Sírva fakadhatnak a biológusok és minden természetszerető ember: több hónapja ömlik a vastartalmú szennyvíz a Sajóba

A Sajó – amelyet egyik versében még Juhász Gyula is méltat – a Szlovákiában található Gömör–Szepesi-érchegységből indulva egyre több mellékvízzel gazdagodva gyűrűzik Magyarország felé, s csatlakozik a Tiszába. E szép folyóval azonban nemrégiben valami egészen elképesztő dolog történt, olyan, ami a szakértőket is sokkolta: színe vörössé változott, 30 kilométeres szakaszán kipusztultak belőle a pisztrángok és a folyami rákok, ökoszisztémája – most már kijelenthető – halott. Az egykori Siderit üzem telephelyéről hónapok óta vastartalmú szennyvíz ömik belé, és bár a katasztrófa előrelátható volt, a szlovák hivatalok és minisztériumok mégsem tettek semmit, jelenleg is csak egymásra mutogatnak. A magyar szakaszon egyelőre még az egészségügyi határértéket nem érte el a szennyezés mértéke, de nem kizárt, hogy a helyzet rosszabbra fordul.

A Sajó vize a szlovákiai szakaszon - Kép: Profimedia
A Sajó vize a szlovákiai szakaszon - Kép: Profimedia

 

 

Orosz Örs Nyitra megyei képviselő, felvidéki jogvédő aktivista, az Összefogás társalapítója még március 13-án hívta fel a figyelmet a problémára a Facebookon, és közzétett fotókat, videókat a helyzetről. Bejegyzésében kifejtette, hogy a cink jelenléte a közvetlen kifolyásnál már februárban a százszorosa volt annak a mennyiségnek, ami a folyó élővilágára halálos dózist jelent, így előrelátható volt a katasztrófa.

Napi három tonna vas folyik bele az egyébként 223 kilométer hosszú Sajóba (a folyó magyarországi szakaszának hossza 124 kilométer!), ami rozsda, azaz vas-hidroxid formájában kicsapódik.

Az arzén, a cink és a vas mellett a mangán és egyéb elemek mért értékei is bőven átlépik a megengedett maximumot. Orosz Örs levélben fordult Ján Budaj miniszterhez, hogy azonnali hatállyal kezdjék meg a katasztrófahelyzet kezelését, de választ nem kapott.

Április elején a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat a bányába szivárgó felszíni vizek csökkentésére irányuló munkálatokba kezdett, és a bányamentő szolgálat közvetlenül a bányában is megkezdte a munkát. Azt próbálták megoldani – eddig nem sok sikerrel –, hogy a víz ne szivárogjon a felsőbb szintekről a szennyezett alsóbb rétegekbe, és elkerüljék a szennyezett víz felszínre áramlását.

A környéken lakók folyamatosan felháborodásukat fejezik ki a közösségi oldalakon:
„Én Szlovákiában lakom, és nagyon szomorú látni, hogy senki sem tesz semmit. Szomorúan nézzük a pusztulást” – írja egy asszony.
„Ökoszisztémánk védelme prioritást élvez, hiszen kihatással van az életminőségünkre. Hol van ilyenkor a szlovák Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium?! Az ő feladatuk lenne megállítani a szennyezést és megtisztíttatni a lerakódott cinktől!” – tette közzé véleményét egy férfi. 

Lassú kínhalált okoz a halaknak is

A helyi horgászok képviselője és a helyi horgászszövetség tagja, Varga Tibor az Európai Bizottság elé viszi az ügyet, mert mélységesen felháborítja, hogy a kormányra nem lehet számítani ebben a helyzetben.

„Nagyon nagy a baj! Ezen a harminc kilométeres szakaszon halott víz lett a Sajó.”

„Már egyetlen hallal és ízeltlábúval, tehát folyami rákkal vagy kérészlárvával sem találkoztam. Elpusztultak a pisztrángok, a dolmolykók, a pérek is. Ha nem a cink, akkor a vas-hidroxid öli meg őket, ami kicsapódik a kopoltyújuk belsejére, és ez a lassú kínhalálukhoz vezet, egyszerűen megfulladnak. Jelenleg a kövek alatt sincs élet, és amíg a halak táplálékául szolgáló ízeltlábúak vissza nem térnek, addig felesleges visszatelepíteni a halakat” – nyilatkozta.

Dr. Lukács Balázs biológus, Tisza-kutató, az Ökológiai Kutatóközpont főmunkatársa vezetője szerint jelen esetben az óriási mennyiségű vas mellett számos egyéb nehézfém is a vízbe került, de ezek mennyiségéről pontos információkkal nem rendelkezünk. A vas önmagában nem mérgező, de természetes környezetben, oxigén hatására vízben nem oldódó vas-hidroxiddá alakul és kiülepszik. Ha pedig nagy mennyiségben ülepszik ki, az már okozhat gondot, elzárja a fényt a növényektől, algáktól, illetve a vízi élőlények légzőszervébe jutva halálos lehet. A gyorsabb mozgásra képes élőlények el tudják ezt kerülni. Tanácsos lenne valamilyen vegyülettel kicsapatni a mérgező anyagot a folyóból, hogy sóvegyület keletkezzen. Így tettek annak idején a vörös iszap-katasztrófánál is – akkor meszet használtak. Ám a természetes vizekben nehezen lehet az ilyen típusú szennyezéseket kezelni, mert a vegyületek kicsapásához vagy oldatba viteléhez extra anyagokat kell a vízbe juttatni, ezeknek a mennyiségét nehezen lehet kiszámolni, illetve a keletkező vegyület is mérgező lehet a vízi élővilág számára.
„A szóban forgó 30 kilométeres szakaszon olyan nagy mennyiségű szennyezett vizet kellene szűrni, hogy azt technikailag nem tudják megoldani, illetve ennek a mennyiségnek a folyamatos szűrése és a kármentesítés akár havi több százezer euróba is kerülhet, és nehezen megjósolható annak sikere is. Ezért is fontos magának a szennyező forrásnak a megszüntetése. Azonban a Sajón vannak és lesznek olyan szakaszok, ahova a szennyezés nem tud eljutni. Ezekből az ép szakaszokból pár év alatt képes lesz újragenerálódni az élet” – nyugtat meg a szakértő.

Magyarország már többször kérte Szlovákiát, hogy rendezze a helyzetet

Hazánkat hivatalosan Orosz Örs értesítette először a kassai konzulátuson keresztül, Magyarország pedig már többször kérte Szlovákiát, hogy rendezze a helyzetet.

Ha nem fejeződik be hamarosan a szennyezés, akkor a szennyezett üledék el fogja érni a hazai Sajó-szakaszt is, károsítva így a folyó magyar szakaszának élővilágát.

Lassan júniust írunk, és még mindig nem történt érdemi előrelépés, a szlovák hatóságok még mindig tétlenkednek. Hiába van állami kézben az említett bánya, a Természetvédelmi Minisztérium mutogat a Gazdasági Minisztériumra, a Gazdasági meg a Természetvédelmire.

Dr. Lukács Balázs úgy véli, hogy bár ez a szennyezés az adott szakaszon azonnali beavatkozást igényelne, itthon ennek ellenére egyelőre nincs ok a túlzott aggodalomra, mert az elmúlt hónapokban mire a Sajó vize Magyarországra ért, a szennyezett üledék felhígult, természetesen tisztult, így egyelőre még az egészségügyi határértéket nem érte el a szennyezés mértéke. „Így marad ez mindaddig, amíg lesz elegendő csapadék a következő hetekben, hónapokban. Ha nem lesz, és ezért lecsökken a Sajó vízmennyisége, akkor sajnos a szennyezett víz koncentráltabban érkezik a magyar szakaszra, és bekövetkezhet egy olyan forgatókönyv, amikor intézkedni kell a vízi élővilág megmentése érdekében. De erre minimális az esély.”

 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti