34 év után is titok övezi a halálát – 60 éves lenne Kesjár Csaba, a reményeink egykori hercege

A fiú elment, a kérdések maradtak

„»Ralf, te jó ég – bök Ralf felé –, ez itt egy tó, egy oltári nagy tó. Ha elszámítod a sebességet, egyenesen odaszállsz.« Ralf a pálya menti korlátra mutat, úgy mondja: »Ez megfog… Ha rosszul fordulnál is, ez megfog.«” A részlet Harle Tamás újságíró Kesjár Csaba 60 – A teljes történet című friss kötetéből való, és az ifjú magyar titán egyik utolsó beszélgetését idézi fel a csapattársával a végzetes kimenetelű nürnbergi edzésbaleset előtti napról. A párbeszéd abban a kanyarban zajlott a pálya előzetes bejárásakor, amelyből Csaba másnap éppen annak a bizonyos korlátnak csapódott, és azonnal életét vesztette. A borzalmas eseménysorról felvétel nem készült, így még rejtélyesebbnek tűnt mindenki számára, miként száguldhatott ez az ízig-vérig profi versenyző 200 kilométer per órás sebességgel – fékezés nélkül, a kormányt sem mozdítva – egyenesen a halálba.

Biztos válasz a kérdésre 34 évvel a tragédia után sincsen. A legszélsőségesebb találgatások anno öngyilkosságról vagy szándékos emberi mulasztásról szóltak, miközben azt sem lehetett kizárni, hogy a versenyautó hibásodott meg, vagy a pilóta követett el végzetes hibát, netán valamilyen okból tudatkiesése volt. A könyv e lehetőségeket újra egytől egyig körbejárja, ám a minden oldalról megvizsgált opciók ismeretében a következtetést az olvasóra bízza. Ami viszont új megvilágításba helyezi annak a forró nyári napnak a szomorú történetét: három és fél évtized múltán előkerült egy külföldi cikk, amely már a tragédia másnapján leszögezte, hogy a magyar versenyző éppen előzött valakit a balesetet megelőző pillanatokban.

Mindezt egy fotó, sőt egy videó is alátámasztja, amely a néhány másodperccel korábbi állapotot mutatja: látható, amint Csaba két másik autóval viaskodva közelít az utolsó hajtűkanyarhoz, amelybe tehát nem egyedül érkezett, ahogy eddig hittük.

Lehetséges magyarázatok

Harle Tamás már 1988-ban, néhány nappal a baleset után Németországba utazott, hogy a magyar fiú halálát megállapító sebésztől kezdve az eset körülményeit vizsgáló főügyészen át a Csabát alkalmazó német Forma-3-as csapat főnökéig, akit csak lehet, szóra bírjon. A sportnapilap ifjú munkatársaként a nála két évvel fiatalabb pilóta halála egyenesen letaglózta. „Azért is volt különösen fájó, mert Csaba még nem is futotta be azt a pályát, amit neki jósoltunk. Hiszen ő a reményeink hercege volt, mindenki a jóképű, sármos leendő sztárt látta benne, aki aztán egyik pillanatról a másikra ott lelte a halálát, ahol a legjobban szeretett lenni. A versenypályán.” És az álmaink is egy kicsit vele haltak. Az újságíró pedig gyakorlatilag magánnyomozóként igyekezett feltárni az okokat, de most, 34 évvel később is csak kizárni tudott verziókat, például az öngyilkosságot vagy a szabotázst.

Csaba életvidám, ereje teljében lévő, komoly karrierterveket szövő és a magánéletében is aktív – stabil párkapcsolattal, hűséges barátokkal bíró – fiatalember volt. Annyira pedig abban a szezonban és versenyosztályban még nem számított favoritnak, hogy valaki szándékosan tegyen neki keresztbe. Az esetleges autóhiba kizárását megnehezíti, hogy az ügyészi vizsgálat anyaga mára titokzatos módon nyomtalanul eltűnt, és Horst Schübel csapatfőnök is elmenekült az elől, hogy tisztázza magát és a csapatát. Azt pedig már nem fogjuk megtudni, lehetett-e – akár rosszullét miatti – tudatvesztése a versenyzőnek, vagy bekövetkezhetett-e olyan vezetési mulasztás, amelyről vagy tehetett, vagy nem (mert például beszorult a lába a pedálok közé, de ez is csak találgatás). És ott van még az a másik két autó, amelyekről most szereztünk tudomást, hogy vele haladtak, így akár kockázatos manőverbe is foghatott, amely végén talán remélte, hogy a pálya széli gumifal megfogja, ezért nem korrigált.

De a gumifal nem fogta meg, szétrebbent, ahogy belehajtott, mögötte pedig a végzetes korlát várta…

Mennyi esélye volt a Forma-1-re?

„Csaba akkoriban igen nagy nyomás alatt versenyzett” – gondolkodtat el a könyv szerzője. „Magyarországon mindaddig példátlanul sok pénzt fektettek a szponzorok az előrejutásába, az autóversenyzőként korábban ugyancsak sikeres édesapja is sürgette az eredményeket. Ha túl feszült volt, abban a pillanatban hozhatott akár rossz döntést is, ami persze 100-ból 99-szer nem kellett volna, hogy végzetes legyen. Azt gondolom, valós esély volt arra, hogy pár éven belül a Forma-1-ben kössön ki, ezt támasztja alá az is, hogy szűk egy évvel a halála előtt, 1987 augusztusában a vártnál is sikeresebb tesztköröket tett a Hungaroringen a Zakspeed nevű csapat autójával. A magyar államon és cégeken túl a csehszlovákok pénze is benne volt a versenyzésében, mind azt remélték, később akár a befektetésük tízszeresét vehetik majd ki a támogatottjukból. Igaz, 26 évesen ehhez már nem számított túl fiatalnak, de mivel a száguldó cirkusz akkoriban nagyon szeretett volna a kelet-közép-európai pilóták felé nyitni, és neki a személyiségében is nagy potenciál rejlett, elképzelhető, hogy megkapta volna a lehetőséget.

Kép

Kesjár Csaba mindössze két héttel a tragédia előtt a Hungaroringen - Csikós Gábor fotója

Ennek valószínűségét Harle Tamás óvatosan 20 százalék körülire becsüli, a szponzorok inkább 80-ra tehették. Ami nem szolgált Csaba előnyére: olyan nyugati pilótákkal kellett felvennie a versenyt, akik akár 6 éves koruk óta ahhoz hasonló pályákon nőttek fel – s talán már ezer kört is megtettek rajtuk –, amilyenen ő mondjuk élete huszadik körében balesetezett.

A nyugati profik edzőterembe jártak, tudatosan állították össze az étrendjüket, mentálhigiénés szakemberrel dolgoztak, a vasfüggönyön innen viszont a profizmus még gyerekcipőben járt.

Ezzel együtt amennyire egy szocialista országban lehetett, Csaba profi volt, a nap 24 órájának legalább a felét az autóversenyzésnek szentelte. A hiányosságairól inkább a korszak, semmint ő tehetett. Nem volt klasszikus menedzsere, még a szponzoraival is ő és az édesapja tárgyalt, ebben az erőltetett menetben azért szétforgácsolódhatott az energiája.

Apa és „keresztapa”

Többször hivatkoztunk Csaba édesapjára, Jánosra – nos, a Harle-könyv egyfajta családregényként a teljes Kesjár-dinasztia történetét bemutatja 1898-tól. Hiszen már a nagypapa is eredményes motoros volt, s élete egy fontos szakaszában az akkor meghúzott határ túloldalán, Temesváron versenyzett.

„Csaba apukája pedig igazi Keresztapa-karaktert és szerepet vitt a dinasztiában” – tudjuk meg a szerzőtől. „Ritkán mosolygott, szinte sosem dicsért, szikáran, kevés szóval kommunikált, miközben emberek tucatjai lógtak a madzagokon, amiket vállalkozóként és családfőként mozgatott. Mindig az eredményt hajtotta, de ezt Csaba is elvárta magától, elvégre Magyarországon mindent megnyert, és Ausztriában is bajnok lett, mielőtt Németországba, Európa legerősebb Forma-3-as bajnokságába került. A családi tradícióba tehát belenőtt. Édesapja egyetlen igazi, nem titkolt érzelme a fia iránti »szerelme« volt. Ezt nem tudom más szóval leírni. Miközben kemény emberként váltotta a nőket, öt felesége volt, igazi barátja nemigen akadt, a második fiába – miután az elsőtől elhidegült – gyakorlatilag szerelmes volt.”

„Mély és rejtélyes emberi történet, a könyv egyik legizgalmasabb szála, el tudom képzelni Marlon Brandót, amint eljátssza ezt a szerepet.”

A legkisebb királyfi

S hogy miként maradt meg a tragikus főhős az emberek emlékezetében? A személyében lehetett valami varázslatos, ami a rohanó évtizedeken is átível. Kesjár Csaba legendája ugyanis nem pusztán él az emberekben, hanem szeretettel maradt meg a lelkekben. Talán mert azt a már-már népmesei hőst látták, láttuk bele az akkori Magyarországon, aki eljuthat innen oda: az Óperenciás-tengeren is túlra. Aztán méltatlanul gyorsan kellett búcsút vennünk tőle és ezektől a vágyaktól.

Kép

Kesjár Csaba és édesapja Kesjár János, aki 19 évvel túlélte a fiát, de elvesztését sosem heverte ki - Csikós Gábor fotója

„A Hungaroringet tulajdonképpen Csabának építették, nem véletlen, hogy 1986-ban, az elkészült aszfaltcsíkon ő tehette meg az első kört a motorjával” – világít rá Harle Tamás. „Megdöbbentett, hogy hazai léptékben valami olyan misztikummal vegyes szeretet övezi őt még ma is, mint mondjuk Diana hercegnőt a nagyvilágban. Amihez hozzátartozik, hogy mindannyiunk legkisebb királyfija nagyon szép férfi is volt. Aki megtudta tőlem, hogy róla írok, úgy reagált, hogy »úristen!«. Majd folytatta, hogy ő sírt, amikor meghalt, vagy szerelmes volt belé, vagy ugyanúgy zuglói, mint ő volt. Olyan hölgy is jelentkezett – Rózsa beszél is Csabáról a könyvben –, akit gyengéd szálak fűztek hozzá. Azt gondolom, Rózsa története sokak történetét jelképezi Csabához kötődően. Sőt azt kell mondjam, emberi értelemben, a hatását tekintve még a férfiak is odavoltak érte. Kis túlzással szem nem maradt szárazon, ahol kiejtettem a nevét, mintha egy közös hozzátartozónkat veszítettük volna el fiatalon.”

Méghozzá „a legértelmetlenebb halállal, amit valaha láttunk” – azaz nem láttunk. Ez a mondat egy fotóstól hangzott el, aki a helyszínen tartózkodott a tragédia idején, bár a becsapódást ő sem látta. Ahogy senki. Kesjár Csaba mindannyiunk elől titokban ment el. Február 9-én ünnepelné a 60. születésnapját, reméljük, valahonnan látja, hogy ezzel a cikkel is gondolunk rá.

A szerző útja
Az ifjú Kesjár Csaba és Harle Tamás még hasonlítottak is egymásra. Az akkor fiatal Harle Tamásnak író-újságíró édesanyja 1988-ban, a tragikus baleset után az összes félretett pénzét odaadta, hogy a fia el tudjon utazni Németországba, amikor a haláleset kapcsán nyomozó üzemmódba kapcsolt. Később kiderült, hogy az édesanya, Vermes Éva készítette az utolsó interjút Kesjár Csabával. Harle Tamás Az utolsó 26 óra címmel a balesetről írta élete első könyvét, ma pedig – több mint 30, szerzőként és/vagy szerkesztőként jegyzett kötet után – írásba foglalta a teljes történetet. Érdekesség, hogy a könyv után talán film is készül a magyar pilóta életéről.

A cikkhez tartozó felvételek mindegyike a Harle Tamás: KESJÁR CSABA 60 – A TELJES TÖRTÉNET című könyvből való, azokat szerzői jog védi. Másolásuk és további közzétételük a könyvet megjelentető Kék Európa Kiadó előzetes írásos engedélye nélkül tilos és törvénybe ütköző.