Áldozatokat szed az üdítőital-ipar – Megvásárolt tudományos kutatásokkal altatják el a gyanakvásunkat

Barátaink tizenöt éves fia annak örömére, hogy szülei három napra elutaztak, és végre csak egyedül övé az egész ház, feltöltötte a nagy hűtőszekrényüket kedvenc sötét színű üdítőitalával. (Tulajdonképpen dicséretes, hogy nem különféle alkoholfajtákkal.) Nem bulit tervezett, hanem magányos kikapcsolódást: három napig csak filmeket nézett, számítógépes játékokat játszott, és közben szó szerint „vedelte” kedvenc üdítőitalát.

A hazatérő szülei félájultan, zavart állapotban találtak rá, mentőt kellett hívni hozzá.

Kiderült, hogy ijesztően rossz állapotának oka: „üdítőital-mérgezést” kapott, vagyis kedvenc italának cseppet sem kedvező hatású összetevői olyan mértékben halmozódtak fel rövid idő alatt a szervezetében, amit az már nem tudott feldolgozni. Kétnapi kórházi megfigyelés, infúzió és laborvizsgálatok után szerencsére hazaengedték, azóta is jól van, nem történt tehát visszafordíthatatlan katasztrófa, de rá se bír nézni a szénsavas vagy mentes édes üdítőkre, már az illatuktól is émelyegni kezd.

A fiú tulajdonképpen szerencsésnek mondható, amiért ez az eset hosszú időre elvette a gusztusát a cukros és édesítőszeres üdítők fogyasztásától. Az ugyanis veszélyesebb, amikor valaki tolerálható mennyiségben, de folyamatosan, évekig ezekkel oltja a szomját.

Megdöbbentő adatok

Napi egy pohár cukros üdítő fogyasztása egy év alatt felnőtteknél 0,12 kg súlygyarapodáshoz vezet, míg gyermekeknél 0,05 kg/m² BMI (testtömeg-index) növekedést okoz (minden további pohárral lineárisan nő a testsúly). Erről megbizonyosodhatunk úgy is, hogy megfordítjuk a folyamatot: a cukros üdítő-fogyasztás csökkentésének BMI-csökkentő hatása legkifejezettebben a túlsúlyos és az elhízott gyermekek körében jelentkezik.

Világszinten a serdülők 54 százaléka legalább napi egy pohár cukrozott üdítőt fogyaszt.

Erős bizonyíték támasztja alá, hogy a cukros üdítő-fogyasztás növeli a 2-es típusú diabétesz kockázatát (napi egy pohár, majd minden további pohárnyi üdítőfogyasztás 18–18%-os diabétesz-kockázatnövekedést okoz), egyrészt a súlygyarapodáson keresztül, másrészt attól független metabolikus útvonalakon. Szintén erős bizonyíték támasztja alá a cukros üdítők és a kardiovaszkuláris betegségek, valamint a magas vérnyomás közötti kapcsolatot: napi egy pohárral több cukros üdítő-fogyasztás 8%-os kockázatnövekedést okoz. Napi egy pohár 4%-kal növeli a köszvény kialakulásának esélyét, ami eltörpülni látszik a zsírmáj kialakulásának 39%-os kockázatnövekedése mellett. És persze a folyamatok nem állnak meg az elsődleges betegségek kialakulásánál, mert ezek sokféle rákos folyamat rizikófaktorai, tehát a cukros üdítők a rák kockázatát is emelik. A napi két pohár cukros üdítőt megivók 31%-kal nagyobb eséllyel halnak meg kardiovaszkuláris betegségekben a nem fogyasztókhoz képest.

E felmérések végül arra jutottak, hogy napi egy pohárral több cukros üdítő 11%-kal növeli az idő előtti elhalálozás esélyét.

Kép

Kép: Pexels/Eiliv Aceron

A cukoripar nem enged, és nem adja fel

Három tekintélyes tanulmány is megállapította, hogy a cukoripar és részei, például az üdítőital-gyártók manipulálhatják a tudományos kutatást, hogy saját üzleti érdekeiknek megfelelő eredmények szülessenek. Így többszörösen is felelősek lehetnek az elhízás, a diabétesz vagy a szív- és érrendszeri betegségek járványszerű terjedéséért. Az American Journal of Preventive Medicine cikke egyenesen azt mutatja be, hogy az üdítőital-gyártók nemzeti egészségügyi szervezetek támogatásával is akadályozhatják a számukra kedvezőtlen törvények kialakítását! „Ha meg akarod akadályozni, hogy a terméked egészségre káros voltát bizonyító tudományos vizsgálatok alapján a termék forgalmazását korlátozó szabályok szülessenek, kreálj bizonytalanságot és hitesd el, hogy a nyilvánvaló tények ellentmondásosak” – ez az elve a cukoripar szereplőinek a New Scientist cikke szerint. 60 tudományos vizsgálatot elemezve – úgy, hogy kizárták az elemzésből az üdítőital-gyártók versenytársai (ásványvíz- és tejtermék-ipar) által finanszírozott tanulmányokat – arra a következtetésre jutottak, hogy a cukoripar tudományos ellentmondásokat kreálva akarja elterelni a figyelmet az üdítőitalok, valamint az elhízás és a diabétesz kialakulása közötti kapcsolatról.

A 60 publikáció közül ugyanis azt a 26-ot, amely arra jutott, hogy nincs igazolható összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabétesz között, a cukoripar valamelyik szereplője szponzorálta.

Míg a pozitív eredményre jutó 34 közül csak egynek a szponzorai között szerepelt az ellenérdekelt üdítőital-ipar.

Maffiamódszerek a tudományos kutatásokban

Ez is rámutat arra, miért szkeptikus egyre több gondolkodó ember az úgynevezett „tudományos kutatások” eredményeivel kapcsolatban. Nyílt titok, hogy például az alkohol-, dohány- és cukoripar lobbizásra használja a tudományt: bevett módszer, hogy az ipar látszólag független tudományos szervezeteket finanszíroz, ezek a szervezetek pedig az ipar érdekeinek megfelelően befolyásolják a törvényhozást. Az American Journal of Preventive Medicine cikke megállapítja: 2011 és 2015 között a két legnagyobb üdítőital-gyártó legalább 96 nemzeti egészségügyi szervezetet támogatott az Egyesült Államokban, amelyek cserébe akadályozták az üdítőital-fogyasztás csökkentését célzó szabályozás bevezetését. Abszurd módon olyan amerikai szervezetek is elfogadtak pénzt az üdítőital-gyártóktól, amelyek célja kifejezetten a cukorbetegség elleni küzdelem, így például az amerikai diabétesz egyesület (American Diabetes Association) vagy a cukorbetegség fiatalkori megjelenését kutató alapítvány (Juvenile Diabetes Research Foundation).

Az is nyilvánosságra került, hogy az 1960-as és 1970-es években a cukoripar olyan kutatási programot finanszírozott, amely elhitette még a szakmai körökkel is, hogy a finomított cukor fogyasztása nem káros az egészségre, és azt sulykolta a szakemberek és a lakosság fejébe, hogy a zsírfogyasztás a felelős a kardiovaszkuláris megbetegedésekért – csökkentve ezzel persze a húsipar piaci részesedését.

Háború zajlik tehát a tudományos frontokon is, és ezeket a háborúkat is az ellentétes érdekeltségű nagyvállalatok finanszírozzák.

Ilyen ellehetetlenítő körülmények között mit tehetünk az egészségünkért?

A cukros üdítőital-ipar szereplői, érezve a szoruló hurkot, előre menekültek: hihetetlen mennyiségben dobják piacra a „zéró-cukor”, vagyis cukorpótlókkal édesített termékeiket. Az emberek ma már ezeket „vedelik”, holott nagy mennyiségben vagy sokáig fogyasztva olyan károsak ezek is az egészségünkre nézve, mintha a korábbi lábon lövés helyett mondjuk karon lőnénk önmagunkat. A cukorpótlók hosszú távú fogyasztásának ugyanúgy megvannak az egészségre ártalmas hatásai, mint a cukorral és adalékanyagokkal készített üdítőknek.

Eleve vesztésre játszó helyzetből indulunk tehát egyszerű, gondolkodó fogyasztóként, mert a megbízható információk nagyon nehezen hozzáférhetők.

Saját józan belátásunkon, tudatos és mértékletes fogyasztásunkon és gyerekeink hasonló szellemiségű nevelésén kívül semmit nem tehetünk. Bár ez nem kevés.

A talán elfogulatlannak mondható tudományos ajánlások szerint az lenne optimális, ha a teljes napi energiabevitelnek maximum a 10%-a származna cukorból. Ennek elősegítésére a társadalmi szereplők és döntéshozók számára vannak már régóta ötletek, egyelőre nem sok sikerrel. A cukros üdítők fogyasztását csökkentené összességében például a cukortartalmú élelmiszerekre kivetett adó; ha az iskolákban megtiltanák a cukros üdítők árusítását; ha tiltanák vagy legalább korlátoznák (az alkoholhoz és dohányhoz hasonlóan) az egészségtelen ételek és italok reklámozását; ha hatékony közegészségügyi kampányokat szerveznének, illetve ha a dobozokon, üvegeken figyelmeztető szövegeket helyeznének el.

Felhasznált irodalom:

• Malik, V. S., & Hu, F. B. (2022). The role of sugar-sweetened beverages in the global epidemics of obesity and chronic diseases. Nature Reviews Endocrinology, 1-14.
• Ennek magyar nyelvű szemléje: https://elitmed.hu/ilam/klinikum/a-cukros-uditoitalok-szerepe-az-elhizasjarvanyban-es-a-kronikus-betegsegek-prevalencianovekedeseben 
• A cukoripar érdekei Lesser, Ebbeling: Relationship between Funding Source and Conclusion among Nutrition-Related Scientific Articles