„Van, ami a Nyugatnak már nincs, nekünk viszont még megvan” – Emese álma, hogy egyszer az összes székely termőföld bio legyen

Csíki Emese Erdélyben nőtt fel, ahol közgazdászként végzett, majd egy ideig Magyarországon foglalkozott emberi jogokkal. Egy holland biogazdászhoz fűződő szerelme csábította vissza a szülőföldjére, ahol egy Szentábrahám nevű faluban vásároltak meg és újítottak fel egy közel 300 éves kúriát, amelynek kertjében bio fűszer- és gyógynövényeket kezdtek termeszteni. Párja 2012-es halála óta Emese két fiával folytatta a szinte teljesen önfenntartó gazdálkodást, amelyre saját vállalkozást is alapított. Azóta újra van partnere és sok-sok vevője is a fűszereire, gyógyteáira.

Csíki Emese
Csíki Emese

Székely fűszerek, székely teák sajátos székely szellemiséggel. Milyen ez a szellemiség?

Kreatív, leleményes, újító. Én például nem szeretem hosszú ideig ugyanazt csinálni, így a teáim is mindig megújulnak. Évente egyszer belecsenek a termékeinkbe valami pluszt, mondjuk a Havasok teájába a fekete áfonyalevelet. Sokat kísérletezem a fűszeres teánkkal, ami igazi gourmet keverék, ínyenceknek való fűszernövényekkel – édeskömény, csombor, bazsalikom, kakukkfű, oregánó –, amelyek egyben gyógynövények is. A vállalkozásunk a természet törvényeire, a változatos Kárpát-medencei négy évszakra alapul, amely az embert arra ösztönzi, hogy mindennap valami mással foglalkozzon. Feladat mindig van, élvezzük a munkát, a föld fenekéből is előteremtjük, amit kell.

Tudom, hogy hol a teákhoz, hol a fűszerekhez húz a szíve, s mindkettő szerelem. Most épp melyik az erősebb?

Most épp úgy érzem, a fűszerekben teljesedik ki igazán az ízvilágom. Én gyerekkoromban nem tanultam meg főzni, csak akkor, amikor családom lett, de akkor egyik napról a másikra, hiszen Székelyföldön a gyerekek nem az iskolában esznek, hanem a család minden tagja mindennap otthon ebédel. És ezeket az ebédeket nálunk a fűszerek teszik még hangulatosabbá. A keleti népek is, akik vegetáriánus étrenden élnek, a széles fűszerpalettájuknak köszönhetik a változatos étrendjüket. Nos, idén én is az eddiginél több fűszernövényt termesztettem. Kihívás volt, hogy ellepték a kertemet a „csóré” (meztelen-) csigák, megdézsmálták a kibúvó csírákat, így gyorsan indiai futókacsákat vettünk, akik azóta rendesen portyáznak a kertben és takarítanak. Még a földbe rakott csigatojásokat is felszedik, mint a kaviárt, úgy szeretik!

Ez is a tanulási folyamatunk része, hogy fenntartható, természetes megoldást keresünk a kártevők ellen.

Korábbi párja, a holland Wil van Eijsden, aki nemzetközi szintű biogazdászként mindenképp Erdélyben szeretett volna élni, teljesen új életformára ösztönözte önt is…

Nem terveztük meg tudatosan ezt az életmódváltást. Én a budapesti civil szervezetnél végzett irodai munkámat is imádtam, Magyarországtól megkaptam azt a pezsgést, azt a kultúrát, azokat a hasonló gondolkodású embereket, amire, akikre vágytam. Csak aztán Willel előbb egymásba, majd egy székelyföldi kúriába is beleszerelmesedtünk. Visszaköltözve nem akartam már egy városba ingázni, hát kitaláltuk, hogy nagyrészt azt fogjuk enni, amit magunk elő tudunk állítani. Ez jó lehetőség volt visszatanulni az elődeink tudását: hogyan kell magot vetni, palántát nevelni, növényt gondozni, tárolni télire. Ebből egy generáció kiesett a családban, mert a nagyszüleim még tudtak saját élelmiszert előállítani, de a szüleim már kisiparosnak álltak városon. Az önfenntartás sok lemondással jár, jó pár dologra azt kell mondani, nincsen rá szükség, hogy az anyagi forrásokat arra összpontosítsuk, ami fontos. Cserébe milliónyi új, egészséges örömforrás, életélmény jön szembe az emberrel, ha természetközeli életmódot folytat.

A shoppingolás meg a kivilágított betonvilág helyett a kiscsibék kikelését, az illatos virágokon tevékenykedő méhek munkáját fogja csodálni.

Hogyan fogadták önöket a szentábrahámiak, mennyire tudnak kölcsönösen tanulni egymástól?

Székelyföldön ma már majdnem minden faluban van egy-egy városról odaköltözött értelmiségi, aki másképp gazdálkodik. A biogazdálkodók nem égetik el a szerves hulladékot, megtartják például a lehullott lombot a fák, bokrok tövében, mert ha ott bomlik le, az jó a természetnek. Az állatokat is szabadon tartjuk, nem megkötve az istállóban. A hasonló szemléletű gazdák lélekben támogatják egymást, bár a sok munka miatt ritkán találkozunk. A falubeliek látják, hogy értékeljük az ő életüket, így ők is értékelik az újdonságot, amit mi hozunk.

Kép
Csiki Emese
Csíki Emese

Amikor dicsérem a szentábrahámiakat, amiért önfenntartók, csodálkoznak, mert nekik ez a normális. Tőlük tanulva én is mindig végzem a feladatot, amit épp fontosnak látok. Fura, hogy városiként falura költözve sok-sok érdeklődő látogatja a kertemet! A helyiek nálam nyilván százszor jobban gazdálkodnak, én viszont új szemlélettel óvom a környezetet.

Nagy feladat lehetett mindezt egyedül – pontosabban a két fiával – továbbvinni, amikor 2012-ben magukra maradtak…

Wil a halála előtt beavatott a tudásába, és abba a felfogásba, hogy egy hektár földnek el kell tudnia tartani egy családot. Sokan beszélték, hogy úgyis visszamegyünk majd városra, de mi óriási akarattal folytattuk, amit elkezdtünk. Amit akkor az imáimban kértem, sorra megvalósult, egymásra találtunk a vevőinkkel, és Wil odafentről egy új szerelmet is küldött, Janóval ma együtt tesszük a Csodakertet még szebbé.

Szerencsénkre Székelyföld máig egy sziget, egy utolsó lehetőség a sokszínű ökológiai rendszer megtartására.

Az álmom, hogy egyszer az összes székely termőföldet biónak minősítsék! Fontos volna az itteni embereknek, hogy nőjön a terményeik értéke, s megőrizhessék egészségesnek a környezetet. Úgy képzelem el magunkat, mint Amerikában az Amish közösséget, akik odafigyelnek a természetre, s nem nagy traktorokat vásárolnak, hanem kétkezi munkával, állati erővel dolgoznak. Sok remek ötletük van, pont, mint a székelyeknek! Sokszor hallani, hogy fel akarunk zárkózni a modern Nyugathoz, közben akad, ami a Nyugatnak már nincs, nekünk viszont még megvan.

Mit tapasztal, mennyire nyitott a következő generáció a legalább részleges önfenntartásra?

A következő generáció nagyrészt olyan lesz, mint a szüleik. Vannak persze különleges, felvilágosult fiatalok, akik például a szüleik hibájából okulva merőben mással foglalkoznának. De a többség a kapott mintát követi: a jövő székely generációja is Nyugatra megy pénzt keresni, egy részük nem lát lehetőséget Székelyföldben, csak odakint a kolbászt a kerítéseken. De Szentábrahámra például már tízből kilencen visszajönnek, és itthon fektetik be a pénzüket. Az a nagymamámék idejében is normális volt, hogy a fiatal elment mesterséget tanulni, inaskodni Bécsbe, Bukarestbe. A mamám például szolgálólány volt két évig egy bukaresti zsidó családnál. A székely lányok tizennégy évesen elmentek dolgozni, s megbecsülték őket, mert tisztességesek, becsületesek, tiszták, szorgalmasak voltak. Hála Istennek, most is megvan ugyanez a jó megítélése a régiónak, a fiatalok pedig így tágíthatják a látókörüket, összehasonlítva más kultúrákat azzal, ami itthon van.

Kép
Csíki Emese
Csíki Emese

A román ajkú lakosság részéről is jól működik a székelyek irányába az elfogadás, megbecsülés?

A hétköznapi ember szintjén nincs gond. Mi a teáinkra azt írjuk, hogy Székely tea, és előszeretettel vásárolják a románok is. Egy barátom magyar viseletben jár Bukarestbe vásározni, s a buszon tapasztalja, hogy mennyire tisztelik emiatt.

Ha felvállalod, hogy székely vagy, s nem próbálod takargatni a személyiséged, hanem szereted önmagad, az emberek is tisztelni fognak!

Ha felveszed a népviseletet, ha ráírod a termékedre, hogy székely, az átragasztja a szeretetet, amit magad iránt érzel és mutatsz. De ha meghunyászkodsz és feladod az identitásodat, akkor meghasonultnak fognak tartani, aki kivágja a saját gyökerét csak azért, hogy szeressék, ám pont ezért nem fognak szeretni. A kivételekkel pedig nem kell foglalkozni. Ha önmagad vagy, mindenütt meg fogod állni a helyed!

Gyümölcsös tippek őszre
„Nem vagyok füvesasszony vagy gyógyító, de gyógy- és fűszernövény-termesztőként tudom, mire jók a gyógynövények. A természet mindenre megadja a választ. Ősszel csupa olyasmi terem a mezőn, amire szükségünk lesz télen. Elsősorban C-vitamin tartalmú gyümölcsök. Mi gyerekkorunkban is begyűjtöttük őket, édesanyám a csipkebogyót a bútorok tetejére teregette száradni. Egész télre volt hecsedliteánk és -lekvárunk. Homoktövist is érdemes gyűjteni, noha szúrós, de ágastul le lehet vágni és zsákokban betenni a fagyasztóba. Ha megfagyott, elég megrázni a zsákot, s lehullanak a bogyók. Erre úgy jöttem rá, hogy egyszer véletlenül leejtettem, és kész volt. Utána lehet teának megszárítani vagy eltenni mézzel. A som is ilyenkor terem, a galagonya pedig a legjobb szívizomerősítő gyümölcs. A magyarok ugye nagy arányban küzdenek szív- és érrendszeri betegséggel, ami galagonyateával megelőzhető, orvosolható. A gyümölcsteákat langyos vízbe kell áztatni, mert 40 fok felett eltűnik a vitamintartalmuk. Ezeket a nagymamám a kályha szélén hagyta egész éjszakára langyos vízben, majd reggel leszűrve megittuk. Ugyanaz a gyümölcs akár háromszor is kiáztatható, míg színe és illata van.”

Fűszeres tippek bármikorra
„A fűszereket elsősorban az egészségünk megőrzéséért tesszük az ételbe, csak másodsorban az íz miatt. Az elődeink is tudatosan használták például az izsópot, ami aztán kiment a divatból, én is úri receptes könyvekben találtam rá. Anno sok vadhúst ettek, ami nagyon egészséges, hiszen az állatok természetes közegben táplálkoznak. Ezeknek a jellegzetes szagát markáns fűszerrel kellett elnyomni. Emésztést serkentő fűszerek, gyógynövények is ezek, akár a körömvirág, amely a gyomorfekélyt is begyógyítja, sőt megelőzi. A húsokra való gyógynövényes sónkat csupa ilyesmiből állítottuk össze. A Furfangos székely fűszerünk 80 százalékban gyógynövény, emésztést serkent, védi a gyomorfalat, a vastagbelet. Nem sütünk, hanem utófűszerezünk vele, így egy az egyben hasznosul a szervezetben. A zöld fűszerekre, a szárított, morzsolt petrezselyemre vagy medvehagymára is igaz ez. A csirkehúst érdemes zsírban sóval- borssal lesütni, s a végén megszórni a Furfangossal. A levesbe is tálaláskor a legjobb petrezselyemzöldet tenni, így az aromája is jobban kijön. Akárcsak a fokhagymának, aminek az illóolaja is gyógyít. Érdekesség: a törökök a gyógynövényeket kis golyókba gyúrva fogyasztják.”

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti