Egészség-GPS – hamarosan már nem lesz elérhetetlen álom az egészségtervezés
Ahogyan a közlekedésben már megbízható útmutatást ad a GPS, vajon mikor áll majd rendelkezésünkre az egészségünket navigáló rendszer is? Utat mutatni az egészséges adatkori társadalomba – ez a küldetése Lantos Zoltán Adatból egészség című könyvének. A szerző szerint a digitalizációval, a virtuális egészségtámogató eszközökkel, ember és gép észszerű, hatékony együttműködésével a megoldás egyre közelebb kerül hozzánk. Néhány gondolat erejéig „lapozzunk bele” a könyvbe!
A kutatások szerint az egészségügyi rendszer az életünk során mintegy 10 százalékkal járul hozzá a korai halálozás megelőzéséhez – jóval kisebb mértékben, mint az egyéni viselkedés és a társadalmi, környezeti tényezők. Az egyéni egészségi állapotot leginkább a minket körülvevő támogató közösség és az életerőt biztosító spiritualitás befolyásolja. Természetesen a zöld lakókörnyezet is pozitív hatással bír az egészségi állapotunkra, akik ugyanis növények nélküli épített környezetben élnek, sokkal magasabb alapstressz-szinttel rendelkeznek, mint akik legalább heti rendszerességgel megfordulnak parkokban, erdőkben. A kultúra élvezete, a kulturális események látogatása, pláne a művészetek gyakorlása is egészségvédő hatású. Meghatározó az is, hogy baj esetén mennyire számíthatunk másokra.
Egészségfejlesztők és egészségkoptatók
A kötet a lakosságot két nagy, azokon belül négy kisebb csoportra osztja. Az egészségben élők folyamatosan keresik az egészséges megoldásokat, rendszeres fizikai aktivitást végeznek, szűrővizsgálatokra járnak, a szociális hálójuk kiterjedt, a saját egészségüket harmóniaként élik meg. Az egészségtrendiknek ugyanakkor az egészség inkább divat, ők trendeket követnek, ezzel együtt sokszor sportolnak is, hogy önmagukból a legtöbbet hozzák ki, de jellemzően kerülik az orvosokat és a gyógyszereket. E két kisebb csoport együtt – az egészségfejlesztők – a magyar lakosság mintegy 40 százalékát teszik ki.
A többiek az egészségkoptatók, akik ugyancsak két kisebb csoportra oszthatók. A halogatókra, akik ismerik a rizikófaktorokat, és tudják, mit kellene tenniük az egészségesebb életért, de inkább csak beszélnek róla, az energiaszintjük és a szociális hálójuk kisebb annál, hogy cselekvésre sarkallja őket. Nekik a kényelem az egészség, a gyors eredményekben, az élvezetekben, a jutalmazásban keresnek motivációt. A másik kisebb csoport a távolmaradóké, akik az egészségük megőrzése szempontjából teljesen passzívak, problémáikra az egészségügyi ellátórendszertől várnak választ, beletörődve a kockázatokba. Az egészséges életmódra szóló felhívások belőlük még ellenállást is kiválthatnak.
Pelenkázz, tovább élsz?
A könyv beszédes adatok ismertetésével ébreszt rá, hogy érdemes volna egészségkoptatókból (amennyiben felismerjük, hogy azok vagyunk) egészségfejlesztőkké válnunk.
Kutatási eredményekre alapozva rögzíti, hogy a krónikus betegségek okozta halálozásban Magyarország sajnos a legrosszabb helyezést kapja, a rákhalálozást és a mentális egészségi állapotot tekintve utolsó előtti a kontinensen. Az egészségben leélt évek számában az EU középmezőnyében tanyázunk, a megelőzhető halálozások számában azonban szintén utolsók vagyunk. A várható élettartam nőknél 79,6 év (ebből várhatóan 61,8 az egészségben leélt esztendők száma), míg a férfiaknál ugyanez 72,7 (és 60,4). A férfiak életkilátásai, veti fel a szerző, összefügghetnek a hagyományos férfi nemi szerep és a férfiakkal szembeni társadalmi elvárások konzerválásával – erre a gyógyírt Kopp Mária így fogalmazta meg: „Pelenkázz, tovább élsz!”
Adatkorba léptünk
Fontos üzenet, hogy mivel a 4. ipari forradalom, a digitális átalakulás korszakát éljük, a pesszimisták a túlzott robotizációtól inkább tartanak, míg az optimisták abban hisznek, hogy a digitalizáció hosszú távon segítheti az egészségmegőrzést, hiszen egyfajta előrejelző tudást ad. Ennek egyik legfontosabb pillére a teljes egészség-életutunkról való adatgyűjtés és ezeknek az adatoknak az elemzése. Ennek és a célként kitűzött ügyfélközpontú szemléletnek köszönhetően a páciens, a beteg a közeljövőben túlléphet azon, hogy pusztán a gyógyítási folyamat kiszolgáltatott alanya legyen az egészségügyben. Egyrészt ma már az orvosi tudás számos elemét a zsebünkben hordjuk – mobilalkalmazások, online elérhető platformok, virtuális személyiedző, alvásfigyelő és anyagcseremonitor, valamint az akár videóhívásban is elérhető orvosunk révén. A testünkön hordható eszközök adatokat tárolnak, illetve adnak át az életmódunk lenyomataiként. Egészségügyi vizsgálataink adatai is összetett adatbázisokban gyűlnek össze a digitális térben. A jól elemezhető adatállomány kvázi időjáráselőrejelzéshez hasonló előrejelzést biztosíthat egészségünk várható alakulásáról, így mi magunk is dönthetünk az egészségjavításunk módszereiről. A digitális egészség modellje emellett személyre szabott egészségügyet is jelent. A rólunk összegyűlő adatvagyon hasznosítása pedig biztosíthatja az egészségügyi színvonal emelkedését.
Hogy mi jellemez minket az adatkorba lépve? Kereskedelmi kutatások szerint havonta átlagban nyolcféle élelmiszerboltot keresünk fel, mert ma már nem nyugszunk bele, ha valamiből nem olyat kapunk, ami például – legjobb tudásunk szerint – az egészségünket szolgálja.
Már most látszik, hogy az egészség megteremtése és kiszolgálása az új évezred első évszázadának gazdasági motorja lesz (vagyis már az). Költéseink egyre nagyobb része kapcsolódik az egészségünkhöz, miközben igényünk, hogy az egészségügy betegközpontúbbá, emberközpontúbbá váljék.
Új megközelítésünk szerint az egészség nem „csak úgy” létezik, hanem meg kell teremtenünk, s ha megteremtjük, az egészségélményt, illetve gyógyulási élményt okoz. Az egészség valahol közösségi tevékenység eredménye is, de létrehozására csak az egyén képes.
Életünk útvonalterve
Az adatvagyon akkor hasznos, ha szigorú jogi és etikai keretei vannak a felhasználásának, és ha a szükséges információk egymással összeköthetők, személyre szabhatók. Az adattudományi módszerekre építve egyes országokban már az is célkitűzés lett 2050-re, hogy senki ne haljon meg rákban, ami ma még hihetetlennek hangzik. Egyre pontosabb képet kapunk ugyanis a szervezetünk működéséről, szinte digitális ikertestvérünk születik a mérhető adataink révén. Ennek köszönhetően általánossá válhat a test-lélek-szellem egységét figyelembe vevő gyógyítás, s lehetőség lesz életünk útvonaltervezésére: mennyit aludjunk, sportoljunk, mikor és mit együnk, milyen gyakran tartsunk szünetet a munkában.
A robotizáció elvezethet az adattól a bölcsességig. Ha naplót vezetünk az alvásunkról, az étkezésünkről, a vízivásunkról, a gyógyszerszedésünkről néhány gombnyomással akár a telefonunkban – ahogy a sportolóknak is van edzésnaplója –, máris közelebb kerülünk a célhoz. Alvástanácsadó alkalmazás is segíthet annak elemzésében, mikor kell lefeküdnünk, milyen éjszakai hőmérsékletre és fényviszonyokra van szükségünk a pihentető alváshoz, a lefekvés előtti 2-3 órát mivel (nem) jó töltenünk, mennyit ehetünk, ihatunk, ülhetünk monitor előtt, mennyi időt töltsünk mozgással, illetve levegőn alvás előtt.
Az alkalmazások figyelik a viselkedésünket és – tanítanak.
Lantos Zoltán könyve a fentieken túl a fenntartható egészségügy legfontosabb jellemzőiről, az egészségtanácsadó (egészség-coach) feladatköréről, saját egészségtervünk elkészítéséről, egyéni egészségtervezésünk kulcselemeiről, az eredményes egészségügyi rendszer alapköveiről, a lakóhelyközeli egészségszolgáltatás fejlesztéséről is értekezik, sőt esetbemutatásokat tartalmaz egészségtanácsadók szemszögéből. Hasznos és elgondolkodtató, igazi 21. századi olvasmány.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>