Nem az érzelmeinkért vagyunk felelősek, hanem azért, hogy mit kezdünk velük!

Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint teljesen természetes, hogy időnként erős érzelmek, indulatok, harag vagy düh keletkeznek bennünk egy párkapcsolatban, vagy családon belül. Emiatt nem kell bűntudatot éreznünk, abban viszont igenis felelősségünk van, hogy indulatainkat milyen módon fejezzük ki egymás felé. Ha tudunk bánni az indulatunkkal, számos kínos pillanattól kímélhetjük meg magunkat, és még motiváló erő is lehet. De ha kikerül az irányításunk alól, romboló következményekkel bírhat, problémát okozva munkában, kapcsolatokban – és általában az egész életminőséget tekintve.

„Tegyük fel, hogy a párunk elfelejtette betenni a mosógépbe a szennyest. Ilyenkor választhatom azt, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal és vállalhatatlan stílusban, kiabálva elmondom, hogy ez nem szép dolog, vagy átkapcsolok önmagamat szemlélő üzemmódba, és ezt mondom: »Jé, milyen erős indulataim vannak! Vajon honnan jönnek, mi táplálja őket? Mi a fontosabb nekem: a párkapcsolatom, vagy az, hogy a ruhák ki legyenek mosva?« Ez a pár pillanatig tartó szemlélődés utat nyit ahhoz, hogy lehiggadjak, nyugodtabban kommunikáljam a problémáimat a párom felé, és azt mondjam: »Jaj, hát nem mostad ki a ruhákat? Ez bánt, mert holnap nem tudom felvenni a kedvenc blúzomat, de kérlek, tedd be most a szennyest, hátha még reggelre megszárad!« Természetesen léteznek olyan helyzetek, amikor valami fontosabb, mint a párkapcsolatom, például, ha a párom nem megy el időben az óvodába a gyerekért. Ekkor is kezdhetem kiabálással és hisztériával a dolgot, de talán célszerűbb ismét hátrébb lépni, hogy eldönthessem, milyen módon akarom kifejezésre juttatni az indulataimat.”

„Először észlelem az indulatot, »rápillantok«, majd megnézem, mi az, ami ebből most nekem fontos.”

„Egyértelműen az, hogy a gyerekemet biztonságban tudhassam, és elhozzuk az oviból. A legjobb, ha ilyenkor veszek egy mély levegőt, megállok egy pillanatra (ez körülbelül három másodperc), és valami ilyesmit mondok a páromnak: »Haragszom rád, hiszen ott hagytad a gyereket az óvodában, de most üljünk gyorsan autóba, és menjünk el érte!« Ez a saját magam megnyugtatásának képessége, amely abszolút fejleszthető. Hasonlít a manapság divatos tudatos jelenléthez, a mindfullness alapú technikákhoz” – mondja a pszichológus. 

Az önreflexió fejleszthető, az indulatok korrigálhatók

 „Senki nem állítja, hogy a belső munka könnyű. Magunkon dolgozni épp annyi erőfeszítésbe kerül, mint megtanulni egy idegen nyelvet, de kapcsolatunk és önmagunk kiegyensúlyozása érdekében érdemes elsajátítani” – mondja Kozma-Vízkeleti, aki szerint minden ember indulatai korrigálhatók, még akkor is, ha valaki nem rendelkezik megfelelő vagy kellően széles indulatkezelési eszköztárral.

Kép

Kép: Freepik

 „Aki nem ura a saját dühének, annak egyszerűen »csak« nincs meg a megfelelő eszköztára. Példaképp elmesélném, hogy egyszer eljött hozzám egy házaspár, és elpanaszolták, hogy nem bírnak a 16 éves fiukkal. Megkérdeztem tőlük, hogy mit próbáltak ki eddig.”

„Elmondták, hogy kiabáltak a fiúval, meg is verték, de egyik sem használt. Megkérdeztem, hogy még mit próbáltak bevetni? Erre néztek rám csodálkozva, hogy ezek szerint van más módszer is, mint a kiabálás és a verés?”

„Ez jól mutatja, hogy vannak, akiknek igencsak szűkös az eszközkészletük. Ilyenkor a terapeuta feladata az, hogy a szülőkkel közösen kiegészítse a palettát működőképes, kevésbé agresszív technikákkal. Ilyen lehet, amikor felidézzük egy-egy példaképünket vagy bárkit, akitől el lehet lesni némi »leckét« a türelemről és az önreflexióról.”

Én-üzenet: ne a párunkat minősítsük, hanem mondjuk el, hogy minket mi bánt!

A szakember még egy technikát ajánl a düh korrigálására. Amikor épp az agyunkra megy a párunk viselkedése, gyakran esünk abba a hibába, hogy az ő viselkedését minősítjük, ítéljük el, őt hibáztatjuk vagy utasítjuk (olyan vagy, mint…, rád ennyit se lehet bízni…) Ezzel akaratlanul is arra sarkalljuk, hogy védekezzen. Ha viszont őszintén és tényszerűen közlöm a saját érzéseimet, és nem a páromról, hanem magamról beszélek (nekem ez nem esik jól; fáradt vagyok, kérlek, légy rám tekintettel), akkor – mivel ezzel szemben nem kell sem védekezni, sem támadni – a párunk sokkal nagyobb valószínűséggel hallja meg a mondanivalónkat, és fogadja el a helyzetet. Ily módon esélyt adunk neki, hogy megértse, mi zajlik bennünk.

Különbség a dühkezelési problémák és az érzelmileg instabil személyiségzavar között

Nem szabad összetéveszteni az indulatkezelési problémával küzdő személyt az érzelmileg instabil személyiségzavarral küzdővel. Utóbbi egy diagnosztikus jegy. Az ilyen személyeknek nem feltétlenül csak az indulatkezelési eszköztára szűkös, hanem a hangulatuk is kiszámíthatatlan, az érzelmek gyorsan keletkeznek és lohadnak le bennük. Ha reggel felkelnek, és rosszat álmodtak, mindenkire kivetítik a rosszkedvüket. Majd éri őket egy jó hír, és mindenkivel kedvesek lesznek. Ha valaki érzelmileg instabil személyiségzavarral küzdő személlyel szeretne párkapcsolatot kialakítani, akkor végtelen türelemre lesz szüksége, nagyobb, mint azokkal szemben, akik „csak” indulatkezelési problémával küzdenek.

Jelenleg olyan kultúrában élünk, ahol a késleltetés, az önuralom és a várakozás nem számítanak értéknek

„Ma minden és mindenki arra biztat, hogy ha valamit akarsz, akkor azonnal akard: ha kinéztél valamit, gyorsan vegyél fel rá hitelt, nehogy már három hónapig gyűjtögess. Fizess elő a széles sávú netre, nehogy már 16 másodpercet kelljen várnod, amikor 4 másodperc alatt is letölthetsz valamit. Vagyis a kultúránk nem segíti a késleltetést, illetve azt, hogy saját magunk önuralmát gyakoroljuk.”

„Szerintem igenis van annak értéke, ha várunk egy kicsit, amíg az elme lecsendesedik, majd a fent javasoltak szerint megfogalmazzuk, mi az indulat forrása, mi a fontos, mit kell tennünk és mondanunk.”

„Nincsenek csodafegyverek, nem biztos, hogy mindig azonnal pozitív reakciót kapunk, ha a fentebb említett javaslatokat megfogadjuk, de azt mindenképp fontos szem előtt tartani, hogy csakis a mi saját felelősségünk, hogy az érzelmeinket fogyasztható módon tárjuk embertársaink elé” – zárja a szakember.