Lehet-e megfigyelve élni? 

Térfigyelő kamerák, okoseszközök, műholdak… Az online világban minden egyes lépésünk és tettünk adatként rögzül. Sok emberben rossz érzést kelt, hogy megfigyelik és elemzik a viselkedését. 
Dr. Benczúr Andrással, a SZTAKI kutatójával, a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium szakmai vezetőjével beszélgettem. 

Adatokat figyelő férfi
Kép: Pexels

– Azért kellett életbe léptetni a GDPR-t, mert mindenkinek rossz érzése volt attól, hogy átláthatatlan, ki és mire használhatja az adatait. A GDPR lehetőséget ad arra, hogy törvényesen ellenőriztessem, ha úgy érzem, hogy valamelyik szolgáltató nem megfelelően kezeli az adataimat; letilthatom, ha egy szolgáltató olyan ajánlatokkal keres meg, amelyek számomra nemkívánatosak.

– Gyakran bosszankodom azon, hogy ha a közösségimédia-fiókom jelenlétében beszélgetek valamilyen termékről, hamarosan ott látom a képernyőn a reklámjait. 
– Az algoritmusok nagyon ügyesen elemzik az adatainkat és levonnak következtetéseket, és szükségünk is van arra, hogy könnyen elérhessük a hozzátartozóinkat, hogy célirányosabban tudjunk vásárolni, hogy ne tévedjünk el egy ismeretlen városban. Ami bosszantó, az a „túlmohóság”: például ha vettem egy autót, egy ideig még autókat fognak kínálni nekem. De ezeket a funkciókat valamikor tudatlanul én engedélyeztem. Viszont az már komoly hátrányokat okozhat, ha szervezetek hozzáférnek baráti beszélgetéseinkhez, ha tudomást szerezhetnek politikai nézeteinkről, egészségi állapotunkról, szexuális szokásainkról.

Ha például rákeresek bizonyos betegségekre, abból következtetni lehet az egészségi állapotomra, ha pedig ezeket az adatokat egy szolgáltató eladja egy rólam információkat gyűjtő HR-esnek, lehet, hogy nem fog felvenni a megpályázott munka­hely­re.

A GDPR az egyetlen módja, hogy ezeket a háttér­adatcseréket szabályozott mederben tartsuk, és biztos vagyok abban, hogy Európa után az Egyesült Államok se fogja tudni elkerülni egy hasonló törvényi szabályozás bevezetését. 

– Paranoiát okozhat egyeseknél, hogy nyitott könyv az életük. Lehet ezt csökkenteni? Vagy egy vállrándítással tovább kéne lépnünk, tudomásul véve, hogy most az életkörülményeinkhez tartozik a megfigyeltség?
– Ha belenyugszunk ebbe vagy nem tudatosítjuk, akkor nem tudunk nyomást gyakorolni a politikusokra, ők pedig nem tudnak törvényi nyomást gyakorolni a szolgáltatókra, hogy etikusan kezeljék az adatainkat. Például a Kínában zajló folyamatos arcfelismeréses megfigyelés és az állampolgárok pontozása számunkra valószínűleg elfogadhatatlan. Fontos, hogy időben jelezzük mind a szolgáltatók, mind a törvényhozók felé, ha valamitől rosszul érezzük magunkat, nehogy átszakadjanak a korlátok az emberek jóváhagyása nélkül.

Ha megnyitunk egy internetes oldalt, meg kell tanulni minden olyan funkciót kikapcsolni a ­cookie policyban, ami számunkra nem előnyös, és telepítenünk kell olyan automatikus eszközöket, amelyek a mi védelmünket szolgálják.

Muszáj egyre több időt szánnunk erre.

Kép
Megfigyelő kamera és folyosón sétáló emberek
Kép: Freepik

– Elvárható ez a tanulás az átlagemberektől? 
– Elvárható, mert a számítógép vagy okostelefon használatát is el tudta sajátítani szinte mindenki, aki belátta, hogy ez szükséges. Egy mesterségesintelligencia-rendszer működése is elsajátítható kellő motiváltsággal, és gyanítom, hogy tíz év múlva ilyen tudás híján nehezen találhat majd állást valaki. Ezért is alakult meg a Mesterséges Intelligencia Koalíció (https://ai-hungary.com/), amely első lépcsőben 100 ezer embert akar elérni az „MI Kihívás” nevű online tananyagával, a második lépcsőben egymillió állampolgárt akarnak közelebb hozni a személyes adatok védelmének tudatosításához, a mesterséges intelligencia használatához. 

– Milyen jövőképet lát?
– Többféle forgatókönyv valósulhat meg, nem merném egy mellé letenni a voksomat. Amitől félünk: hogy egy cégnél összpontosul majd mindenkinek minden adata, így mindenkit irányítani lehet majd. Európa a GDPR-ral nem ebbe az irányba indult, és gyanítom, hogy az USA sem erre tart majd. A másik disztópia a szingularitás, amikor a mesterséges intelligencia nagyobb hatókörrel rendelkezik majd, mint az emberek – ezt én nem tartom reálisnak, ismerve célra programozott működésüket. Persze a szoftverbiztonságra nagyon kell figyelni, és nagy a kibertámadások veszélye. Az ideális egy olyan világ, amelyben az élet nagyon sok területét megkönnyíti majd a mesterséges intelligencia – ennek pedig az adathasználat jelenti az alapját. 

– Ezért beszélnek „adatvagyonról” és „adatgazdaságról”? Ezért mondják, hogy csak azok a gazdaságok fognak igazán fejlődni, ahol élni tudnak az adatokban rejlő lehetőségekkel, míg az „adatsivatagokban” nélkülözés lesz?
– Igen, az adatok ma már sokkal fontosabb feltételei a technológiai fejlesztéseknek, mint a tehetség, a nagy ötletek és új módszerek. Két egyforma adottságokkal induló fejlesztés közül az lesz a befutó, amelyik több adathoz jut hozzá, mert sokkal jobb, intelligensebb lesz a fejlesztett terméke. 

– Hogyan lehet ebben a megfigyelt világban üzleti és magánéleti titkokat megőrizni? Lehet-e még privát szféránk? 
– Ezért is indított az MI Koalíció egy adattárca-programot. Ez arról szól, hogy az állampolgár döntheti el, mely adatait akarja ebben a virtuális tárcában őrizni, ahol megszabhatja, hogy például a bankkártya-, egészségügyi és mobilcellaadatait milyen szolgáltatók számára teszi értékesíthetővé. Ez is a tudatos életet, a mi érdekeink védelmét szolgálja. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. júniusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti