„Nők és férfiak más-más tehetséget kapnak Istentől” – interjú Köves Dvorával, az Óbudai Zsinagóga rebbecenjével

A beszélgetésre készülve feltűnt, hogy nem szerepel sokszor a sajtóban, pedig sokan érdeklődnek ön iránt. Nem vonzza a nyilvánosság?

Valóban nem vonz a szereplés a sajtóban, médiában, ami talán a személyiségemből adódik. A mindennapokban inkább a személyes találkozásokat keresem a közösség tagjaival. Lányokkal, nőkkel beszélgetek, igyekszem utat mutatni számukra a zsidóság megéléséhez, rávezetni őket ennek az útnak a szépségére. Illetve igyekszem segíteni nekik, ha valamilyen személyes problémájuk van.

Miben más egy rabbi feleségének élete, mint a közösség bármely más nőtagjának, aki feleség és családanya?

Egy rabbifeleségnek korlátozottabb lehetősége van magánéletet élni, mint másoknak. Bárhova megyek, emberekkel találkozom, a közösséggel vagyok. Igyekszem mindig ott lenni, amikor a közösség tagjainak szüksége van rám, és néha egy mosoly, néhány jó szó is elegendő pozitív energiát tud közvetíteni.  Otthon is sokszor azon jár az agyam, miben tudnánk még többet segíteni a közösségnek, milyen intézményekre lenne még szükségük, milyen szolgáltatásokat tudnánk még nyújtani a tagoknak, legyen szó óvodáról vagy éppen női programokról.

Milyen szerepet tölt be a nő, a feleség, az anya a zsidó családok életében?

Mi abban hiszünk, hogy a nők és férfiak más-más adottságokat, tehetséget kapnak Istentől, ezért más a szerepük a családban. Ha én megpróbálnék férfi adottságokat fejleszteni, elveszíteném, ami bennem különleges.

Amikor a nő a saját szerepének megfelelően cselekszik, és a férfi is megéli a szerepét, létrejön a harmónia a családban, az otthonukban és a világban is. Mindenki azt csinálja, amire született, és nem próbálkozik olyasmivel, amire nem.

Mi, nők többnyire érzékenyebbek vagyunk, jobban értünk a gyermekek lelkéhez, így a nevelésük is inkább a mi kezünkben van. Természetesen az apának is fontos, hogy sokat legyen együtt a gyerekekkel, de mi őt is tudjuk segíteni abban, hogyan foglalkozzon velük, hogyan tanítsa őket. A legfontosabb feladatunk nőként a család összetartása és a gyermeknevelés, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk nem kell dolgoznunk, vagy nem bontakoztathatjuk ki a tehetségünket az anyaságon túl is. Ugyanakkor meg kell tanulnunk egyensúlyt teremteni a munka és család között, mert így lehetünk boldogok, és így tehetünk eleget a küldetésünknek, a családban és a munka világában egyaránt.

Mekkora a jelentősége a hanukának a zsidó vallásban? Miről szól az ünnep?

A hanuka arra emlékeztet bennünket, hogy volt egy birodalom, amely megpróbált erőszakkal elszakítani minket Istentől, de végül megmutattuk, hogy ha kapcsolódunk Istenhez, győzedelmeskedünk. Isten azt szeretné, hogy kapcsolatban legyünk vele, és az ő akaratának megfelelően éljünk a világban. Ez a hanuka üzenete, az Istennel való kapcsolat erősítése. Mert így lehetünk igazán boldogok, és így leszünk képesek teljesíteni a feladatunkat a világban.  

Hol és milyen zsidó közösségben nőtt fel?

Rabbicsaládban nőttem fel Izraelben, egy nagyon vallásos közösségben, egy kilencgyermekes családban. Apukám rabbiként, anyukám rebbecenként egész életüket a közösségnek, a zsidóságnak áldozták, és én is ezt az utat követem. Láttam, milyen jelentősége van annak, ha így él valaki, és nem csak azért dolgozik, hogy a fizikai jólétet biztosítsa, sok pénze és javai legyenek, mert azok sosem teszik igazán elégedetté.  

Viszont ha gyerekkorodtól kezdve azt tapasztalod, hogy fontos dolgokat vagy képes véghezvinni, tényleg tudsz segíteni az embereknek, létrehozni jól működő intézményeket, valamint békét, pozitív élményeket, pozitív gondolatokat közvetíteni, az nagy megelégedéssel tud eltölteni. Én ettől vagyok boldog.

Kép

Köves Dvora

Gyermekkorában hogyan élte meg a hanuka ünnepét?

A gyerekkori élményem a hanukáról az, hogy – bár apukám rabbi lévén sokat volt a közösségben – ez az ünnep valóban a családról szólt. Minden este összegyűltünk, apukám mesélt, anyukám fánkot sütött. Nagyon meghitt volt a hangulat.

Hogyan készül az ünnepre egy zsidó szellemi vezető társa, aki emellett ötgyermekes édesanya is?

Az ünnepek idején általában nagyon elfoglalt vagyok, mert minden ünnep estéjén és napközben is közösségi programokra, gyertyagyújtásokra megyünk, és otthon is családi programokat szervezünk. Sok emberrel beszélgetek, segítek nekik a zsidóságuk megélésében, a szokások megtartásában. Már a készülődés is rengeteg teendővel jár. Az Óbudai Zsinagóga operatív vezetőjével átbeszéljük, milyen ételeket, milyen kellékeket kell majd előkészíteni az ünnepre. Öt gyermek mellett nem könnyűek ezek az időszakok, mert az elsődleges feladatom természetesen az, hogy velük legyek, őket neveljem, és csak a második a közösségi élet. Próbáljuk tartani az egyensúlyt: ha sokat voltunk a közösséggel, utána igyekszünk több időt tölteni a gyerekekkel, délutánonként játszunk velük, közös élményeket szerzünk.

Mennyire hozza össze a hanuka a tágabb értelemben vett családot, például rég nem látott rokonok is találkoznak az ünnepi időszakban?

Az ünnepek alatt sok a teendő, ilyenkor nem tudunk elutazni, ezért inkább a rokonaink látogatnak meg bennünket. Amióta megházasodtam és Magyarországra költöztem, minden ünnepet itt töltöttem. Pészahkor vagy hanukakor gyakran hívom meg hozzánk a családtagjainkat, bár nehéz megosztani az időt a rokonok és a zsinagóga között. Természetesen ilyenkor férjem magyar családjával is összejövünk. Igyekszem ezen a területen is tartani az egyensúlyt, hiszen fontos ápolni a kapcsolatokat a családunkkal. Amikor nincs ünnepi időszak – a Covid-járvány előtt legalábbis így volt – évente néhányszor Izraelbe utazom egy-egy hétvégére vagy akár egy hétre, hogy az ott élő családtagjaimmal is együtt lehessek.

A társadalom alapegysége ön szerint az egyén vagy a család?

Szerintem először magamról mint egyénről kell gondoskodnom. Ha én rendben vagyok, ha boldog vagyok, akkor tudok gondoskodni a családról, akkor tudok eleget adni a barátoknak, a társadalomnak.

Mit gondol a hagyományok funkciójáról a modern világban? Milyen jelentést hordoznak a szimbólumok az emberek számára?

A hagyományok a modern világban is nagyon fontosak. Rendkívül erős összetartó erejük van, és évezredes bölcsességeken alapulnak. Súlyos hiba lenne eldobni azt a rengeteg tudást, tapasztalatot, amit elődeink felhalmoztak. Ha mindig csak az újat hajszolnánk, nem törődve a hagyományokkal, elveszítenénk a kapaszkodóinkat, a különlegességünket, és nem találnánk a helyünket.
Ráadásul, amikor nemcsak a hagyományokhoz, hanem Istenhez is kapcsolódunk, olyan értékekkel gazdagodunk, amelyekre már lehet építkezni, amelyekhez már hozzá lehet kapcsolni a modern vívmányokat, mert természetesen azokra is szükségünk van.

Ez a harmónia is megteremthető.

Hogyan lehet vonzóvá tenni a gyerekek számára a hitet, a tradíciókat?

Ahogy mondtam, először magunkat kell rendbe tenni. A legfontosabb, hogy mi magunk legyünk boldogok, és tiszteljük a hagyományokat. Ha a gyerekek látják, hogy boldogan imádkozom, boldogan készítem a fánkot, és így készülünk hanukára, akkor ez számukra is vonzó lesz. Fontos az is, hogy az ünnepeket hozzuk le a gyerekek szintjére, vonjuk be őket, hogy ők is élvezzék, és jó élményeket szerezzenek az ünnepekről, hagyományokról. Ezáltal boldogan tartják majd meg a tradíciókat.