeink a fontosak, nem az, amit otthonról hoztunk, hanem kizárólag az, amit kihozunk mindebből. A mi felelősségünk, hogyan töltjük meg életünket értelemmel.

„Ha valakit annak alapján ítélünk meg, netán elítélünk, amit biológiailag (öröklés, de a nemzeti hovatartozás is), pszichológiailag (nevelés, képzés) és szociológiailag (társadalmi és gazdasági adottságok) magával hozott, nem pedig annak alapján, amit ezekből kihozott, akkor teljesen igazságtalanok vagyunk vele szemben.”

A döntés szabadsága

Az embernek felelőssége van a döntésben, amelyet meghoz. Bár a választási lehetőségeket befolyásolja az ember pszichéje, testi állapota, korábbi tapasztalatai, környezete, azonban ezek nem determinálják semmilyen döntés felé. Az ember választási lehetőségeit korlátozhatják a körülmények, de megszüntetni nem képesek azt. Frankl a szellem dacoló hatalmának nevezte azt, hogy mindig képes szembehelyezkedni a fizikai és lelki dimenziókkal.

Ez a dimenzió mindannyiunkban megvan, mindannyian képesek vagyunk a körülményeink ellenében dönteni.

Frankl válasza a koncentrációs táborok gyötrelmeire

A táborokat 1945-ben szabadították fel amerikai csapatok, ekkor Frankl megtudta, hogy a családjából senki nem élte túl a szörnyűségeket. Ő maga a koncentrációs táborok nyomorúsága után, felesége, meg nem született gyermeke és szülei elvesztése után megtörten tért vissza Bécsbe.

Nem sokkal később megírta híres könyvét (…mégis mondj igent az életre! – Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort). 1947-ben elvette második feleségét, Eleonore-t, és született egy lányuk, Gabriele. 1955-ben a Bécsi Egyetem neurológia- és pszichiátriaprofesszora lett, és óraadóként dolgozott a Harvardon is. A szabadulása utáni években Frankl több mint 32 könyvet adott ki, és megalapította a logoterápiát.

1970-ben San Diegóban megalakult az első logoterápia tanszék, majd 10 évvel később összehívták az első Logoterápia Világkongresszust is. 1995-ben megírta önéletrajzi kötetét, egy évvel később pedig megjelent utolsó könyve (Man’s Search For Ultimate Meaning).

Élete során megtapasztalta a legnagyobb szenvedést: testileg és lelkileg is gyötörték, kínozták. Frankl azonban kitartott, és hitt benne, hogy szellemét senki nem törheti meg. Gazdag emberi és szakmai életutat hagyva maga után 1997. szeptember 2-án hunyt el szívelégtelenségben. 92 éves volt.

Felhasznált irodalom

• Viktor Emil Frankl: ...mégis mondj igent az életre! – Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort
• Szili Zsuzsanna: Logoterápia és egzisztenciaanalízis – a modern kor pszichoterápiája 1-6. Rész
• https://zsblog.hu/viktor-frankl-es-az-elet-ertelme/