A csokoládé lett a vesztem – Adventi egyperces

Az őszi kínálat magával hozta a szaloncukor-áradatot, amely el is lepte az üzletek polcait. Jobbára a gyerekek Mikulás-csomagjába, a karácsonyfa alá vagy ajándékba szoktam belőle vásárolni. Eddig a dobozos szaloncukrok nem jelentettek nagy kihívást, mert tiszteltem a csomagolást. A kimért fajta annál nagyobb kísértés, hiszen először jön egy ártatlan kóstolás, utána pedig nehéz határt szabni.

Ez a veszély fenyegette Gombóc Artúrt is, aki egy télen felcsapott Mikulásnak, hogy örömet szerezzen a barátainak. Addig nem is volt baj, amíg meg kellett tölteni a zsákot különféle ízű csokoládékkal. Csakhogy kedves barátunknak ez volt a kedvenc csemegéje. Addig-addig bontogatta a zsák száját, amíg elfogytak a töltött, a lyukas, a mogyorós, de még a tavalyi csokoládék is.

Bevallom, ebben az ügyben én sem vagyok túl válogatós.

Az esti alkotómunka mindig jobban megy egy kis „Cs vitaminnal”, ahogy a családban hívjuk a csokoládéalapú táplálékot.

Mivel mást nem találtam, és egy kis doppingszer hiányzott a koncentrált ébren maradáshoz, hirtelen ötlettől vezérelve felbontottam egy szekrény alján őrzött csomagot. Gondoltam, egy-két példány igazán nem fog hiányozni, hiszen úgyis kiporciózom a szaloncukrokat. Igen ám, de a „még egyet” és „ez már az utolsó lesz” nyugtatgatások után egyszer csak az üres doboz maradt. Úgy jártam, mint Gombóc Artúr: elpusztítottam – ha nem is egy zsáknyi, de – egy adag ünnepi csemegét.

Ezután mélyen elszégyelltem magam, mert hányszor okítom a gyerekeimet az édességgel, a mértéktartással kapcsolatban; és lám: kecskére bíztam a káposztát. A mesebeli csokoládépusztító társam úgy oldotta meg a problémát, hogy hóból formázott ajándékokat, amelyek igen meggondolatlanul el is olvadtak, mielőtt igazán örülhettek volna nekik. Azt hiszem, rajtam nem segít ez a módszer, mert egyelőre a városban nincs hó, és a szobahőmérsékletet nem is bírná az efféle meglepetés. Marad az újabb körút, a szaloncukor beszerzésére. Már jó előre megfeddem magam, nehogy ismét ugyanebbe a hibába essem.

És azért jól jön az adventi elhatározások időszaka is, mert legalább van miről lemondanom.