Mit jelent számodra a zene? – Népszerű énekeseket kérdeztünk (x)

Ismerősök lesznek azok, akik addig vadidegenek voltak

„Azok a pillanatok jutnak az eszembe, amikor kis klubokban vagyunk, és a közönség is kisebb helyen ül. Mert amikor nincs szó nagyszínpadról, akkor abszolút érezhető, hogy azok, akik a koncert elején még vadidegennek számítanak, az első harmad után ismerőssé válnak. Sokkal élénkebbek a visszacsatolások, minden és mindenki közel van, érezzük az illatokat, a lélegzeteket. Ilyenkor jobban tudunk szólni az emberekhez is. Persze a nagyszínpadon is megvan a zene összekovácsoló ereje, de egy kisebb, intimebb fellépésnél ez a hatás már 15 perc után érezhető. Egyfajta egységérzés ez, amit egymástól kapunk, és ami azért jó, mert ebben a században az időnk nagy részét elszigetelten töltjük a saját világunkban. Jó dolog tehát, hogy az emberek a zene miatt összeverődnek kisebb-nagyobb csoportokba. A zene otthon is a mindennapjaink része, a gyerekeink egész nap énekelnek. Gyakran előfordul, hogy ülnek a fürdőkádban, beteszek nekik valamilyen zenét, és elkezdek nekik hülyéskedni, elbújni a fal mögött, bénán ugrálva táncolni. Nem is tudom szavakba önteni azt a gurgulázó nevetést, amit olyankor kapok tőlük. Mert a zenének univerzális ereje van, kortól, nemtől, nyelvtől függetlenül képes bármit feloldani, bárkit felvidítani.” (Kollányi Zsuzsi énekesnő)

Mindig van közös metszet

„A VIII. kerületben nőttem föl, a Szigony utcai lakótelepen, ahol a zene összekötötte azokat, akik a rapet szerették. Abban a társaságban, ahová én jártam, mindenki ezt a műfajt kedvelte, külön voltak a metálosok, a Depeche Mode-osok, a New Kids on the Blockosok és a Cure-osok. Ismertük őket is, de akkoriban még a ruha alapján is meg lehetett különböztetni ezeket a társaságokat, tudni lehetett, ki melyik zenét szereti. Manapság ez szerintem már másképp van, de a zene ma is összekapcsolja az embereket. Mi például Qkával már több mint 30 éve csináljuk a zenekart, szóval minket a zene idén már egymilliárd másodperce köt össze. Egy láthatatlan, meghatározhatatlan kis társaság is kialakult körülöttük, ők azok, akik az Animal Cannibalst szeretik, a zenénk őket is összeköti. Érdekes, de a baráti körömre nem jellemző, hogy hasonló zenét szeretnénk, emiatt is fordul elő, hogy szilveszterkor szinte ölre menő harc folyik azért, hogy mit hallgassunk. De közös metszet persze mindig van.” (Dósa Richárd, művésznevén Ricsipí, az Animal Cannibals tagja)

Fantasztikus közösségek alakulnak ki

„A zene univerzális nyelvként képes összekötni az embereket, kevés az ilyen dolog az életben. És gondoljunk csak bele, a koncertek is több ezer embert tudnak összehozni egy helyszínen, méghozzá békésen. Az összekapcsolódást szakmán belül is érzem, talán azért is beszélek nehezen erről, mert nekem ez a természetes. Például amikor zeneszerzőként dolgozok együtt más emberekkel, leírhatatlan érzés, hogy nekik nem kell elmagyaráznom, mit akarok. Szóval ez egy univerzális nyelv, amivel tudunk kommunikálni, érzéseket közvetíteni. Már gyerekkoromban is hobbim volt a zene, míg mások kosárcsapatokban játszottak, addig én egy garázszenekart hoztam létre, és minden délután jammeltem a haverokkal. Akkor még doboltam, nem énekeltem, de fantasztikus kis közösség alakult ki, onnan lettek a barátaim is.” (Király Viktor énekes, zeneszerző)

A világ legboldogabb emberei közé tartozhatunk

„A kislányomnak még szeptember elején volt egy balesete, beütötte a fejét, ömlött belőle a vér. A mentő nem ért ki időben, előttük jutottam haza, majd vittem be őt a Heim Pál Gyermekkórházba, ahol a sebét összekapcsozták. Másnap a történetet megosztottam a Facebookon, és föltettem a kérdést, hogy vajon miért nem jön időben a mentő. Ha azért, mert nincs elég autó, akkor a zenekarommal indítunk egy jótékonysági koncertet, és akit ez zenészként érdekel, az csatlakozhat hozzánk. A januári koncertnek a Zenészek a mentősökért címet adtuk, és nagyon hamar jelentkezett rá 240 zenész és zenekar. Ez is mutatja, hogy a zenészek közösségében milyen komoly az összetartó erő. Mert nekünk ez nemcsak a szakmánk, hanem a hobbink is, és ezáltal a világ legboldogabb emberei közé tartozhatunk. És persze mindenkinek megvan a saját stílusa, de aki hall, az mindenképp szeret valamilyen zenét. Ami engem illet, én ötéves korom óta zenélek, egész életemben ezt csináltam. Az egyik meghatározó élményem az volt, amikor '87-ben apukámtól megkaptam az első magnómat, ami csak előrefele játszott, négy elemmel működött. Ha jól emlékszem, két és fél óra alatt merült le, de azt az egy darab kazettát, ami járt hozzá, rongyosra tekertem. Ezen hallgattam az első számot is, ami az életemben meghatározó volt: a Queentől az I Want It Allt. Onnantól kezdve a rock lett az igazi szerelmem, függetlenül attól, hogy 20 éven keresztül klasszikus zenei pályán mozogtam, szimfonikus zenekarban játszottam, mostanra pedig elmentem a jazz és a popzene irányába.” (Lombos Pál, a Swing A La Django zenekar vezetője és bőgőse)

A zene segíti, hogy megnyíljunk

„Én a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam, szinte minden nap volt énekóránk, sokáig kórusban is énekeltem. Rengeteget próbáltunk, a közös munka pedig összekötött bennünket, mindig voltak közös témáink, közös dalaink, amiket gyakoroltunk otthon is. Ráadásul olyan szerencsések voltunk, hogy a kórusunk nemcsak régi népdalokat vagy kórusműveket tanult, hanem modern, új dalokat is. Szóval a zenének már gyerekkoromban is meghatározó szerepe volt, a szeretetét pedig a fiamnak is szeretném átadni. Szerintem a zene elképesztő módon fejleszti az emberek érzelmi intelligenciáját, segít bennünket abban is, hogy megnyíljunk, ki tudjuk fejezni magunkat. A zene nemcsak gyerekkorban, hanem felnőttként is összehozhat embereket, nekem is sok olyan barátom van, akiket műsoroknak, rendezvényeknek és gáláknak köszönhetően ismertem meg. Amióta elkezdtem dalszövegeket írni, a közönséggel való kapcsolatom is megváltozott: fantasztikus, amikor állok a színpadon, és azt hallom, hogy éneklik a dalaimat. Megható pillanat ez, olyan, mintha eggyé válnánk a közönséggel.” (Nagy Adri énekesnő)

A habkönnyű slágereknek is üzenete van

„A zene elengedhetetlen az ember életében, olyan, mint a víz, ami a testünk legnagyobb részét adja. Ha elmegyünk egy természetgyógyászhoz, akkor ott biztos elhangzik, hogy igyunk sok vizet, és hallgassunk sok zenét. Mert a zene hihetetlenül jó hatással van ránk, összetart bennünket. A zene a közönséggel is összekapcsol minket: a Neoton Famíliának is legalább 450 dala van, persze a dalaink látszólag habkönnyű slágerek, de rendkívül gazdag a mondanivalójuk, amit az emberek is éreznek. Jómagam már az iskolában, sőt, már az óvodában is sokat énekeltem. Szerencsés helyzetben voltam, mert mindig készültünk valamire, gyönyörű ruhákban léptünk fel az ünnepeken. Sokszor voltunk színpadon a kultúrházban is, ahol az óvodások, az általános iskolások és a gimnazisták rendszeresen megfordultak, ez a helyszín egyfajta bázis volt számunkra. Tanultam zongorázni és hegedülni is, de mindig az éneklést éreztem a sajátomnak. Otthon is sokat énekeltünk, főleg az apukámmal, a zene szeretete, a közös zenehallgatás a családot is összekötötte.” (Csepregi Éva énekesnő, a Neoton Família tagja) 

A Melléklet a Szerencsejáték Zrt. szakmai támogatásával készült.