„A zaklatók a gyengébbel szemben erősnek érzik magukat, velünk szemben nem” – Szelíd motorosok a bántalmazás áldozataiért

Ki és miért hívta életre a Szelíd motorosokat, mit érdemes tudni rólatok?

Mihály Zsolt hozta létre a társaival közel hat évvel ezelőtt ezt a csoportot, amerikai mintára azzal a céllal, hogy a bántalmazottakat, főleg a nőket és a gyerekeket megvédjük a bántalmazótól. Amikor tettlegesség még nincsen, vagy már előfordult, de a rendőrség még nem tehet semmit, akkor mi megjelenünk a bántalmazott fél mellett.

Szerencsére a legtöbb esetben elég is a megjelenésünk. Természetesen szigorúan jogi kereteken belül maradunk minden esetben, nem egy bosszúcsoport vagyunk, csak odaállunk a bántalmazott mellé.

Néha már az is elég, ha a közösségi médiában ismerősnek jelöljük a segítségkérőt, s így látja a bántalmazó vagy zaklató, hogy sok marcona motoros ismerőse van az illetőnek, és inkább felhagy a zaklatásával. Mert általában nem erős, éppen ellenkezőleg, gyenge emberekről beszélünk. A még gyengébbel szemben erősnek érzik magukat, ezért is csinálják, amit csinálnak, de egy másik férfival, főleg több motorossal szemben már inukba száll a bátorságuk. Van Facebook-oldalunk és weboldalunk, ahol lehet jelentkezni, írni az adminoknak. Ők körbejárják az esetet, megvizsgálják a körülményeket, és ha úgy ítélik meg, akkor megszervezik az akciót. A csoportban vannak jogászok, akik figyelnek arra, hogy még véletlenül se fussunk bele önbíráskodásba, magánlaksértésbe, egyebekbe.

Ha nemcsak a jelenlétetekre van szükség, hanem cselekednétek is egy adott helyzetben, mit tehettek meg egy áldozatért? Kézen tudjátok fogni? Tudtok olyasmit tenni, ami a mindennapokban segítséget jelent neki?

Persze, nagyon sok esetben segítettünk is, mivel az ország minden táján van tagunk, több mint ezer fő a motorosaink száma, és 1400 körül vannak a támogatóink. Segítettünk már szállást, munkát találni, költöztetéseknél is jelen vagyunk. Nem egy esetben előfordult, hogy a segítséget kérő elhozta a személyes tárgyait, de félt bemenni a lakásba a többi cuccáért. Oda nyilván mi sem mehettünk be, de a kertkaputól kifelé már segítettünk neki, illetve kisteherautóval mentünk, hogy elvigyük az új lakhelyére a tárgyait.

Gyakori, hogy ők annyira reszketnek a félelemtől, hogy alig tudnak megnyugodni. El kell telnie egy félórának, hogy érezzék, támogató, biztonságos környezetben vannak.

Előfordul, hogy a válási papírokat vagy a gyerektartási kérdéseket kell megbeszélnie a segítségkérőnek és a bántalmazónak, ilyenkor mi a jelenlétünkkel biztosítjuk a zökkenőmentes beszélgetést.

Találkoztatok már olyannal is, hogy nem teljesen az történt, amit mondjuk egy bántalmazottnak látszó ember állított, mert esetleg csak fel akarta használni a lehetőséget arra, hogy nehéz helyzetbe hozza a partnerét vagy bárkit, akit bántalmazással vádolt?

Sajnos ez is előfordult már. Ezért kell először az adminoknál jelentkezni, és ők ellenőrzik a körülményeket, hogy mennyire valós a fenyegetés, és ha ezen a szűrőn átmegy az ügy, következhet az akció megszervezése. Az elmondottakból meg a kiderített körülményekből azt is tudják, milyen jellegű segítségre van szükség: ismerősnek jelölésre vagy személyes megjelenésre, kísérgetésre. Van olyan, akit például bíróságra kísérünk, mert ott törte el a karját a volt párja. Belefutottunk már abba is, hogy mind a két fél provokálta a másikat. Sokszor odáig fajul a helyzet, hogy nem tudják kontrollálni a tetteiket. Ez egy bonyolult, jogi szempontból is nagyon összetett dolog. Ilyenkor már az adminoknál összeáll a kép, hogy miről is van szó, és igyekszünk megnyugtatni a feleket. Mint mondtam, sokszor elég a megjelenésünk ahhoz, hogy váltsanak.

Az erőszak sokféle formát ölthet, a verbálistól a fizikain át a lelki vagy épp szexuális erőszakig. Ezeket még ma is agyonhallgatjuk. Gyerekek esetében még nehezebb lehet a dolgotok, mert ott mindkét szülő megjelenhet bántalmazóként.

Igen, és a legtöbb esetben nem beszél róla a gyerek, fél, hogy ha kitudódik, még nagyobb verést kap. Sokszor az iskolában a testén látható nyomokból és a pszichés jelekből következtetnek arra, hogy bizony ezt a gyereket bántalmazzák, sőt sok esetben mind a két fél bántalmazza. Az is sűrűn előfordul, hogy apuka bántalmazza a gyereket, anyuka meg senkinek nem mer szólni, mert ő is fél az agresszív apától.

Olyan bántalmazás is előfordult, amikor ADHD-s gyereket gúnyoltak a tanárok az iskolában, és ezen felbátorodva a gyerekek céltáblájává is vált. Az anyától kaptunk jelzést, és a terv az volt, hogy motorral visszük iskolába.

Bár az anyuka az utolsó pillanatban lemondta ezt, ha sikerült volna, talán a tanárok is belegondolnak, hogy amit tesznek a gyerekkel, az nem helyes. Külföldön teljesen jól működik, hogy ha motoros csapat kíséri iskolába a gyereket, megszűnik a zaklatás. Sőt még barátkozni is akarnak vele, ha már ilyen haverjai vannak.

Hogy látod most a magyar helyzetet?

Rengeteg a bántalmazás... Én annak örülnék, ha mi csak bulizni járnánk össze, és nem lenne ránk szükség, de sajnos nem így van. Ugyanakkor egyre többen állnak az ilyen ügyek mellé, egyre többen akarják a változást.

Az átlagember sokszor nem is tudja, milyen lehetőségei vannak. Ha a társadalmi kommunikáció nem megfelelő, az emberekhez nem jut el az információ, hogy mit tehetnek saját magukért.

Valóban szélesebb körben kellene tájékoztatást végezni, az iskolákban ténylegesen állampolgári ismereteket tanítani, ahol a gyerekek megismerhetnék a jogaikat, kötelezettségeiket. A rendőröket is jobban fel kellene készíteni, noha nagyon leterheltek, kevesen vannak, ez közismert. De több olyan oktatásra kellene járniuk, ahol a zaklatások legkülönbözőbb formáit, az embertípusokat megismerhetik, s így fel tudják mérni egy adott helyzetben például, hogy a férfi bántalmazó, vagy a nő csak azért hívta ki őket, hogy elintézze a férfit.

Van egy olyan tervem is, hogy iskolákba megyünk be szelíd motorosként osztályfőnöki óra keretében, és elmondjuk a gyerekeknek, hogy a bántalmazás és a drog nem cool, nem menő, mert talán egy motorostól jobban elfogadják ezt, mint egy szülőtől vagy tanártól.

Így talán jobban meg is marad – főleg a fiúk fejében.

A drog és az alkohol hatását érzékelitek a bántalmazást elszenvedők családjában?

Nagyon sok esetben éppen az alkohol vagy a drog hatására válik agresszívvá a bántalmazó. Józanul abszolút normális családapa vagy családanya, de amikor iszik, vagy amikor nem kapja meg az adagját, agresszív lesz. Ilyennel is találkozunk: szegény gyerek már a bántalmazó nézéséből tudja, hogy jobb, ha most elmegy a saját szobájába, és csöndben meghúzza magát. Annyira megtanulják ezek a gyerekek, hogy már egy tekintetből, mozdulatból meg tudják állapítani, mit kell tenniük a saját védelmük érdekében. Bár az is igaz, hogy a bántalmazást átélők közel 30 százaléka számol be arról, hogy a partnere sem drog, sem alkohol hatása alatt nem állt az erőszakkitörései során.

A Szelíd motorosok alapítása óta hat év telt el, ez elég sok idő. Hogyan tudtok előrelépni, fejlődni?

Mivel saját pénzből, a saját időnket áldozva segítünk, nincs anyagi keretünk reklámokra, kevesen tudnak rólunk. Sok ismerősöm mondta, milyen jó lett volna, ha korábban tudott volna a csapatról. Nem tudunk mindenhol ott lenni, de még ha hallunk is egy ügyről, mi nem mehetünk oda, az illetőnek kell nálunk jelentkezni, hogy bajban van, és segítséget kér. A zárt csoportunkban rendszeresen megosztunk egymással a releváns témákban fontos cikkeket, tanulmányokat, jogszabályváltozást, minden olyan információt, amely segítheti a munkánkat. Évente egyszer bulizunk együtt a csapattal, és nagyon fontos számunkra, hogy rendszeresen részt vegyünk jótékonysági rendezvényeken is. Ilyen a mellrák elleni küzdelemre felhívó motorozásunk, a „Legyen nőnap” elnevezésű esemény, sőt nemrég játékokat gyűjtöttünk gyermekkórházaknak. 10 budapesti és 30 vidéki kórházba vittünk játékokat, sőt motoroztatni is szoktunk hátrányos helyzetű gyerekeket.